Másnál is van így, hogy mióta megszületett a gyermek a párja nem képes normálisan semmit megcsinálni?
Apás szülés volt, nincs olyan probléma, hogy nem vonzódik hozzám szexuálisan, bár kb. kedvességet csak akkor kapok, ha szexelhetnékje van.
4 éve vagyunk együtt, tervezett baba a kislányunk.
Kertes házba költöztünk, amivel nincs sok tennivaló, viszont eléggé kinn van a város szélén.
Dolgozik 12 órában, heti 5 vagy heti 2 napot váltva.
Itthon nem csinál semmit. Ha nagyon ritkán igen, azt ki kell könyörögnöm, de sokszor elintézi "majd megcsinálom" mondattal. Magyarul rám marad.
A gyerek körül sem igyekszik. Eleinte rá kellett szólni, hogy ne tegye koszos helyre az újszülött dolgait (ami szerintem evidens lenne), ne csörtessen stb. Fejtem 4 és fél hónapon át, mert nem szopizott a pici, és nem akartam neki tápszert adni, de számára a tej megmelegítse is gondot okozott. (Pl. felforralta, vagy csak simán kilöttyintette a jó tejet, nem törődve azzal, hogy nekem mennyit kellett dolgozni érte.)
Mindent elfelejt, elront, halogat.
Nekem nincs segítségem. Mióta megszületett a pici én vagyok vele, emellett minden hivatalos ügyet intézek, számon tartom, vezetem a pénzügyeket, ellátom az állatokat, főzök, takarítok, amikor a pici engedi.
Az elejétől kezdve olyan gyerek, akit minden érdekel, mindig velem akar lenni, pedig nem kapattam el,hogy egyfolytában ölben legyen. Ő ilyen ragaszkodó. A hátamra kötni még nem tudom, mert kicsi hozzá, tehát éjjel vagy alvások alatt végzek el, amit tudok.
Eljutottunk odáig, hogy páromnak a bevásárlás és a munka a dolga, de pl a bevásárlás se megy... Amit tudok házhoz rendelek, hogy ne terheljem vele. Külön alszunk, hogy ki tudja pihenni magát. Hátha emiatt feledékeny, hogy fáradt. Soha nem kelt még fel a gyerekéhez éjjel, hogy megetesse, vagy csak átvegye, hogy pihenni tudjak.
Iszonyat fáradt vagyok. Rengeteget sirok. Hiába kérem, hogy figyeljen oda, vagy próbáljon meg változtatni egy picit. Vagy az a válasz, hogy találjam ki, hogy legyen, mondjam meg én mit csináljon, vagy az, hogy minek változzon, ő nem tud, neki nem megy semmi.
Múlt héten elment. A picurra rá se nézett úgy lelépett. Majd egy nap múlva felhivott, ogy bocs...
Tele vn már bocsánatkéréssel padlás.
Nem nézi, érzi, hogy mit okoz. Hogy elfáradtam. Mindezek tetejébe egyébként még flegma, nekem támad. Mintha még lenne egy idióta kamasz gyerekem. Volt olyan hogy felhúzta magát valamin és a gyerek mellett olyat belevágott a kanapéba, hogy majd szétment.
Mindenki türelemre int. De hogy legyek türelmes??? Ennél többet fizikailag képtelen vagyok már átvállalni tőle. És lelkileg is. Teljesen kikészít!
És rengeteg van, amit itt le se írtam.
Kérlek, segítsetek!!!
válasza: válasza:Első vagyok. Visszaszívom. "Volt olyan hogy felhúzta magát valamin és a gyerek mellett olyat belevágott a kanapéba, hogy majd szétment."
Ezt most olvastam. Innentől kezdve be sem tehetné a lábát a lakásomba. Nem kockáztatok. A biztonság az első. Mehetne, ahova akar.
N31
válasza: válasza:Nem fog megváltozni, ne áltasd magad, csak rosszabb lesz.
Egy kicsit a pasik is megbillennek a gyerek születése után, új minden, bepánikolnak, stb. De ezt hamar kiheverik ők is.
Azt látom, hogy te nem is érdekled, a gyerek sem, inkább úgy akar élni, mint egy nagy kamasz.
