Másnál is van így, hogy mióta megszületett a gyermek a párja nem képes normálisan semmit megcsinálni?

Apás szülés volt, nincs olyan probléma, hogy nem vonzódik hozzám szexuálisan, bár kb. kedvességet csak akkor kapok, ha szexelhetnékje van.

4 éve vagyunk együtt, tervezett baba a kislányunk.

Kertes házba költöztünk, amivel nincs sok tennivaló, viszont eléggé kinn van a város szélén.

Dolgozik 12 órában, heti 5 vagy heti 2 napot váltva.

Itthon nem csinál semmit. Ha nagyon ritkán igen, azt ki kell könyörögnöm, de sokszor elintézi "majd megcsinálom" mondattal. Magyarul rám marad.

A gyerek körül sem igyekszik. Eleinte rá kellett szólni, hogy ne tegye koszos helyre az újszülött dolgait (ami szerintem evidens lenne), ne csörtessen stb. Fejtem 4 és fél hónapon át, mert nem szopizott a pici, és nem akartam neki tápszert adni, de számára a tej megmelegítse is gondot okozott. (Pl. felforralta, vagy csak simán kilöttyintette a jó tejet, nem törődve azzal, hogy nekem mennyit kellett dolgozni érte.)

Mindent elfelejt, elront, halogat.

Nekem nincs segítségem. Mióta megszületett a pici én vagyok vele, emellett minden hivatalos ügyet intézek, számon tartom, vezetem a pénzügyeket, ellátom az állatokat, főzök, takarítok, amikor a pici engedi.

Az elejétől kezdve olyan gyerek, akit minden érdekel, mindig velem akar lenni, pedig nem kapattam el,hogy egyfolytában ölben legyen. Ő ilyen ragaszkodó. A hátamra kötni még nem tudom, mert kicsi hozzá, tehát éjjel vagy alvások alatt végzek el, amit tudok.

Eljutottunk odáig, hogy páromnak a bevásárlás és a munka a dolga, de pl a bevásárlás se megy... Amit tudok házhoz rendelek, hogy ne terheljem vele. Külön alszunk, hogy ki tudja pihenni magát. Hátha emiatt feledékeny, hogy fáradt. Soha nem kelt még fel a gyerekéhez éjjel, hogy megetesse, vagy csak átvegye, hogy pihenni tudjak.

Iszonyat fáradt vagyok. Rengeteget sirok. Hiába kérem, hogy figyeljen oda, vagy próbáljon meg változtatni egy picit. Vagy az a válasz, hogy találjam ki, hogy legyen, mondjam meg én mit csináljon, vagy az, hogy minek változzon, ő nem tud, neki nem megy semmi.

Múlt héten elment. A picurra rá se nézett úgy lelépett. Majd egy nap múlva felhivott, ogy bocs...

Tele vn már bocsánatkéréssel padlás.

Nem nézi, érzi, hogy mit okoz. Hogy elfáradtam. Mindezek tetejébe egyébként még flegma, nekem támad. Mintha még lenne egy idióta kamasz gyerekem. Volt olyan hogy felhúzta magát valamin és a gyerek mellett olyat belevágott a kanapéba, hogy majd szétment.

Mindenki türelemre int. De hogy legyek türelmes??? Ennél többet fizikailag képtelen vagyok már átvállalni tőle. És lelkileg is. Teljesen kikészít!

És rengeteg van, amit itt le se írtam.

Kérlek, segítsetek!!!