Miket főztetek apának, míg ti a kórházban voltatok?

Kérdező! Én már egy idő után el sem olvastam ezeket a "szupermamikat". Hagyd rá! Nem éri meg velük foglalkozni!

Az az ő (n)agy bajuk, hogy igazából- hidd el- hogy féltékenyek, amiért benned van erre motiváció. Ők addig jutnak, hogy "El tud menni a boltba, nagyfiú, stb...". Ne is foglalkozz az ilyenekkel! Nem éri meg! Komolyan sajnálom a férjeiket! Nem vicc. Nem azzal van a baj, ha nem tudja megcsinálni! Hanem, hogy rohadtul nem is akarja. Jó látni, hogy rajtam kívül más is látja így a dolgokat. Én is főztem olyanokat, amiket korábban említettek. Nem haltam bele és még csak a szülés sem indult tőle meg, ugye milyen hihetetlen? De azzal a tudattal mentem be szülni mindig, hogy a férjemről gondoskodtam, mert 12-14-15 óra munka igenis rengeteg. Ami nekem egy pici energiát igényel, neki nagy segítség egy fárasztó nap után.

Most tudom, hogy 0-ra pontoztok, de én is titeket 0-ra pontozlak mint feleséget. Nem azzal van a bajom, hogy nem csináljátok. Hanem ahogy leszóljátok azt aki igen! Jól van, ti vagytok olyan önzőek, hogy sz*rtok a férjetekre (sőt még esetleg a már meglévő gyerekeitekre is). Nem érdekel titeket, hogy napokig mit fognak enni. Ez a ti döntésetek. De miért érzitek úgy, hogy annak ellenére, hogy kérték, hogy ne, mégis ide írjátok.

Még annyit, hogy én is szültem (nemegyszer). Nem érzem magamat kevesebbnek amiért érdekel a férjem ilyen téren is. Sőt, tudom, hogy jól esik neki.

"Jó" lehet a férjeiteknek lenni, komolyan...

Eszembe se jutott főzni, mindenórás terhesen kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy maratoni főzésbe kezdjek. A férjem mondjuk nem is hagyta volna. Főzött magának, meg a nagyobbik gyereknek, aztán csókolom. Meg amikor hazajöttünk a kórházból, akkor is ő főzött pár napig, utána nem bírtam tovább, én akkor nagyon tele voltam energiával, muszáj volt valamit csinálnom, úgyhogy onnantól kezdve én főztem.

De akkor is ott izélt nekem a férjem, hogy nem járja, hogy én főzök, nekem pihenni kéne. Pedig tök kipihent voltam :) Nem úgy, mint a szülés előtt, akkor pont egyetlen porcikám nem vágyott a konyhába. Ilyen, hogy én mennyit tehetek meg a férjemért, szóba sem jött, ő segített nekem mindenben, meg viselt gondot itthon mindenre, amíg a kórházban voltam. Na persze kinél mi az értékrend, nálunk nem divat, hogy anya egyedül beleszakad mindenbe, mert ő a háziasszony, apa meg hazajön a melóból, és semmi dolga.

Tehát a tanulság:

A nagy többség nem szrozik ilyen főzök-fagyasztok szrsággal,mert vagy menüzik apuka addig vagy rendel vagy az anyós főz vagy főz magára,oszt kész!

Ettől még nem szeretik kevésbbé a férjeiket és a férjek sem fognak otthon zsörtölődni,hogy az asszony nem fagyasztott kaját neki!

Bármit,amit meg tudsz főzni és be tudsz rakni egy műanyag dobozba,azt le is tudod fagyasztani! Ennyi! Innentől pedig már csak a saját ízlés szab határt,hogy mennyit is teszel meg a férjedért!

Semmit.

Bar ferjem csaladjaban eloszeretettel ettek fagyasztott eteleket, en ezeket kerulom. Soha nem fozok elore, fagyasztok le.

Menzai menut ettek.

Harom gyerekunk van.

51: én főzök, minden nap, imádom. Én még az a fajta vagyok, aki szereti, hogy gondoskodhat a családjáról. Nálam a férjem nem főz, nem mos, nem vasal, nekem ez így jó.

Viszont pont ezért tisztában vagyok azzal, mit fagyaszthatok... Én egyszerűen nem hiszem el, hogy a kérdező egy konyhában pörgő anyuci, mert akkor nem kérdezne ilyent. Plusz nem most, szülés előtt kattogna, hanem már hetekkel korábban egy-egy adaggal többet főzött volna, és ment volna a fagyasztóba. Annyira látszik, hogy nem gyakorló háziasszony, csak most muszáj megoldania...