Apa leszek és kicsit beparáztam. Ez ugye nem egyedi eset?

Az aggódás sosem múlik el :) Amíg élsz, aggódni fogsz a gyerekeid miatt :) Amúgy szerintem normális, de az kicsit fura, hogy a párod már így készül. Mármint hogy ez még kicsit korai. Nem ijesztgetésként, de ilyenkor még bármi lehet, minden 4. terhesség vetéléssel végződik sajnos. Adja isten, hogy minden rendben legyen nálatok, de én még nem mertem magam így beleélni. Amúgy használtam pl jófogáson nagyon sok mindent meg lehet venni olcsóbbért, mint az újat, és teljesen jók. Szinte semelyik babacucc nem képes elhasználódni, ha csak egy baba használta. Minden rendben lesz, ne aggódj.

21hkm

Ezzel mindenki így van - vagy legalábbis majdnem mindenki.

Nekem is voltak kétségeim, félelmeim. Bele fogsz jönni. Ha meg nincs sok pénzetek akkor Vaterázzatok. Használtan is érdemes cuccokat venni és töredékéből kijön, mint az új. Főleg a babakocsi. Ruhákat csomagban is árulnak párezer forintért, ami szintén jó dolog. Kiságyat is lehet használtan kapni max matracot érdemes bele újat venni. Abból is jó a szivacs, ne szórjátok a pénzt kókuszra.

És ne féltsd a párodat. Vigyáz ő magára.

Ja és a vásárlással is várjatok még legalább a 12. hétig. Addig sok minden történhet és a spontán vetélések is ekkor történnek.

A para tök természetes. Meg tulajdonképpen bármikor jön a gyerek, mindig úgy érzed, bármid van már, hogy jó jó, de még mindig lehetne több. Több fizetés,nagyobb lakás, nagyobb autó stb.

Pont ideális sosem lesz, mert olyan nem létezik.

Van kereset, van lakás, akkor kb oké. Nehézségek milliomoséknál is vannak, mert a gyerek ott is csak gyerek. Az aggódás meg örökre megmarad.

De a vásárlással, pakolással én is várnék, még dokinál sem volt a barátnőd. Vásárolni, rendezkedni ráértek félidőtől kezdve.

A gyerek 20 év múlva is 'hatást' kelt majd, de nagyon gratula nektek:)

Kicsit tényleg várjatok mert ott a sok ha... De ne legyen baj!

Beszélj erről a pároddal.kellemes várást és készülődést ne aggódj.

Nyugi, ez normális :) Mi másfél évet vártunk a babára, ráadásul úgy, hogy a férjemmel közösen neveltük akkor már három éve a nagyfiamat, szóval nem volt teljesen tapasztalatlan a kisgyerekek terén, mégis betojt egy kicsit :D Persze örült neki nagyon, hogy végre sikerült, de azért meg is ijedt, hogy most mi vár ránk, hogy meg tud-e felelni, mint kétgyerekes apa, hogy tényleg eleget keres-e ahhoz, hogy kijöjjünk négyen belőle (pedig nekem is van munkahelyem, és adókedvezménnyel, családival együtt igazából nem lett kevesebb a csed-em, mint amennyit eddig kézhez kaptam), neki meg pont akkor emelték a fizetését, és amúgy meg eléggé biztosnak mondható az állása, mégis aggódott. Meg azért is, mert "csak" albérletben lakunk, pedig korábban ez nem volt probléma, meg amúgy is, következő évre terveztük (azaz idén év évégére), hogy veszünk lakást. De valahogy mégis megijedt, hogy mi lesz, amikor valósággá vált a dolog.

Nem csoda, hogy te is megijedtél, ha egyszer nálatok nem is mostanra volt tervezve. Ez teljesen normális. De ne aggódj, van még 9 hónapotok mindent elrendezni, na meg egy újszülött mellett is még lesz sok mindenre mód. úgy értem, amíg picike, hidd el, nem fogja zavarni, hogy mekkora a lakás. Mi is egy szobában alszunk a kéthónapossal, könnyebb is így. Amúgy is majd csak később akarjuk külön szobába tenni, úgyhogy nem gond, hogy egyelőre még nem költöztünk nagyobb lakásba.

Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell amúgy meg :) Nem lesz semmi gond, szerintem elbírtok a feladattal, csak elsőre tűnik félelmetesnek, hiszen még nem voltatok ebben a helyzetben. De belejöttök.

A férjem pl. amennyire be volt tojva a kisbabás időszaktól, most annyira mondja minden gyerektelen kollégájának, hogy ez mennyire jó :D Szinte reklámozza a dolgot :D Pedig aztán akár panaszkodhatna is, mert jóval kevesebbet alszunk, mint előtte, de úgy látszik, ez egyáltalán nem zavarja :)