Miért gondolják az emberek azt, hogy a gyermektelen nők boldogtalanok és nem lehet teljes életet élni gyerek nélkül?

nem jart komoly lemondasokkal, ill. azok messze nincsennek azzal aranyban amit a szuloseg ad az embernek.

Persze ezt mindenki a sajat ertekrendje alapjan iteli meg, nem egyforman osztjak be az emberek a vilagot fontos es nem fontos dolgokra. Lehet amit en lenyegtelennek tartok, az masnak eletbevago, es forditva.

Azért gondolják ezt, mert sokan azért szülnek, hogy au üres, nulla, semmitmondó életükben történjen valami, ami kitölti. Ők biztosan nem tudnának gyerek nélkül boldogok lenni, de lehet, hogy gyerekkel sem.

Másnak viszont más a fontos és jól elvannak gyerek nélkül. Aki szerint egy gyerek (főleg több) nem jár nagy lemondással az vagy szimplán gyenge felfogású vagy teljesen üres az élete.

A gyerek miatt gyakorlatilag minden komolyabb ráfordítást igénylő dologról le kell mondani: karrier, utazás, költséges dolgok, társasági élet, szabadság, stb.

Persze a legtöbb embernek ennél többet ér a család, de azért ne legyen már kötelező!

Érdekes módon a gyermektelenek nem akarják megmagyarázni úton-útfélen a maguk igazát. Azok viszont akik szültek egy szar kapcsolatba, 0 egzisztenciára fennen hangoztatják, hogy mekkora boldogság is egy frusztrációkkal teli, elbaszott családi életet élni.

"A gyerek miatt gyakorlatilag minden komolyabb ráfordítást igénylő dologról le kell mondani: karrier, utazás, költséges dolgok, társasági élet, szabadság, stb. "

Ööö. A parommal mindketten komoly szakmai karriert futottunk be, egy evben 2x megyunk nyaralni, legkozelebb februarban a Kanari-szigetekre, ismeroseink ugyanugy vannak, programjaink ugyanugy vannak, a szabadsag kitetelt meg nem tudom ertelmezni, szabadok vagyunk ugyanugy ahogy a gyerek elott voltunk.

Az altalad felsorolt dolgok egyikerol sem kellett lemondanunk a gyerek miatt.

Te jó ég, 44-es, ezt te sem gondolhatod komolyan.

Még hogy nem jár lemondással? Mi van? Mindketten komoly karriert futtotatok be???? Mikor? Hogyan? Két szoptatás közt? Kérlek, fejtsd ki bővebben, részletesen, ha lehet, hogy oldottad meg a komoly karriert gyerek mellett, úgy, hogy a párodnak sem ment gallyra a karrierje, mert ez nagyon-nagyon hihetetlen. Győzz meg!

keresett vegzettsege van mindkettonknek, mindketten multinal dolgozunk, jo allasban, jo fizetesert. Nem tudom mi ebben a furcsa, az osszes ismerosunk igy van vele, a hugom konkretan kozepvezeto multinal egy gyerekkel, most fog jonni neki a masodik, azzal is otthon lesz 2 evig, utana valoszinuleg megint kozepvezeto lesz.

Tenyleg nem ertem mi a problematok.

Nyilvan ha egy no rettentoen koncentral arra hogy feljebb keruljon a rangletran, akkor neki nyilvan jar lemondasokkal, ezt irtam is feljebb, de nalunk nem ez a helyzet, ezert is irtam szakmai karriert, nem pedig szervezetit. Raadasul hany ilyen karrierista no van? Ne tegyunk mar ugy mintha itt az osszes gyereket nem akaro kommentelo vezerigazgato lenne valahol. (amugy meg ok is vallalhatnak gyereket, csak nem tudnak otthon maradni veluk evekig. Van ismerosom aki 3 honap utan visszament, addig tartottak fenn a poziciojat)

Most egy dolog eszembe jutott amirol valoban komolyan le kell mondani a gyerek miatt: a kenyelemrol.

Bizony az jo par evig ugrik.

