Örökletes, egész testet megnyomorító betegséggel gyereket vállalni mennyire etikus? Mit képzelnek az ilyen emberek?

28: én is csak véleményt írtam, szerinte, jól ki is hangsúlyoztam, hogy SZERINTEM - egyébkén ámen, remélem egészséges lesz a második gyere.

Chérie, ajánlom a 24-mas válaszomat, elég jó kihangsúlyozza, hogy elsősorban morális a kérdés és nem biológiai, és érdekelne a véleményed azoktól az esetektől (amik némelyike egyébként akár kisebb rizikófaktort vagy kevéssé súlyos magzatkárosodást jelentHET bioigailag) + hozzácsapható a HIV+ szülőnek ildomos-e szaporodnia jobb esetben szintén HIV+ szülővel kérdés.

(kérdező: bocs hogy továbbgurigázom kicsit más vizekre a kérdésed, szerintem pont mert erkölcsi téma, kapcsolódnak.)

Kérdező, te magadtól hordasz össze ennyi emeletes baromságot, vagy segít valaki? Melyik okos szőke barátnődtől hallottad, hogy egy HIV fertőzöttnek törvénybe ütközik nemi kapcsolatot létesíteni? Mert ez elég nagy ökörség. Már hogy lehetne ilyesmit törvényileg szabályozni... Esetleg az lehet, hogy törvénybe ütközik, ha a fertőzött eltitkolja a betegségét, és így létesít nemi kapcsolatot. De az AIDSeseknek nincs megtiltva, hogy nemi életet éljenek, az elég érdekes lenne...

Elég nagy ostobaságra vall az is, hogy valaki egy lapon említi a HIV-et egy izombetegséggel...

Te már lassan mindenkit karanténba zárnál, akinek valami nyavalyája van, igaz? Az ítélkezés nagyon megy neked. Arra még nem gondoltál, hogy az ilyen agyhalottaknak is, mint te, meg kéne tiltani a szaporodást, sőt, a nemi életet is? Pedig ha úgy működne a világ, ahogy te azt elképzeled, akkor ez is hozzátartozna...

Borzalmasan ostoba vagy. Az AIDS egy súlyos, életet megrövidítő betegség. Az izomsorvadással egyszerűen nem lehet egy lapon említeni. Az meg hogy valaki gyereket vállal és elfogadja az esetlegesen nem tökéletes gyerekét összehasonlítva azzal, hogy valaki eltitkolja hogy AIDS-es... egyszerűen nem is értem milyen logika mentén hasonlítod össze, azt meg pláne nem értem, hogy hogy veszed a bátorságot, hogy ilyen gusztustalan, alpári stílusban elhord mindenkinek azt, aki betegen is képes gyereket vállalni.

Neked az tetszene, ha a beteg emberek szépen otthon savanyodnának a 4 fal közt, és utálnák az életet, igaz? Piszkálja a csőrödet, ha valaki képes így is boldogan élni, és képes a legnagyobb dologra: családot alapítani? Komolyan nem értem, hogy miért fáj ez egyeseknek. Had ne kérjek már bocsánatot, hogy a betegségem ellenére merészelek boldog életet élni és gyereket szülni.

Tényleg sajnállak a betegséged miatt, a legjobbakat kívánom, hogy egészséges legyen a második gyereked is, én ugyan el nem venném senki boldogságát. Gondolom valahol még pont a betegséged is hozzájárult a fokozott gyerekvállalási kedvhez.

Csak ezen az alapon ugyanúgy (etika, továbbra is, nem törvényi jog) joga lenne az (akár mindvégig tünetmentes!) HIVesnek, mélyszegénynek, sugárbetegnek, pszichotikus epizódokat átélő gyógyszerezett skizofrénnek is ugyanarra a boldogságra és lehetőségeihez képest teljes életre - EZÉRT a konkrét esettől elvonatkoztatott példák.

Hiába nem hasonlítható össze épp a te eseteddel egyik sem - mindegyik az alapjárathoz képest jelentősen magas(abb) rizikófaktorral jár olyan tekintetben, hogy a gyerek valamiben (egészség vagy egyéb igényei) hiányt fog szenvedni.

De mi meg még mindig elbeszélünk egymás mellett. :(

Egyébként ajánlom a Táncos a sötétben című filmet, van némi analógia (bár ott örökletes megvakulásról van szó). Én szimpatizáltam a főhőssel, de a döntését (gyerek) butaságnak tartottam, és szegény szörnyen meg is szenvedett miatta. (Nem, továbbra sem a te esetedre analógia, az egész témakörre).

Valóban elbeszélünk egymás mellett, ha úgy érzed, hogy sajnálatra szorulok, ezek szerint semmit nem értettél abból, amit mondtam, mert pont azt próbáltam elmagyarázni, hogy az állapotombòl nem következik szükségképpen egy szánalomra méltó élet, ezért mertem vállalni a rizikót és gyereket szülni.

Mindegy, én nem kívánom tovább bizonygatni, hogy jól döntöttünk, mert ezek szerint nem megy át a lényeg, a fontos, hogy mi tudjuk, hogy így van.

Ezt egyszerűen nem hiszem el, ennyire nem lehetsz egyszerű... (és még engem neveznek fogyatékosnak). Most harmadszor írom le, hogy baromira félreértettél valamit, egy szóval nem mondtam, hogy az 50% nem nagy esély. De most nem fogom harmadszor is elmagyarázni, mert egyszerűen nem lehet ezt annál egyszerűbben megfogalmazni, mint ahogy azt tettem legutóbb.

És nem tartom önzőségnek azt, hogy gyereket vállaltam, ellenkezőleg. A gyerekvállalás jó esetben az önzetlenségről szól.

Igen, jó eséllyel továbbörökítem a betegséget, amit én nem tartok akkora tragédiának, mit nem lehet ezen érteni?

Tényleg elég lassú a felfogásod, a helyedben megvizsgáltatnám, hogy nem öröklődik-e, mert akkor el kéne gondolkodni, hogy mennyire lenne etikus, ha gyereket vállalnál :) (ja, most bunkó voltam, de jól esett, és megérdemelted)