Más anyukák 2 pici mellett ráérnek egésznap a külsejükkel foglalkozni? A férjem nagyon megbánt ezzel az állandó hasonlítgatással.

Azért ne ijesztgessük a kérdezőt. Lehet hogy szerencsétlen apuka csak próbál pénzt keresni, és nem gondolta meg hogy mit mond. (bár akkor is köcsög...)

Az jutott még eszembe, hogy többen írtátok a sminkelést tippként. Ugye nem én vagyok az egyetlen aki nem szokott felmosáshoz és mosogatáshoz sminkelni?

Viszont ötlet jutott közben eszembe. Egyik este amikor itthon van a férjed, főzz egy finom vacsit, hűts be egy üveg pezsgőt, vagy készíts be bort, sminkelj, öltözz fel csinosan, és a romantikus vacsi mellett próbáld meg megbeszélni a pároddal a problémádat. Azt hogy te fáradt vagy, és szeretnél egy kicsit lazítani néha. Hogy neked nincs rá lehetőséged hogy mikor hazaérsz este a munkából, akkor fáradtságra hivatkozva lefeküdj aludni, és ne törődj mással. Igazából azt hiszem ahogy a szavaidat olvastam, hogy elég lenne ha egy hónapban egyszer lenne egy nap amit magadra fordíthatnál (fodrász, kozmetikus, esetleg masszázs). Hidd el az önértékelésednek is jót tenne, ez a kisugárzásodon is változtatna, és ezáltal a férjed is másnak látna.

Én hasonlóan tettem és bevált.

Akik a "két kicsivel nem tudok bevásárolni" kategóriát képviselik, nem hallottak még testvérbabakocsiról? Mi is ezt vettünk, barátnőmék is ezt használják, bizony a kétéves is elvan még benne simán! Nagyobb bevásárlóközpontban pedig teljesen jó megoldás, ha a nagyot beülteted a bevásárlókocsiba, a kicsit meg magadra kötöd kendőben. Ennyi. Ha nekünk megy, másnak is menni fog, szerintem.

Az persze más helyzet, ha sohasem szoktatták rá a nagyot, hogy bevásárlás is van a világon és akkor bizony ott kell ülni a kocsiban. Én már a kezdet kezdetén ragaszkodtam ahhoz, hogy még akkor is a kocsiban kelljen ülni vásárlás közben a babának, ha netán apa is velünk van, tehát lenne, aki segít terelgetni. Pont azért, hogy ha egyedül megyek, ne legyen gond. Nincs is. 20 hónaposom bizony imád a kocsiban lenni. Mindig kap egy kiflit - ezt megszokta, de ezt rendbenlévőnek is találom - semmi mást. Nem vehet le a polcokról semmit, nem szállhat ki a kocsiból, kap egy kiflit, amit elrágcsál, amíg én bevásárolok.

Amúgy még könnyebb a nagyot (tapasztalat) a kocsiban tartani, ha a kicsi is benne van. Teljesen elégedett a helyzettel, hogy mindketten ott ülnek-fekszenek.

Valaki írta, hogy az egymás mögötti kocsival nem lehet közlekedni. Dehogynem lehet, csak ki kell választani a megfelelő márkát. Én két gyerekkel is simán megemelem a miénket, könnyű tolni, szinte könnyebb, mint az egyszemélyest volt, olyan jól van megcsinálva. És nem a legdrágább márkát vettük, sőt! De mivel végigpróbáltunk minden létező kocsit (nagyon alaposan körülnéztünk vásárlás előtt) mindenkinek csak ajánlom a Babywelt-et és az ABC design-t. Ezekkel nem lesz gondotok, az garantált.

Mindig rajtunk múlik, mit lehet megcsinálni a gyerekeinkkel és mit nem. Még akkor is lehet változtatni, ha nagyon elrontottuk az elején. A gyerekek okosak, felfogják, hogy valamit nem szabad, gyorsan alkalmazkodnak is az új elváráshoz. Akinek nem lehet a babájától bizonyos dolgokat megcsinálnia, az is tud még változtatni rajta. Csak nem magunkat kell sajnálni, hanem tenni a változásért.

