Szerintetek jogosan bosszant?

13-al és 20-al értek egyet, igazuk van. 12-es egy gyökér,ennyi, még nem volt igazi beteg gyerek mellett, na meg igen, miről beszélünk? 1 beteg gyerek? Ugyan már! Én is nagyon remélem, hogy megtudja milyen 3 kisgyerek mellett igazán betegnek lenni. Lázas voltál 12-es? Ja, hogy bevettél el lázcsillapítót és máris jobb volt? Ha lesz 3 gyereket, akik oviból és suliból hozzák haza neked a jobbnál jobb vírusokat és bacikat, na majd akkor megtudod. De, le ne merj feküdni, akkor se, ha úgy érzed, mindjárt összeesel. Ne feledd akkor, itt mit mondtál, kedves 12-es. Neked nem jár betegszabi, 1 nap pihi se betegen. Nagyon remélem, hogy leszel ramaty, nagyon rossz állapotban 1 gyerek mellett is!

Kérdező, én együtt érzek veled. Nekem is 3 gyerkőc van, 5 éves, 4 éves, 1 éves jelenleg.

Tavaly augusztusban hörghurutom lett, szinte észre se vettem, hogy lázas vagyok, pörögtem egész nap a 3 gyerkőccel, mire este olyan furán érzem magam, ja 38,9 volt a lázam. De, mind a 3 gyereket elláttam még este egyedül. Másnap orvos a 3 gyerekkel, tehát az én dokimhoz vittem őket, ők akkor nem voltak betegek, nem is lettek, de én egyre szarabbul. Kézfejemen fura kiütések lettek. Kaptam antibiotikumot, köptetőt, lázcsillapítás és persze, sok pihenés KELLETT VOLNA. De, ugye az élet nem áll meg, párom dolgozott a 3 gyerek meg otthon. Másnapra a fejem is bedagadt, szörnyen voltam, mindig belázasodtam, ettem a lázcsillapítókat és fájdalomcsillapítót. De, nem panaszkodtam, pedig nagyon jó lett volna, ha csak 1 nap pihi van is. Ugye a kézfejem és a fejem azért dagadt, mert túlterheltem magam, nem pihentem, felülfertőződtem, hétvégén mivel a párom nem dolgozott, végül még az ügyeletre is bekényszerültem, hogy már 7-dik napja vagyok lázas, az antibiotikum lassan segített, mert ugye 3 gyerek mellett lehet pörögni és hiába aludt a 2 nagyobb, ha a pici akkor kelt fel. Ügyeleten erősebb gyógyszert kaptam, kicsit kezdtem összeszedni magam, hörghurutom mellett tüszős mandulám is lett és még a tüdűgyulladást sem zárták ki, mert 7 nap antibiotikum után még mindig sípolt a tüdőm. Hogy augusztusban mindezt hogy szedtem össze, nem tudom, de csak én voltam beteg!

Idén februárban hasonló szitu, csak ugye a hányás, hasmenés, ami frankón 1 napig tartott, kezdtem is örülni, de aztán na, megint belázasodtam és kiderült, frankó influenzaszerű vírus, szerencsére a gyengébb fajta, de megint bedagadt a kézfejem és mikor 3. napja sem múlt el, akkor doki, aki közölte, szigorú fekvés és pihenés. Ja, persze. Sajnos, most a gyerekek is betegek voltak. A gyerek ügyeletről mentem át a felnőtt ügyeletre. Este úgy feküdtem 39 fokos lázzal, hogy erőm nem volt már gyógyszerért elmenni és csak imádkoztam, hogy az 1 évesem ne kelljen fel, mert nem bírtam volna felkelni, persze muszáj lett volna. De, a kedves párom, aki hagyott pihenni úgy, hogy a 2 nagyobbal aludt, egyszer nem kérdezte meg, hogy nem lenne-e szükségem valamire, hogy vagyok? Igen, lelkileg nekem is rosszul esett. De, mikor egyik reggel látom, milyen kis kényelmesen elvan, kérdezem tőle, nem mész dolgozni? Nem, táppénzen vagyok, fáj a torkom. De, még hőemelkedése sem volt. Én megértem a Kérdezőt és jogosan bosszantja. Én nem vártam el, hogy otthon maradjon, mikor én beteg vagyok, de hétvégén, mikor még mindig alig élek és ő nem dolgozik, azért kicsit besegíthet, mert ha ő beteg, már futnom kell a gyógyszerrel hozzá.

Szóval 12-es, majd ha átélsz ilyeneket és komoly beteg vagy, de a gyerek egész nap nem hagy békén, mert 6 hónaposan azért még igen sokat alszanak, de majd ha elmúlik 1 éves és komoly beteg leszel, na, majd akkor megnézlek v. megnéznélek.

Igen, mikor gyereket vállaltam tudtam hogy én is lehetek beteg, de mikor munkát vállalok, akkor is tudom, hogy lehetek beteg. Most akkor munkát se vállaljunk, mert betegek lehetünk és táppénzre kényszerülünk és akkor kirúghatnak? Vagy hogy gondolod. Te megszakadhatsz Kedves 12-es, de én nem fogok, mert a tündi-bündi 6 hónaposod hagyott pihenni mikor beteg voltál.

