Másnál is van így, hogy mióta megszületett a gyermek a párja nem képes normálisan semmit megcsinálni?
Apás szülés volt, nincs olyan probléma, hogy nem vonzódik hozzám szexuálisan, bár kb. kedvességet csak akkor kapok, ha szexelhetnékje van.
4 éve vagyunk együtt, tervezett baba a kislányunk.
Kertes házba költöztünk, amivel nincs sok tennivaló, viszont eléggé kinn van a város szélén.
Dolgozik 12 órában, heti 5 vagy heti 2 napot váltva.
Itthon nem csinál semmit. Ha nagyon ritkán igen, azt ki kell könyörögnöm, de sokszor elintézi "majd megcsinálom" mondattal. Magyarul rám marad.
A gyerek körül sem igyekszik. Eleinte rá kellett szólni, hogy ne tegye koszos helyre az újszülött dolgait (ami szerintem evidens lenne), ne csörtessen stb. Fejtem 4 és fél hónapon át, mert nem szopizott a pici, és nem akartam neki tápszert adni, de számára a tej megmelegítse is gondot okozott. (Pl. felforralta, vagy csak simán kilöttyintette a jó tejet, nem törődve azzal, hogy nekem mennyit kellett dolgozni érte.)
Mindent elfelejt, elront, halogat.
Nekem nincs segítségem. Mióta megszületett a pici én vagyok vele, emellett minden hivatalos ügyet intézek, számon tartom, vezetem a pénzügyeket, ellátom az állatokat, főzök, takarítok, amikor a pici engedi.
Az elejétől kezdve olyan gyerek, akit minden érdekel, mindig velem akar lenni, pedig nem kapattam el,hogy egyfolytában ölben legyen. Ő ilyen ragaszkodó. A hátamra kötni még nem tudom, mert kicsi hozzá, tehát éjjel vagy alvások alatt végzek el, amit tudok.
Eljutottunk odáig, hogy páromnak a bevásárlás és a munka a dolga, de pl a bevásárlás se megy... Amit tudok házhoz rendelek, hogy ne terheljem vele. Külön alszunk, hogy ki tudja pihenni magát. Hátha emiatt feledékeny, hogy fáradt. Soha nem kelt még fel a gyerekéhez éjjel, hogy megetesse, vagy csak átvegye, hogy pihenni tudjak.
Iszonyat fáradt vagyok. Rengeteget sirok. Hiába kérem, hogy figyeljen oda, vagy próbáljon meg változtatni egy picit. Vagy az a válasz, hogy találjam ki, hogy legyen, mondjam meg én mit csináljon, vagy az, hogy minek változzon, ő nem tud, neki nem megy semmi.
Múlt héten elment. A picurra rá se nézett úgy lelépett. Majd egy nap múlva felhivott, ogy bocs...
Tele vn már bocsánatkéréssel padlás.
Nem nézi, érzi, hogy mit okoz. Hogy elfáradtam. Mindezek tetejébe egyébként még flegma, nekem támad. Mintha még lenne egy idióta kamasz gyerekem. Volt olyan hogy felhúzta magát valamin és a gyerek mellett olyat belevágott a kanapéba, hogy majd szétment.
Mindenki türelemre int. De hogy legyek türelmes??? Ennél többet fizikailag képtelen vagyok már átvállalni tőle. És lelkileg is. Teljesen kikészít!
És rengeteg van, amit itt le se írtam.
Kérlek, segítsetek!!!
ne haradgudj de egy tápszert nem tud megcsinálni?
meg kint hagyja a gyereket egyedül?
nem apának való. ennyi a szitu.
ha most kidobod, akkor legalább nyugiban lehetsz a kicsivel, ő nem csesztet
Kedves 20-as! Gratulálok a picikhez! Jó hallani, hogy vannak ilyen normális apák! És igazad van!
Valószínűleg nem is akar ő bennünket.
Számomra is döbbenetes ez a helyzet. Együtt jártunk szülés félkészítőre, ő már eleve mondta, hogy ott akar lenni, mert ez így természetes. Együtt mentünk a 4 D-re, minden vizsgálatra jött velem!
A kórházba bejárt hozzánk minden nap, mi 6 napig voltunk benn.
Aztán hazajöttünk másnap elment dolgozni - mivel a szabija elment a kórházazásra - és azóta ez megy. Nem javul, sőt...
Mindenre az a válasz, hogy elfelejtettem, bocsánat. Megkérdeztem tőle, hogy mi lenne, ha én is ilyen lennék? Elfelejtek enni adni a gyereknek, nem lesznek befizetve a számlák, nem esznek az állatok stb.? Vagy mi?