A 12 órázás se kifogás, csináltam én is, két kisgyerek mellett, és még a háztartást és kerti munkát is elvégeztem. Szóval ha gyenge nőnként ment, szerintem ő se fog belehalni.
Döntsd el, hogy ezt így képes vagy-e tűrni. És ha nem (teljesen jogosan!), akkor mindenkinek jobb a válás.
Nem az a legrosszabb, ami történhet veled, hogy egyedülálló anya leszel.
Többször leültem vele beszélni. Általában nem mond semmit. Néz maga elé, igazam van, igyekezni fog. Bla bla bla. Mint amikor a papagáj nyomja a betanult szöveget.
Két válasz van.
1. Megpróbál jobban odafigyelni. 2. Nem megy ez neki, mi feltartjuk mindenben, ő ennyire képes biztos.
Mérgében már azt is "hozzám vágta", hogy én akartam főleg a picit, megkaptam, nem? Vagy hogy sajnálja, hogy nekem csinált gyereket.
Aztán ha lenyugszik azt mondja sajnálja, ideges volt, azért mondott ilyet és bocsi.
Nem tudom ezt így tovább csinálni. A picinek és nekem is nyugalomra van szükségünk! Hiába mondom hogy legalább a picire legyen tekintettel.
Ott tartok, hogy ennél az is jobb, ha egyedül nevelem fel, mert akkor nyugi van. És igazából most is csak magamra számíthatok.
válasza: válasza: válasza:"Mérgében már azt is "hozzám vágta", hogy én akartam főleg a picit, megkaptam, nem? Vagy hogy sajnálja, hogy nekem csinált gyereket."
Az első mondatban nem tudom, mi az igazság, de a második nálam válóok lenne, az egész biztos.
Három ember mond igazat: a gyerek, a részeg, és aki mérges. Szóval ő ezt így is gondolja, csak később tisztul az agya, és azért lapít.
Te is úgy látod, hogy kettesben könnyebb lenne, legalább nyugalom van.
Nem értem, mire vársz még.
Köszönöm szépen a válaszokat! Kicsit jobban érzem magam, hogy ti is úgy látjátok, ahogy én.
A pici előtt segített itthon. Nem kellett noszogatni. Manapság semmihez sincs kedve.
Megigérte hogy leszokik a cigiről - én gyerekvállalás előtt leszoktam - mai napig nem tette. Fújta mellettem terhesen, vagy a gyerek mellett ráyújtott, mikor babakocsiban tolta... Még jó hogy arébb küldtem. Mikor szóvá teszem, akkor meg z a válasz, hogy várhatom, hogy leszokjon!
Komolyan, mint akinek az a dolga, hogy direkt ellent mondjon.
Ma mondtam neki, hogy menjen el. Erre még bennem akar lelkiismeret furdalást okozni, hogy hova. A legutóbbi lelépésénél nekem kellett neki pénzt adni vonatjegyre, mert akkor kitalálta, hogy ő itt nem vesz ki albérletet, inkább hazaköltözik, nincs miért maradnia... De legalább pár napig nyugi volt!
A családom mondta, hogy adjak neki x-edik esélyt, de ugyanaz megy. :(
válasza:sajnálom hogy ezt írom de szerintem vagy szimplán nem szeret már (nem szereti a közös életetek) vagy van valakije aki miatt a családja nem fontos számára...egy apa-férj, aki tervezte a babát az nem így viselkedik.
az én férjem sem segített soha csak minimálisan, háztartási munkát egyáltalán nem végez, és a babával is csak akkor van kettesben ha én megkérem, de ettől függetlenül nagyon szereti és érezteti hogy szeret velünk és hétvégén is visz minket ahova kérem és jó kedvvel, örömmel jön, és ha ott van odateszi magát...hétköznap hulla fáradt és ha hazajön már csak tvzni van kedve és ezt meg is értem, de ha megkérem hogy hozzon 1 kg kenyeret szó nélkül elugrik, még ha magától nem is ajánlja fel.
amit Te írsz az egy olyan emberre vall, aki teljesen semleges, érdektelen a felesége/gyermeke iránt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!