Amúg meg igen, ha épp hányok, meg hasmenésem van, nem szívesen főzőcskézek a családnak.

1. Nem 6 hónapos, nem is tudom honnan vetted, súlyos szovegertelmezesi gondjaid lehetnek. A súlyos beteg 3,5 eves fiam volt influenzás, én meg vele egyutt veszélyeztetett terhesen, ugy hogy én is kronikus beteg vagyok.

2. En nem mondtam semmi rosszat, de mindenkinek tudnia kell a sajat korlátait, hogy amit elvallal azt elbirja-e majd.

3. Ha nem kérte a ferjet, az honnan tudta volna? Gondolom nem gondolatolvasó az az ember sem.

4. Nem az én szegénységi bizonyitvanyom, hogy egy számodra ismeretlen embert, akinek mas a véleménye, mint neked, azt legyokerezel es mindenfele jokivansagokkal illetsz. En is tudnálak a válaszod alapján, de én nem jaratom le magamat ezzel a proli hozzáállással.

5. En a kerdezonek is leirtam, hogy semmi rossz szándékom nem volt a válaszom megírásával, megkérdeztem, hogy nagymamak nem tudnak-e esetleg segiteni.

6. En is le tudom irni azt, hogy az egesz telet vegigizgultuk, hogy ne kapjak el semmit, mert a gyerek 3 hónapig megállás nelkul szebbnel-szebb betegségeket szedett ossze az alap problemai melle, en immunbeteg vagyok, ha barmit is elkaptam volna a betegsegei közül garantált lett volna a tobb hetes kórházi tartozkodasom. Es akkor most mi van? Nem varom senkitől, hogy essen hanyatt ettol, mert igenis anyaként az en dolgom ápolni a gyerekem, masreszt ugyan ki engedte volna el a páromat hónapokra szabira, csak hogy en ne tudjak "martirkodni"?! Nehogy mar meg en legyek a szar, amikor tobben is leirtak elottem a véleményüket es azok sem mind a kerdezonek adtak igazat.

Igen, nem 6 hónapos, hanem te voltál 6 hónapos terhes. Nincs szövegértelmezési problémám, majd ha megszületik a 2. gyereked, akkor megtudod. Ennyi.

A proli meg nem én vagyok, hanem te, aki kb. 22 évesen csücsül otthon és 19 évesen szülte az első gyerekét és még egy fűszálat sem tett keresztbe életében. Majd ha dolgozol és nem a férjed tart el, majd akkor írj valamit az életről.

Ja és ha te kórházba kerülnél, akkor be ne merj feküdni, mert neked az a dolgod, hogy a gyerekeddel legyél otthon.

Tudod, lassan megtapasztalod, mert nemsokára szülsz vagy megszültél már, nem tudom, de míg egy régebbi kérdésben egyetértettem veled, ebben nem értek egyet, hogy egy nőnek abszolút nem jár pihenés. Főleg, ha az a nő még dolgozik is!!

Kedves Utolso, ezzel megint bebizonyitottad, hogy mégiscsak szovegertelnezesi gondjaid vannak. En nem azt irtam, hogy te proli vagy, hanem a hozzaallasod az.

Meg egy utolso valasz ehhez a kérdéshez, es én részemről lezártnak tekintem, de nem hagyom, hogy ugy erjenek alaptalan vadak, hogy nem ismered az igazságot.

Jogos, hogy 19 évesen szültem es nem dolgoztam elotte. De mint irtam súlyos immunbeteg vagyok. Tudod mit jelent az? Ha valami nem tetszik a testemnek akkor megfogja magat es sajat maga ellen fordul. Valoszinuleg igy eshetett meg az, hogy 14 eves koromra mar csak mindket vesemnek a fele mukodik, mert akkora derult ki a betegsegem, ami szepen elsorvasztotta őket. Elhiheted, hogy nem annyira jo buli csak ugy a semmiből minden tünet nelkul súlyos gyógyszereket (szteroidok, gyulladascsokkentok, immunszuppresszio, kemo gyógyszerek - mert azok is kellettek) szedve arra ébredni ejjel, hogy orditanal mert ugy fajnak az izmaid de nem tudsz megmozdulni, es mint a hal vetni magad le az ágyról es kuszni a szomszéd szobaba, mint a babák, szólni a szuleidnek az ejjel kozepen, hogy csináljanak valamit. Ez a betegség MINDENT megtámad, amit er. Igy amikor volt egy nyugalmi fázis az orvosaimmal merlegeltuk a lehetőségeket csalad teren, mert azert mégiscsak no vagyok. Akkor voltam 18, benne egy két eves kapcsolatban egy olyan emberrel, akivel leelnem az életem, de nem itelhettem arra, hogy legyen velem, ha o gyerekeket akar es nekem nem lehet kesobb. Azt mondtak ha családot akarunk akkor Max 2 éven belul szuljek, mert utana a terhesség is borithatja az egyensúlyt (a betegség hormonvaltozas miatt jon elo, nalam a kamaszkor hozta), es nem tudni mi lesz. Nyilvan bevallaltuk. Mondhatttam volna azt is hogy koszi én nem szülok most, mert dolgoznom kell es majd 30 évesen. Csak akkor mar az egészségem nem engedne meg valoszinuleg. Örülünk, hogy meg egy masodik gyereket ki birok hordani, szeretnénk harmadikat, de valoszinuleg arra mar nem kerülhet sor, mert a masodik terhessegem mar nagyon problémás, a leleteim romlanak, baj van es Emellett nem mehetünk egy figyelem nelkul. Sajnalom ha neked vagy bárki másnak szúrja a szemet, hogy én 19 évesen a keszbe szulhettem (bar rajtad kivul gondolom senki nem kezdte el a korábbi válaszaim olvasni, hogy aztán a fejemreolvashassa), de dolgozni ráérek a két gyerek 3 eves kora utan is. Van az a helyzet, amikor az ember felcsereli a sorrendet a munka es csaladalapitas közt