Itt egy példa:

Kövezzetek meg, de nekem 4 gyerekem van és baromi boldogtalan vagyok. Nem a gyerekek miatt, hanem mert nem kapok melót, a párom elhagyott, anyagi gondokkal küzdünk. Ezekre nem megoldás a gyerek. De sokszor belegondolok, hogy jobb lenne, ha nem lenne, mert nem kellene így élniük. Teszek ellene, értük. De nagyon nem mindegy, hogy abból, ami van egy ember eszik, vagy 5. 5 pár cipő, vagy csak 1. Értitek gondolom.

Szerintem ennek az anyának igen sok mindenről le kell mondania amíg felneveli a gyerekeit.

Az én anyám éveken át éhezett, hogy engem etetni tudjon, rengeteg mindenről lemondott miattam, és nagyon sok áldozatot hozott az életében értem. De ezt látom a környezetemben is,hogy az anyák a gyerekükért nagyon sok mindenről lemondanak mert a gyerekük számukra a legfontosabb. Minden tiszteletem az övék.

Bocsáss meg nekem, hogy közel 60 évesen ilyen tudatlan, és ostoba vagyok, hogy azt feltételezem az anyaság lemondással jár és hogy kimaradnak dolgok az életedből. Oktass ki minket hogyan kell ezt lemondások nélkül csinálni, ne tartsd meg magadnak a tudásod.

Amúgy rendesen hátba döfted az anyákat mert ezek szerint elég kipottyantani a gyereket és semmi nehézség, semmi lemondás, semmi áldozat, nulla erőbefektetés gyereket nevelni minden megy magától csupa boldogság,mámor és öröm az egész.

"Amúgy rendesen hátba döfted az anyákat mert ezek szerint elég kipottyantani a gyereket és semmi nehézség, semmi lemondás, semmi áldozat, nulla erőbefektetés gyereket nevelni minden megy magától csupa boldogság,mámor és öröm az egész."

Jaj ne hisztizz mar, plane ne nyomd itt a szalmabab-ervelest.

Konkretan rolam meg a csaladomrol beszeltem, nem pedig az anyakrol ugy altalaban.

Szép kis vita alakult ki.

Én nem akarok gyereket, nem is álmodozom róla, hogy legyen.

Miért? Mert karriert akarok, de nem előrelépést egy helyen. Tanulni akarok, és külföldön egy nagyon neves céghez eljutni. A tanulmányaim során utazgatnom kell majd a Föld egyik részéről a másikra, míg páromnak dolgoznia kell, hogy addig eltartsa magát.

Ezen kívül szeretem az alvást és a csendet, a nyugalmat. Ez a gyerek mellett nincs meg. Ezen kívül nem is szeretem őket, úgy egyáltalán. Párom elmondása szerint ő sem akar gyereket, de úgy gondolom, hogyha elérem a 35 éves kort, akkor fagyasztok le petesejtet, ha ő addigra elbizonytalanodik, hogy legyen meg a lehetősége. De remélem nem fog változni a gondolkozása, mert én nem maradok otthon a gyerekkel, és szülni sem fogok.

Írták, hogy a gyerekvállalást kötöttségnek érzik a huszonéves nők. 26 vagyok, nem is kötöttségnek érzem, hanem nem érzek elhivatottságot a gyerekneveléshez. Nem érdekel, nem köt le, jobb szeretem a szabadságom, és jobb szeretnék tanulni, fejlődni, karriert befutni a szakmámban (igen, szakmában, nem a cégnél).

Nem hinném, hogy idősen boldogtalan lennék, hisz a szakmámban nem lehet kiöregedni, nem lehet egy idő után kiszállni, jó esetben észen leszek annyira, hogy még akkor is újítsak, és legalább a magam szórakoztatására építsek, kutassak. Ezen kívül ott a párom és a kutyám, meg anyum. Nekem ők a családom, nem kell más bele.

Engem nem zavar, ha valaki szül, amíg nem kell eljátszanom, hogy érdekel a gyereke. Én képtelen vagyok dicsérni a cuki ujjait, miközben folyik róla a nyál, vagy megpuszilni a taknyos arcát (rokoni körben ezt örömmel teszik). Nem tudok szoptatásról vagy a napi székletről beszélni, de ugyanígy nem erőltetem rá az én kockanyelvem az átlagemberre.