Milyen hátrányai lehetnek egy "ésszel" és nem szerelemmel vállalt gyermeknek? (gyermek szemszögéből) ha amúgy kb mindene megvan, anyagi, ill teljes családi idill, jó szülői párkapcsolat minta, stb?

Én hiszek abban, hogy a gyermekek még olyan ösztönszerűen léteznek, olyan éles, érzékeny kis radarjaik vannak, hogy rögtön megérezné, hogy a felszín alatt bizony nem kerek a történetetek. Én nem szívesen tenném ki a gyermekemet annak, hogy dacára az anyagi jólétnek, érzelmi biztonságnak úgy kelljen élnie és felnőnie, hogy számára az a családi minta, hogy létezik két szülő, akik teljesen elhidegülve, szeretetlenségben /legalábbis egymást nem szeretve/ élik az életüket. A tisztelet szuper dolog, alapvetőnek kell lennie házastársak között, ugyanúgy, ahogy a szeretetnek is, és szerelemnek, ami persze idővel mély szeretetté szelídül, de akkor is ott kell lennie egymás tekintetében. Ha ti egymásra néztek, már nem látjátok ezt a másik tekintetében...és ez szomorú. A gyermek talán felnőve még magát hibáztatná, hogy a szülei miatta maradtak együtt egy boldogtalan házasságban.

Jól gondold meg! Ha úgy érzed, hogy ez a kapcsolat érzelmileg kielégít, és sosem fogsz egy igazi szerető társra vágyni, akit te is nagyon szeretsz, akkor szülj még egy gyermeket. Ha viszont évek múlva magányosnak fogod érezni magad, és új társat keresel, a gyermekeid elvált szülők gyermekei lesznek...és az bizony nem egy boldog állapot. Egy gyermeked már van, rá valószínűleg ez a sors vár, de tudatosan ezt szánni egy még meg sem született kisembernek?!

Szerintem normalis dolog h ennyi idö utan mar nincs szerelem hanem szereretté alakultak az erzesek. Sok ember ilyenkor újat keres es kétévenként házasodik es válik.

Szerintem maradni kell ...

A masik h azt erzed h neked mar mindegy mit tesz a ferjed stb ezt azert erzed igy merr nyugalom van a házasságotokban , de nem tudhatod h reagalnal ha tenyleg megcsalna.

Azt csak utana tudnad meg. Sokszor sirnál te krokodilkönnyeket , hidd el

általában az első gyerek a szerelemgyerek- úgy tartották. Megváltoznak az emberek idővel, a lángoló érzések átmennek csendes görögtűzzé, egymás mellett kitartással, figyelemmel, szeretettel lenni - de ez a jó, az évekig lobogó tűz felperzselne mindent. Ha megmarad mellette apa és anya és van nagyobb testvére is, velük nőhet fel, nem kell ide-oda rángatni 2., 3., 4., kapcsolatba

- boldog lesz az a 2., 3., 4.,...n-dik gyerek is!

Nagyon szomorú,hogy ezt ennyien ìgy làtjàtok,hogy jobb a langyosvìzben.

Sajnos én nagyon nem ilyen vagyok. Sosem tudtam befogni a szàmat ha vmi nem jó. Úgy alakult, hogy a férjem kitalàlta hogy nem neki való a csalàd a hàzassàg, ìgy félrelépett aztán lelépett. 1 hónapos volt a fiunk. Akit terveztünk, annyira, hogy màsodik terhesség volt, az első babàt elvesztettük :-(.

Ezek utàn úgy voltam vele, hogy sz@rok a "stabil" kapcsolatra. Abból kijutott.

Csak a nagy szerelmet kerestem. Egyedülàlló anyaként nem volt könnyű mindig helyt àllni, de meg lehet csinálni. Aztàn bekopogott az az ember akire vàrtam. Cseppet sem olyan,mint az elképzelt kis listámon, de nagyon jól kiegészìtjük egymàst és ha a szemébe nézek ma is ugyanazt a tüzet làtom, mint amikor először nézett ràm. És ő is ugyanezt làtja az én szememben. Nem hogy kevesebb nem lett amit irànta érzek hanem inkàbb még napról napra több és több. Ő a mindenem és tudom hogy neki is én vagyok. Most vàrjuk a màsodik gyermekünket és ugyanolyan kivàncsiak izgatottak vagyunk mint az elsőnél, sőt lehet hogy jobban, mert jó lenne ha most fiunk lenne :-).

Mindig ezt a boldogsàgot kerestem. Szerelmet, ami örökké tart. Lehet, hogy kellet rà vàrnom, de a vàrakozàs minden perce megérte, minden nehézség ami hozzà vezetett.

Nem adok tanàcsot- ezt úgyis te tudod, mi ìgy kìvülről nem fogunk tudni érdemben segìteni- de azt gondold végig mit vàrsz az élettől, neked mi a normàlis.

Ezt talàltam.

[link]