A másfél évvel fiatalabb húgom mégis milyen joggal néz le és aláz meg minden pillanatban?!
Komolyan mondom, az idegességtől sokszor sírok már.
Mindig neki áll feljebb, ha kérdőre vonjuk akkor lenézően válaszol, hogy vele ilyen hangon ne merjünk beszélni, ezt véssük az eszünkbe, meg hogy majd úgy kioszt hogy sírni fogok (igen, sokszor látja hogy sírok már, de persze azt nem fogja fel, hogy miért is).
Ha valami nem az ő kedve szerint megy, jobban mondva nem az ő parancsa szerint alakul minden és nem engedelmeskedünk neki, máris 'érzékelteti' a nem létező felsőbbrendűségét.
Régebben nekemugrott és karmolt, belémrúgott nagyokat, minden jóság.
Történethez hozzátartozik, hogy mi ketten olyanok vagyunk mint ég és föld.
Kis divatmajom, van 80.000 barátja, bár inkább havernak nevezném. Vele fuvaroztatják magukat, állandóan elmennek inni, buliba, ide-oda, alig van itthon. Persze mindig a divatot követi és így (gondolom ezek miatt) eléggé fent hordja az orrát.
Ellentétben velem.
Miért hiszi azt, hogy ő az Isten? Hogy ő parancsol, és neki joga van kioktatni és nagyon megsérteni, megalázni a szüleit és a testvérét?!
Hogy kezeljem ezt a helyzetet? Hiszen van, hogy utánam jön, és a saját szobám ajtaját csapja RÁM, mikor kimegy.
És nagyon bántóakat vág a fejemhez mindig. Amúgy is nagyon rossz a család tagjai közt a kapcsolat, de muszáj tetőznie mindig.
Saját elmondása szerint (kb 8-10 perce9 az egész lényem idegesíti. Miután nagy irónikusan eljátszotta mintha érdekelné amit mondok neki és kérdőre vonom, hogy mégis mire fel ilyen, mi az amitől olyan nagyra tartja magát.
20/L
Először is jegyezd meg: a kor NEM érdem!
Csak azért mert 1,5 évvel (juj!) idősebb vagy, nem várhatsz el más elbánást!
És azért, mert ő 1,5 évvel fiatalabb, még nem kell meghunyászkodnia!
Az már más kérdés, hogy kortól függetlenül nem kellene bunkón viselkednie, de a korral ne példálózz!
ha üt- verdd meg
amúgy soha semmiben ne segíts neki, ha jön az alsóbrendű dumájával mondd neki, hogy igen Ő alsóbrendű (amit Ő is tud, hogy nem igaz de bemagyarázta magának) és költözz el mihamarabb. Ezt a szüleid b*szták el és te iszod a levét.
Kistesóként tudom mondani, hogy a kicsi tesók azt látják, hogy a szülők folyton példaként állítják fel előtte a nagytesót mindenben, s a kistesónak szinte semmit nem engednek meg. Még új dolgokat is alig vesznek neki, tehát valahogy úgy tűnik, hogy nem úgy kezelik, mint a nagyot.
A kistesó nem féltékeny, csupán csak egyenlő kezelést/nevelést akar.
Az árulkodás az pedig önvédelem az olyan szitukra, amikor a nagytesó olyasmiket vicsorít felé, hogy "te kis h..lye", "te kis vakarcs", "már megint kullogsz utánam", tehát mindenképpen egy alsóbbrendű szerep ellen lázad.
Minden egyes rossz tesói viszony miatt a szülőket vádolom, igen, én kimondom és méghozzá azért, mert sokszor mennyiségre hozzák össze a gyerekeket, manapság már a gyed-gyes miatt is a munkanéküliség miatt, s véletlenül sem készülnek szellemileg, sőt olvasnak bele SZAKKÖNYVEKBEN egy kis gyerekpszichológiába, sok embernek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán az micsoda, annak ellenére, hogy a könyvtárakban rendelkezésünkre állnak ilyen témájú könyvek.
Megjegyzem, hogy itt nálunk a szomszédban is minden naposak a 3-6 éves gyerekek közötti gusztustalan beszólások, s az egyetemet végzett (!) szülők ezt hallják és tudnak róla, mégis csak legyintenek az egészre ...
A testvér viszályok bizony nagyon sok esetben felnőtt korban is folytatódnak, elég ha csak egy példát említek: az örökösödés arányait.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!