Volt már másnál is, hogy a nagyszülők kivételeznek az unokáikkal?

Lehet, hogy pont ezért nem kap semmit, hisz még csak 1 éves. Nem tudom, a lányok hány évesek, de szerintem pár év és a fiad is el lesz halmozva.

Bár az sajnos gyakori, hogy a szülők a lányuk gyerekeit jobban preferálják, mint a fiukét.

Szia!

Ez nálam is így van. Uncsimék 3-4 évvel idősebbek. Ha vasárnapi ebéd van akkor őket meg kell várni azt is leszarják hogy apa elkésik a munkahelyéről de meg kel őket várni minket soha. Meg nálunk is van ilyen hogy gyerek napra ők kaptak egy tízest én egy tábla csokit. Kis koromba se kaptam semmit. Nem azért bánt mert nem vagyunk tehetősek szerintem a közép rétegbe tartozunk de én így találom egyenlőnek. Másik mamám kisuncsimnak is ugyanugy megvesz mindent mint nekem most és kiskoromban. Vannak ilyenek.

17/L

Elég durva helyzet. Tapasztalatom szerint rögtön az elején rá kell kérdezni a dologra, mert később elmérgesedhet a helyzet, de lehet csak szimpla elhidegülés lesz.

pl: nagymamit direkt meghívni az 1 éves szülinapra, ott ajándékozási ceremóniát rendezni és szépen sorba adni az ajándékokat, és közben ártatlan szemmel küld a nagyihoz is, hogy nézze meg a nagyi mit hozott, csak leesik nála.

Az ebédnél meg jó hangosan meg kell jegyezni: Mi az már elkezdtétek?! Bezzeg mi 1 órát vártunk rátok a múlt héten.

Ha nem javul a helyzet az egyértelmű célzásokra, akkor le kell ülni és szóba hozni.

Nem szabad vele éveket várni! Nagyon megmérgezi a családi kapcsolatokat. Tapasztalatból mondom. Párom nagymamájával volt ilyen gond. Párom és édesapja is ugyan azt a nevet viseli. Apukája kapott névnapi ajándékot, párom nem. Ez csak 1 példa volt a számtalanból, hogy a mami miként bánt vele. A vége az lett, hogy elhidegültek. Most már van dédunoka is, az én fiam. Nincs ilyen probléma :) sőt azóta már 2x meg is látogatott minket a dédi :D Igaz kellett segíteni a dolgokat, de neki hamar leesett és meg is jegyezte: "Milyen jó, hogy engem is bevontok a családi dolgokba" :D

ÓÓÓ hát persze, hogy másnál is van így!

Sógornőmnek van (volt) 2 fia, mikor én a családba kerültem. Folyamatosan azt hallgattam, hogy ezt vagy azt mi vettük 10-20.000 ft -ért. "az egy nagyon drága játék".

Mikor én állapotos lettem, nagyon vágyott a drága mama egy lány unokára. No' gondoltam magamban, biztos ezt az unokát is úgy fogja szeretni, kényeztetni, mint a 2 fiút. Egy büdös fenét! Mikor megszültem 2 nap után jött be a kórházba megnézni. Majd elkezdett a lányocskám cseperedni, pár hónapos volt, mikor kiderült, hogy sógornőm megint terhes. Volt ám öröm! Főleg, mikor kiderült, hogy: lány. Mondanom sem kell gondolom a folytatást. Azóta az én lányom még jobban le van ...-va! A sógornőmékhez névnapra-születésnapra, mindig a "napján" mennek. Én mikor szóltam, hogy a lányom születésnapi vacsorája a napján lesz, akkor felháborodva közölte anyósom, hogy csak nem gondolom, hogy hétközben fog jönni?! Majd jön hétvégén. Vigasztaltam magam, sőt reménykedtem, hogy biztos az első lány unokájának, az első szülinapjára tuti emlékezetes ajándékot hoz. Erre ideállított egy 550 ft-os régifajta játék telefonnal, azzal a dumával, hogy: mama szegény, mamának nincs pénze. (még az árát is rajta hagyta)

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a fiúknak is abban a hónapban van a szülinapjuk, mikor a lányomnak. Mind két fiú 10-10.000 ft-os játékot kapott, amit természetesen nekem kellett megnéznem, hogy honnan is tudná megrendelni. A sógornőm megszült, ott a lány unoka 1-2 hetente mindig kap valamit (1 cs pelenka, rugi, napozó) Az én lányom mindjárt 2 éves és a múltkor hozott neki 2 ruhát a turiból, "mert csak 200 ft volt a kettő". "Jó lesz itthon mocskolni benne. Úgyis úgy néz ki mindig ez a gyerek, mint a disznó!"

Szóval kerülöm a társaságát, ha tehetem. A gyerek majd úgyis rájön, hogy ki szereti és ki nem! Csak az a baj, hogy az még jóval odébb van és addig még sok minden lezajlik a kicsi lelkében!

Hajjaj! Mikor gyerekek voltunk a bátyámmal, akkor még együtt laktunk a nagyszülőkkel. Mindig a bátyám volt a minden a nagymamának is, de főleg a nagypapának. Pedig ugyanaz az anyánk is, és az apánk is, mégis meg voltunk különböztetve (talán azért, mert ő fiú, én meg lány?).

10 éves voltam mikor építkeztek a szüleim, utána külön költöztünk. Én rengeteget látogattam a nagyszülőket, a bátyám, kb. fele annyit járt náluk, de a mai napig ugyanaz a kérdés fogad, ha megyek hozzájuk: Attila, mit csinál?

Ez van, ezzel nem lehet mit csinálni, a gyerkőcöd is el fogja fogadni a helyzetet, nem lesz ettől szomorú, én sem voltam az!

Mi hárman vagyunk lányok 18,16,14 évesek vagyunk unokatesóim 17(fiú) és 9(lány)évesek. Mikor csak az unokabátyám volt a nagyi azt mondta, hogy ő az egyetlen fiú unokája. Mikor az unokahúgom megszületett azt mondta, hogy ő a legkisebb. Csak azt nem értem, hogy előtte a húgom volt a kisebb vele miért nem kivételezett. Persze megértem, hogy unokahugimmal kivételezik, mert tényleg kicsi még.

Anya szólt neki, hogy ezt annyira azért nem kéne és, hogy akkor nekünk is vegyen valami csokit vagy ilyesmi. Utána vett is.

Nem kell, hogy egy 1 évesnek pénzt adjon, de akkor szerintem valami játékot vehetne neki.

16/L

Nálunk is hasonló a helyzet. Sógornőmék lányát úgy emlegeti anyósom, hogy az "unokánk" a mi lányunkat meg "a fiamék gyereke"... Nekem már ez is sértő. Karácsony-születésnap-névnap: mi le vagyunk sz@rva, de olyan szinten, hogy még csak fel sem hívnak minket. (Idén karácsonykor már mi sem hívtuk őket!) Sógornőmék lánya az Isten...

Félreértés ne essen, sógornőmet nagyon szeretem, és ő is érzi/látja ezt az egészet.