, es nem brahibol. Nalunk ez volt. Es senkinek nem kívánom az atelteket.

3 generacionkent örökitheto genetikailag a betegség es 99% lányokra. En a dedimtol oeokoltem, de akkor meg azt sem tudtak mi ez. Dedi ma 92 eves. En nek tudhatom, hogy lesz-e majd egylatalan lany dedunokam. 😊 addigra talan gyogyithatova válik, most csak szintentarthato.

A fiamnak nem ez a baja, neki nagyon súlyos taolalekallergiaja van (tej-tojas-szoja) + asztma. Ezt se láttuk elore, vegig problema mentes terhesség volt. Ezzel az erővel meg senki se szuljon, hiszen honnan tudni hogy nem derul-e ki 4 rvesen rola, hogy mondjuk autista. 😞 nyilvan az ultrahangokon nem tudtak megmondani hogy be fog fulladni a tejtol meg a tojastol ..

Értem.

Kérdező, beszéltél a férjeddel?

Ne vedd fel a vádaskodást, ami a betegségedet illeti sandrachnologic. Nincs igaza, aki ezt felhozza, pláne ilyen formában. Van olyan betegség, amit be lehet vállani, van, amit nem. Ezt az illető genetikussal mérlegeli.

Viszont azt továbbra is tartom, hogy nagy szamárság mártír szerepet felvenni és pláne veszélyeztetett terhesen, autoimmun betegséggel hősködni, hogy te mindenre képes vagy egyedül is! Gondold el, hogy beindul egy koraszülés, és lesz egy fogyatékos gyerked. Nekem van, tudom miről beszélek! Nálunk más miatt van, nem a terhesség alatti "mindentbevállalok" attitűdtől, de ilyen édesanya is van bőven ott, ahová fejlesztésre járunk!

Nem attól jó anya valaki, hogy feláldozza önmagát, mert mint írtam, ennek mindig megvan a böjtje vagy előbb, vagy utóbb. Egy felelősségteljes felnőtt ismeri a határait és ha gyerkei vannak, igyekszik azokat minél kevesebbet feszegetni és megfelelő szervezéssel megosztani a feladatokat. Apa lehet, hogy elveszít egy állást, te meg elveszíheted az egészségedet, az életedet, a gyermeked egészségét.

Nem veszem fel, csak visszataszító a meggondolatlan gyűlölettel tele frocsoges egy ismeretlen embertől... Na mindegy, nem is erdekel.

Sajnalom a gyermeked, milyen jellegű a problémája? 😞

Tudod az a helyzet, hogy mi vallásosak vagyunk, ugy is élünk (biztos lesz, aki majd emiatt is beszól), én szívemből teszem, amit teszek es megtart minket a hitunk abban, hogy jol csináljuk, amit csinálunk. Boldog, bekes csalad vagyunk, es nagy alázattal fordulunk a parommal a masik munkája es feladatai fele. Termeszetesen nekem is ha gond lenne vagy nagy gond van, MAGATOL itthkn maradna es tenne a dolgat, maximum mondanom kene neki, hogy hogy csibalja, de megcsinálja. Ha érzem, hogy fáradok mindig szólok es mindig segit, de ha nem szol az ember akkor a ferfiak nem rudjak, bele se gondolnak, nem veszik eszre. Ez nekunk mukodok noi aggyal hogy huu hat Ennyire vagyok neki fontos, hogy nem is segit, de a pasi meg közben ugy van vele, hogyha nem kerik akkor biztos nincs ra szukseg, hogy besegitsen vagy atvallaljon egy-két feladatot. 😊 nekem ezt siman meg is mondta a párom, hogyha kell valamit csinalni mondjam meg konkratan, mert o nem fogja kitalálni, mert maskepp gondolja vagy nem veszi észre, hogy hol mit tegyen.