Miért gondolják az emberek azt, hogy a gyermektelen nők boldogtalanok és nem lehet teljes életet élni gyerek nélkül?

tapasztalatbol mondjak, mindannyian ismernek olyan noket, akik gyerek nelkul oregedtek meg, kivetel nelkul mindegyik egy megkeseredett, ven harpia. Persze vannak ilyen gyerekesek is, de joval kevesebben.

Ezert mondjak leginkabb.

Hát, én két nőt ismerek, akiknek nincs gyerekük. Az egyiknek ráadásul tragikus út vezetett ehhez az állapothoz, ő mindig is nagyon szeretett volna gyereket, így érthető, hogy boldogtalan volt.

A másik azonban sohasem akart gyereket, sőt, azt is utálta, ha férfi van a közelében, ha alkalmazkodni kell, vagy mástól függeni. Ő nem boldogtalan és meglepő módon nem lett olyan nevelőnő jellegű banya, amire előttem szóló is utalt a "pártában maradt nagynéni" képpel.

Mert amíg másokat zaklatnak a sz_arságaikkal, addig se kell a saját nyomorult életükkel foglalkozni.

Egyébként meg imádom ezt a "megöregedtek, megkeseredtek, megbánták" dumát. =D Mancika néni is ugyan ilyen megkeseredett hárpia, mert hiába szült 5 gyereket, maximum karácsonykor küldenek neki lapot.

Másik amin jót vidulok, hogy majd jönnek ide az emberkék (már jöttek is), és jól megmondják, hogy a gyerek az a minden, az az isten, aztán nyomnak egy vissza gombot és a következő kérdésnél szétcincálják a kiskorú kérdezőt, aki 16 évesen nem takarodik el dolgozni. Meg a 20 éves egyetemistát, aki undorító módon egyetemre merészel járni a szülei támogatásával. Utána terítékre kerül a 22 éves kismama, mert hát minek szül az ilyen a semmire, aztán a 45 éves, mert hát minek szül az ilyen, úgyis beteg lesz a gyerek...

Én ùgy gondolom azért mert akinek van gyereke tudja milyen volt nélküle, tapasztaltàk màr mindkét oldalt, tudjàk mit jelentett a boldogsàg teljesség előtte és utànna...

Akinek nincs gyerek egy oldlt ismer, úgymond megakad, habàr ez nem jó szó.

Személy szerint szerintem egy gyerektelen is boldog, és teljes, csak màshogy. Èn is az voltam dehogy akartam én gyereket,úgy érztem mindenem megvan minek egy baba. Csak utànna halom véletlen egybeeaés utàn megszületett, és tljeaen àtértékelődtem. Mostmàr màs tesz boldoggà...

De ez "csak" vàltozàs...

Azért mert akinek nincs gyereke folyamatosan ezt hangoztatja hogy "boldog vagyok gyerek nelkul" ha valóban igy lenne akkor nem hangoztatna bizonygatna annyira.

Fordított esetben akinek van gyereke o sem bizonygatja hogy most teljes az élete. Miért? Mert valoban igy is van.

Alltalaban "tisztelet a kivételt" mert valoban van aki boldog gyerek nelkul is! De alltalaban azok hangoztatják akik a szívük mélyen vagynak anyasagra egy gyermekre de valami miatt nem lehet"pl bizonytalan kapcsolat vagy epp a "ferj" nem akkar gyereket es igy védve sajat magat azt hangoztatja......nem akkarok én sem gyereket, holott nem igy van ha igy lenne nem erdekelne ez a téma sem meg egy kerdes kiírásra sem méltatná!!

Én erre egy kérdéssel válaszolnék:

Ha nincs gyereked, mi az életcélod felnőttként,amikor már megvan a párod, a lakásod és általában minden?

Vásárolni, utazgatni, lustának lenni? Karriert csinálni?

Ez mind arról szól, hogy dolgozol, mint egy droid, lehetőleg minél többet, a részvényesek meg a vállalkozó otthon rajtad röhög, hogy hozod a pénzt, ő meg víg életet él belőled.

Ezután ha meghalsz, minden, amid volt, megy az államnak vagy a rokonaidnak.

Ha van gyereked, akkor ő örököl mindent, volt értelme annak, amit csináltál egész életedben. S az sem hátrány, hogy valaki emlékezni fog rá, hogy léteztél.

Altalaban ezeket a kerdeseket fiatal, tizen- huszoneves nok irjak ki, akik nem akarnak gyereket, gyerek nelkul kepzelik el az eletet. Nincs ezzel semmi baj, csak amikor az ember idosebb lesz azt tapasztalja, hogy ezek a nok 30 folott hirtelen izombol kezdenek teperni egy gyerekert, beugranak minden xar kapcsolatba csak hogy legyen gyerek, vagy orvostol orvosig jarnak mert nem jon ossze.

Az en ismerosi koromben MINDEN no ezt jatszotta el 30-35 ev felett(akinek addig nem jott ossze egy normalis hazassag gyerekkel), ismerek olyat is aki 40 eves, es totalisan depis mert nem jott ossze sem a csalad, sem a gyerek. 25 eves koraban o is meg volt sertodve ha valaki azon a velemenyen volt hogy gyerek nelkul nem teljes az elet.

Amugy ez is csak egy velemeny. En is azt gondolom hogy gyerek nelkul nem sok igazi ertelmet lehet talalni az eletben, de ez az en velemenyem, jogom van hozza. Azt is elfogadom ha valaki maskepp gondolja, csak eleg idos vagyok mar ahhoz is hogy lassam: ez marhara nem marad igy orokke.

Fiatalon nyilvan mas dolgok tunnek fontosnak, barati kor, buli, utazgatas, karrier, szabadsag (ami amugy virtualis, mert az embernek mindig vannak kotelezettsegei, akar van gyereke akar nincs) huszonevesen az ember eppen csak belelendul az eletbe, es a gyerekvallalast valami iszonyu nagy kotottsegnek erzi, es ebben az eletfazisban az is egyebkent. Csak aztan ahogy telnek az evek egyre tobb ismerosnek lesz stabil parkapcsolata, es 28-30 korul elkezdenek jonni a gyerekek. A baratsagok elkopnak, a bulik megszunnek, az egyedulallo no meg hirtelen azt veszi eszre hogy az a kivalo tarsasag ami korulotte volt hipp-hopp eltunt. Mindenki babazik, elso-masodik-harmadik, jatszoterre jarnak, babahazba, o meg ebbol kimarad, mert egyedulallokent minek menne oda? Igazabol itt meg is szunik az az eletforma amiert annyira rajongott, 35 evesen tok egyedul lesz, mert a sajat korosztalya egy teljesen mas eletet el, a fiatalok kozul meg kilog. Kiderul lassan hogy a karrierbol sem lesz semmi, mert mindig mas lesz kinevezve (foleg ferfiak), szep lassan eltunik az eletebol minden izgalmas, minden fontos dolog.

Es ekkor szokott fordulni a dolog, ekkor ebred ra hogy talan megis gyerek kene. Csak ilyenkor altalaban mar tul keso, mert 35 folott egyreszt nem talal normalis part maganak, masreszt ha talal is nem tud teherbe esni. Es jonnek a ketsegbeesett evek a kapkodassal....

De nyilvan ez huszonevesen nem latszik meg, nem is erti az ember.