Egyes nagyszülők miért nem tudnak foglalkozni az unokával? Nem érdekli Őket?

Az anyósom a nagyobbik gyereket (két és fél éves múlt) nagyjából 10-szer látta, a kicsit (9 hónapos) összesen háromszor. Messze lakik, az tény, de szeret utazni, ha a szektájába kell menni, vagy fürdőzni valahová, akkor simán felül a vonatra, mi hiába hívtuk meg karácsonykor is. Akkor látja a gyerekeket, ha mi elmegyünk hozzá.

Néha telefonál, de azt nem szokta megkérdezni, mi van a gyerekekkel. Ha kérdez, legfeljebb ennyi: hogy vagytok? De ha a válasz a "köszönöm, jól"-nál hosszabb, már nem hallgatja végig.

Nem is bánom. Anyumék szerencsére imádják mindkét csemetét, hetente többször találkozunk is velük, csak érdekesség, hogy a nagyobbik gyerek nem is tudja, hogy két nagyszülője van.

Hát szinte szóról szóra ugyanez a helyzet nálunk is...

Egy városban lakunk, de elég lagymatag a lelkesedésük, csak szóban megy a nagy imádat.Engem különösebben nem is becsülnek, pedig soha nem bántottam őket.

És ami még durvább, hogy közben az én szüleim meg vannak veszve az unokájukért (pedig itt is, ott is első unoka), akkor lennének csak boldogok, ha mindennap látnák.

természetesen ez a különbség az anyagi segítségben is megmutatkozik. hát mit ne mondjak, ég és föld...

én meg nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel.

Apukám szülőként tökéletes volt. Fürdetett, pelenkázott, öltöztetett, ringatott, mindent megtett, amire csak egy pici baba vágyik. Most 2 hónapos a kislányom, kb. hetente 1-szer látogat meg minket úgy, hogy 2 házzal lakik odébb, mint mi. (Én azért nem megyek, mert az egész ház cigarettától bűzös.)

Naponta többször jár erre, a kutyát megsimogatja a kerítésnél, de a gyerekhez nem jön be...

Nem mondom, rosszul esik nagyon. De ő ilyen, próbálom elfogadni.Pedig szereti a gyerekeket, a gyerekek is őt. Majd ha már nagyobb lesz a picúr, biztosan jól el tudnak majd játszani, mert általában aput azok a gyerekek imádják, akikkel már lehet rendesen játszani.