Ne legyenek kétségeim? A párom másfél évvel fiatalabb, merjek belevágni?

Az attól is függ,hogy az a nagy válság mi miatt is volt,Mert ha mondjuk megcsalás miatt,akkor nem tudom mennyire bízhatsz a közös jövőben.kb semennyire.

De a baba már ott van,így ez számomra már nem lenne kérdés.

Először is: gratulálok a picihez, sok egészséget, és boldogságot.

A párod kora jelenpillanatban szerintem lényegtelen.

Ne legyenek kétségeim? : Vannak kétségeid? Gondold át a dolgokat, ha nincs kétséged, akkor feleslegesen ne keress hibákat,problémákat. Ha van, akkor pedig a pároddal beszéld meg ezeket.

A válság oka tényleg fontos, viszont ha már túllendültetek rajta, és tényleg jobb lett a kapcsolatotok, akkor ez már a múlt, kár vele foglalkozni, és kár beleragadni.

A fiatalságotok szerintem egyáltalán nem hátrány. Neked az anyaságra tökéletes a korod, a párodnak pedig attól függ, hogy mennyire érett. Ismerek olyan 23 éves férfit, akinek a legnagyobb problémája, hogy lolon játszon-e, vagy wowon, és olyat is, akinek már született egy gyermeke, és boldogan élnek.

Ha bízol a párodban,akkor merj vele családot alapítani. Ha nem, akkor viszont a kapcsolatnak sincs sok értelme.

A férjem másfél évvel fiatalabb nálam, ő 20 volt, én majdnem 22, mikor összejöttünk, szintén 6 éve vagyunk együtt.

23 volt, mikor megkérte a kezem (én 24), 24, mikor elvett (én 25, nem voltam terhes vagy ilyesmi, így akarta/akartuk).

Én 27 voltam, ő még nem töltötte be a 26-ot, mikor megszületett a kislányunk (tervezett).

Az, hogy egy férfi mennyire komoly, mennyire lehet vele tervezni, nem korfüggő. Ismerek 40 éves hülyegyereket, aki mindig is az fog maradni. Ugyanakkor a férjemmel kapcsolatban soha nem voltak kétségeim, mindig komolyan vette a kapcsolatunkat, mindig biztos volt bennünk, teljesen határozott volt, amikor hivatalos elköteleződésre került a sor, és a gyerekvállalástól sem ijedt be, ugyanúgy vágyott rá mint én. Nem mellékesen mintaapa, aki az első másodperctől kezdve kiveszi a részét mindenben, fürdet, pelenkáz, játszik a kislányunkkal, bármikor átveszi, hogy szusszanhassak egyet, nyugodt szívvel rábízom, mert 100 százalékosan el tudja látni, ami ugye nem minden apukáról mondható el az idősebbek között sem. Mindemellett rám is figyel, nagyon jó férj, felelősségteljes, igazi támasz.

Szóval a fiatalság önmagában nem hátrány szerintem. Más kérdés, hogy a hullámvölgy mekkora volt, mennyire ingatta meg a kapcsolatot, és mennyire tudod stabilnak érezni ezek után. Mert érzésem szerint neked nem az a másfél év a gondod elsősorban, az ugyanis semmi.

Szerintem bízz benne.

Mondjuk bennem meg sem fordult, hogy elhagyna, pedig 4,5 évvel fiatalabb tőlem. Mi már házasok voltunk, de nem volt igazából semmink, csak néhány bútor és biztos állás nekem. Ő főiskolára járt még, bár dolgozott időnként mellette, de nem volt félretéve 40ezer Ft-nál több (mondjuk ez 8 évvel ezelőtt volt) Szolgálati lakásban éltünk, igazából gondtalanul. Úgy gondoltuk, akár jöhet is hamarosan a baba, nem gondoltuk, hogy az első hónapban összejön...

Abban az évben államvizsgázott, amikor megszületett a fiúnk, de sajnos nem talált megfelelő állást magának még majdnem egy évig. Dolgozott ő alkalmi munkákat, de persze nem éltünk túl jól. Nem nélkülöztünk, nem csúsztunk lejjebb, de sokszor vártuk a hónap elejét, hogy mikor jön a következő GYED. A családtól ritkán kaptunk támogatást, sem a gyerek érkezésekor, sem utána. Aztán végre sikerült egy szakmájának, végzettségének, elképzelésünknek megfelelő munka.

7 év telt el. Kétszer költöztünk azóta, előbb egy önkormányzati bérlakásba, majd 4 éve a saját hiteles házunkba. Tavaly újítottuk fel, bővítettük is, jövőre letelik a hitel is. És most jön a 3. baba. Boldogok vagyunk.

Fel a fejjel!