Ha meg mérges akkor is megvan a mondat. Akkor csináljam meg én! így lettem asztalos, villanyszerelő,parkettázó, szobafestő stb.
Jobban belegondolva tényleg egyedülálló anya vagyok most is, csak még keseríti valaki az életem.
Köszönöm a segítségeteket és hogy kiönthettem a szívem!
Hű... A kérdésből először arra gondoltam, hogy olyan lesz a férjed, mint az enyém, akit tegnap előtt megkértem, hogy pucolja ki a zuhanyzót, és azóta sem csinálta meg. De hát nem mondanám, hogy olyan sajnos :( Mert igaz, hogy ezt nem csinálta meg, és mondjuk boltba sem szívesen küldöm, mert időnként hoz hülyeségeket is, de amúgy pelenkáz, etet cumisüvegből (ha itthon hagyom kettesben a babával, mert amúgy szoptatok), felkel hozzá éjjel és hozza oda nekem szoptatni, hétvégén sétálni viszi, amíg főzök, sőt, imádja hordozni is. Szóval a baba körül az ég világon mindent megcsinál, és amúgy a házimunkák közül is sok mindent, ha nem unom meg ismételgetni, hogy mit kell csinálni.
De nekem a te férjed úgy tűnik, mintha szándékosan azt akarná bemutatni neked, hogy ő mennyire nem tudja ezeket megcsinálni. Mert gondolom rájött, hogy ő nem ilyen lovat akart, neki mégsincs kedve ehhez a gyereknevelősdihez. Mint aki meggondolta magát, és most azt akarja elérni, hogy ne is jusson eszedbe őt megbízni bármivel, mert a gyerek a te dolgod, az ő részéről vissza az egész.
15 vagyok.
Az új infók tükrében én is úgy látom, hogy itt nem csak az apává-válás nehézségei vannak, hanem más is.
Sok erőt a folytatáshoz, bárhogy is lesz!
Aterzem a helyzeted, nalunk ugyanez volt.
Szules utan teljesen megvaltozott. Mi is szetmentunk, hisz szules ota eleve egyedulallo anyakent mukodtem, akarcsak te. O kikoltozott a nappaliba, en fejtem , szoptattam ejjel nappal az elejen, plusz a haztartas, o este 9-10 kor hazaert, mert igaz, hogy csak 5 ig dolgozik, de utana ment uszni, edzeni, hazaert filmezett. Hetvegen delutan 1 kor kelt, aztan ment ki butykolni a kocsijat, mert, hogy neki ez a hobbija es ez kell. Meg munka utan minden nap edzeni meg uszni. En egy eve nem voltam sehol , csak parszor fodrasznal.
6 honapos volt a pici mikor szetmentunk.
Nehez, de legalabb nyugalom van.
Sok szerencset kedves kerdezo!
En egyedul vagyok a terhesseg eleje ota. Nagyon neheznek erzem az egyedulallo anyasagot, de te mar belejottel szerintem es birni fogod ugy is. Es ahogy irtak mar elottem ,ugy lesz esely arra is, hogy talalj egy megfelelo embert melletek idovel, akire szamithatsz, amikor szukseged van ra, aki szeret titeket es kistestvert is vallalhattok. Sajnalom, hogy igy alakult, de tenyleg az tunik megoldasnak, ha befejezitek. es ezt mar te is tudod , erzed es ne varj tovabb.
Sziasztok!
Sajnálom, és együttérzek, hogy ilyen, ilyen volt mindkettőtöknél a helyzet.
Nálunk most az van, hogy megmondtam neki, hogy költözzön el, elég volt.
Mondta, hogy tudja, ő a hibás, de mégis bunkón nekem állt.
Aztán közölte, hogy egyelőre ne tud hova menni, igy marad és nem zavar, ne zavarjuk. Hogy lemond-e az apaságról, azt még meggondolja.
Másnap meg olyan lett, mint akit kicseréltek. Bevásárolt, elintézett mindent sz nélkül. Ő nem akar elmenni, igazam van mindenben. Szeretne foglalkozni picivel és foglalkozott is...
Nem tudom. Annyiszor adtam már esélyt és ideig óráig tartott. Lehet megvárom ezt a hetet.
Nem értem őt, Abszolút.
Na, hatha ...
Viszont az apasagrol nem lehet lemondani, ez nem igy mukodik. A gyerek 18 eves koraig KELL fizetnie a gyerektartast, ez alol nem lehet kibujni, ha nem fizet, akkor levonjak a fizetesebol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!