A kérdező férje valóban nem valami kedves, ami a megnyilvánulását illeti, de azért érdekes lenne megkérdezni az ő véleményét is. Mert mint írta a kérdező, a párja rengeteget dolgozik. S ha hazaérve mást sem tapasztal, mint rendetlenül kinéző feleséget, aki nem mellesleg folyamatosan panaszkodik, akkor bizony érthető, ha kiakad. Az én párom is rengeteget dolgozik, s ha későn ér haza, vagy hétvégén is mennie kell, bizony ő sem foglalkozik a gyerekekkel, de gondoljunk bele, ő is szeretné esetleg egy húzós nap után kicsit elereszteni magát, neki is szüksége van arra, hogy kikapcsolódjon. Ráadásul ha nem tudja kipihenni magát, hogyan lehet elvárni tőle, hgoy biztosítsa a család megélhetését? A családét, ahol több pici mellett már csak a pelenkapénz se semmi...

Nem akarom sem támadni, sem védeni egyik felet sem. Gondolom, mindkettőnek megvan a maga hibája. De tudom magunkról, hogy vannak napok, amikor nekem kell nagyon nőnek lenni, különlegesebb vacsorával kedveskedni, valami nagy kedvenc sütit sütni, mindezt mosolyogva tálalni, nem panaszkodni. Mert a férfinak is kijut bőven a munkahelyén a hülyeségből és kell olykor, hogy itthon valami egészen mást tapasztalhasson. Mert ha nem, ha otthon is lerongyolódott feleség, panaszáradat várja, akkor azt fogja érezni, hogy tulajdonképpen hiába melózik, nincs értelme. Mert ő kidolgozza a belét, mégse mennek jól a dolgok.

Már rég megtanultam, hogy a "gyengébbik nem" jóval többet bír, mint a férfiak. :-) És nekünk kell finoman rafináltnak lenni, nekünk kell fenntartani a szeretetet, a vágyat a férfiban, ezért vagyunk nők! S az a férfi, akivel így viselkedik a felesége, bizony igyekszik tenyerén hordozni asszonykáját. Csak próbáljátok ki! :-)

Kedves kérdező, még azt akartam írni, hogy megértem, ha nem akarsz beruházni nagyobb méretű ruhatárba, de azért néhány dologra mégiscsak szükséged van, szerintem. Már csak azért is, hgoy te magad jól érezd magad a bőrödben. Nem kell ehhez sok pénz, szuper dolgokat találhatsz a vaterán, teszveszen is, s még a lábadat se kell érte kitenned a lakásból. De én pl. a turikat is szeretem, márkás, jó cuccokat veszek fillérekért magamnak is, a gyerekeknek is. Hidd el, a jó közérzethez kell a csinos öltözék, egye fene, hogy most nem az eredeti méretedben vásárolod, később eladhatod, vagy elajándékozhatod, tényleg nem olyan nagy kiadás. Addig is viszont jobban érzed magad!

Sok sikert és kitartást a változtatáshoz!

Utolso valaszolo!

Te nagyon bolcs vagy, koszonjuka kioktatst, bar ugy erzem kicsit, hogy anelkul karogsz, hogy kicsit is tolerans lennel a masikra nezve. Nem minden gyerek olyan, mint a tied, nem minden bolt olyan, mint ahova ti jartok, nem minden jarda, olyan, mint ami kozottetek es a boltotok kozott van.

Mint korabban mar irtam (csak biztosan elkerulte a figyelmed) az en nagyobbik gyermekem maximalisan ahhoz volt szoktatva, hogy intezzuk a dolgunkat, bevasarolunk kocsiban. Senkire nem tudtam ot bizni, meg egyebkent is szerettunk a szabadban lenni, igy napi 3-4 orat csatangoltunk. Bevasaroltunk. Meg szules elotti hetekben is. Es o ult a kis feneken, amikor kellett.

A testverbabakocsirol hallottam, mint irtam, nekunk van is (csak gondolom ezt sem olvastad, csupan kiragadtal reszleteket az iromanyombol helytelenul). Ott voltunk, probaltuk az egymas mogottit, de abban az uzletben tenyleg iranyithatatlan volt ket tipus is ugy, hogy a tokesuly volt az elejen, az elado sem javasolta ezeket. Csak az egymas mellettit.

Ami jol is szuperal. Egeszen addig, amig csak setalunk vele korbe-korbe, mert abba a 2 uzletbe, ami nehany kilometeres korzeten belul van mar nem jutok be vele, szuk az ajto, a 3. uzletben meg kifele nem tudok jonni a penztar miatt.

Bevallom, gyenge vagyok, ugyanis a vekony testalkatommal nem vagyok kepes megemelni netto 31 kilot, ami brutto 40 is lehet, ha a gyerekek nem mesztelenul vannak es esetleg van nalunk inni-es ennivalo, vasarolt cucc, stb. En sem vagyok ettol sokkal tobb kilo...

Sajnalom.

(Hozzateszem, hogy eleve ha a boltfele vezeto uton haladok, akkor 4 helyen kellene alapban atemelnem, felemelnem a babakocsit.

Kendozes?

Hosszutavon nekunk meg nem megy. Van es hasznalom is itthon, amikor a babamnak tetszik. De erre nem lehet szamitani, mert az elmult 2 hetben 10 alkalombol 8szor ot perc utan uvolteni kezd benne, mert nem lat ki belole rendesen, o viszont mar nezelodne. Mielott javasolnad: ismerem a kengurukotest, de sajnos ahhoz az en 8 hetes babam meg nem eleg erett, meg nem tartja eleg erosen ahhoz a fejet, hogy igy kotni tudjam, a fejtartast segito kotesekbol viszont nem lat ki. Szoval ha ezen mulna a vasarlasom, akkor jo nagy kakaban lennenk.

De komolyan mondom, hogy leborulok elotted. Jo hallani, hogy masnak minden ilyen jol megy. De en inkabb csendben orulok tovabbra is a sajat sikereinknek, elvegre van ket szep gyermekem, egy okos, szereto ferjem, egeszsegesek vagyunk, szepek, csinosak es boldogok.

Meg egyszer koszonom!

Bar fogalmam sincs, hogy miert reszleteztem ennyire a sajat kozlekedesi nehezsegeimet, ne haragudj Kerdezo, hogy a te helyedet foglaltam.

Ugyanis ennek ellenere nalunk a bevasarlas tokeletesen meg van oldva, ugyanis 6 korul az en ferjem itthon van, azutan elmegyunk egyutt, vagy kulon, tejet, zoldsegeket es alap dolgokat a fozeshez veszek tobb napra, kenyeret magunkra sutom, igy reggeli boltozas nelkul is van friss. Atlagosan mi heti 1, max 2 alkalommal vasarolunk igy, illetve havi egy nagy bevasarlas van, ez igy siman mukodik es eleg is.

9.40-es, nem kioktatásnak szántam! Kisvárosban lakunk, nagyobb bevásárlóközpontig nem lehet elmenni gyalog, a járdák iszonyúak és egyetlen boltban sincs akadálymentesítés, mindenhová lépcsőn tudunk csak bejutni. Ja, 170 cm és kb. 55 kiló - én se vagyok egy díjbirkózó fajta. Annyi, hogy versenyszerűen sportoltam szülés előtt és simán felemelek 40 kilót gond nélkül.

Sajnálom, hogy kioktatásnak vetted soraimat, sőt, minden betűt magadra vettél, pedig én általában globálban reagáltam.

Mindenesetre nem célom vitatkozni, csak az alapelvem az, hogy ha meg kell másznom egy hegyet, akkor nekiindulok, a nyavalygástól ugyanis nem lesz kisebb.

Elnezest, nem vitatkozni akartam, csak lmagyarazni a sajat nezopontomat.

Es meg csak nem is nyavalygasnak szantam, mert mint irtam, az en bevasarlasom nem ettol fugg, nem vagyunk hatranyban emiatt.