Örökletes, egész testet megnyomorító betegséggel gyereket vállalni mennyire etikus? Mit képzelnek az ilyen emberek?

Ha tudnám, vagy sejteném, hogy a gyerekem beteg lesz, akkor nem szülnék. Ha pedig gondozásra szorulnék, akkor meg pláne nem szülnék.

Az tény, hogy a gyerek utáni vágy, ösztón tényleg nagyon erős lehet, de értelmes, racionális emberként biztos le tudnám győzni a gyerek utáni vágyamat ilyen esetben.

Egy kissé dúrva ahogy fogalmazol, de végülis egyetértek veled.

Láttam olyan műsorokat, ahol örökletes betegséggel született emberekről volt szó, és szamomra meglepő módon nem hibáztatták a szüleiket, holott ók tudták, hogy beteg lehet a gyerekük. Szóval nem tudhatod, hogyha ebben a helyzetben lennél, te hogy döntenél.

Ha én ügy élném meg az örókletes betegségemet, hiogy szenvedés az élet, akkor nem szeretném ezt a gyerekemnek, de ha teljes életet élhetnék, akkor lehet, hogy máshogy gondolkodnék, mint így kívülállóként.

Hát gratulálok a hozzáállásodhoz. Inkább neked nem kellene szaporodni, ha ezt a gondolkodásmódot neveled bele a gyerekeidbe.

Na figyelj, lehet rám köpködni: egy izombetegségem van, ami miatt teljesen járásképtelen vagyok. Az izombetegségem öröklődő, 50% esély van rá, hogy az utód örökli. Az már nem biztos, hogy az izombetegség járásképtelenséget okoz, általában nem jelentkezik ilyen súlyos formában a betegség, mint nálam. Az édesapámnak és a bátyámnak is volt ilyen betegsége, de náluk ki sem derült, amíg miattam nem vizsgálták meg őket is, kicsit gyengébb izomzatúak az átlagnál, de a mindennapi életben egyáltalán nem korlátozza őket a betegség.

Ebben a tudatban vállaltam gyereket, mert úgy gondoltam, hogy ha még a legrosszabb verzió is következik be (amire nem sok esély van), és olyan lesz mint én, abban az esetben is érdemes megszületnie, mert ha valaki, hát én tudom, hogy így is lehet teljes, boldog életet élni, még ha bonyolultabb is.

Szerencsénk volt egyébként, a kisfiam teljesen egészséges. Tervezünk még egy gyereket. És baromira nem érdekel, hogy erről mi a véleménye egyes érzelmi nyomorékoknak, mert én sem szabhatom meg nekik, hogy szaporodhatnak-e vagy sem.

Gondolom azért szaporodnak, mert:

- tudatlanok (néhány esetben)

- önzőek ("nekem AKKOR is gyerek kell")

- véletlenül besikerül és elvetetni nem akarják

- mert úgy vélik, hogy ha ők képesek együtt létezni a betegségükkel, a gyereknek is menni fog + szeretnének ők is "teljes értékű" életet élni (=szaporodás included).

Én személy szerint felelőtlen dolognak tartom, nem gondolnak bele ezek az anyusok, hány emberrel b-sznak ki:

- Ha önmaguk teljes körű ellátására se képesek rendesen, akkor kib-sznak a környezetükkel/gondozóikkal, mivel plusz egy gyerek gondozását varrják a nyakukba.

- Kib-sznak a gyerekkel, amennyiben az beteg lesz (ismerek személyesen súlyosan beteg, születési rendellenességgel született gyereket, hát minden az élete csak nem teljes értékű és vidám, még ha ebben a korban nem is érti teljesen). Nem, nyilván nem fogják a szüleiket hibáztatni, nyilván vihetik sokra, etc, de mennyi plusz nehézség és kínszenvedés ez a nyakukba?

- Kib-sznak a gyerekkel, amelyik egészséges lesz: az esetleges beteg tesóka mellett kevesebb idő jut rá, vagy anyucit neki kell gondoznia, hamarabb elárvulhat, amennyiben olyan a betegség, ha eljut abba a korba hogy gyereket vállalna, rohadt nagy dilemma elé állítják a remek génjei...

Persze, ha képesek gyerek gondozásra, hajrá: sok kisgyerek várja, hogy örökbe fogadják. Azzal jönni hogy az úgy nem az igazi, mert nem "saját vérem" meg "nem én hordtam ki" irracionális - a neveléstől, gondozástól, szeretettől lesz a te gyereked, nem a génjeidtől.

17-es vagyok.

Köszönöm a lepontozást, remélem jól esett.

Reagálnék néhány dologra.

Nem "b-sztam" ki senkivel azáltal, hogy gyereket vállaltam. A páromnak nem a "nyakába varrtam" a gyereket, hanem közösen döntöttük el, hogy gyereket vállalunk. Eddig azt hittem, ez minden normális családban így megy. Egyébként ő határozottabb volt ebben a témában, mint én, nekem voltak kétségeim, de ő mindenképpen akart gyereket és mindenképpen azt akarta, hogy én legyek az anyja. Ma már nagyon örülök, hogy hagytam magam rábeszélni. Igen, ilyen is van.

Nem "b-sztam" ki a gyerekkel sem. Ugyan hatalmas szerencséje volt, mert teljesen egészséges lett. De én pl beteg vagyok és soha nem éreztem úgy, hogy az, hogy megszülettem, az "kib-szás" lenne velem. Én örülök, hogy megszülettem, hogy élek, akkor is, ha ti nem.

Ha a szülők képesek a helyükön kezelni a dolgokat, akkor a tesóval sem lenne "kib-szás", ugyanis rengeteg pozitív dolgot tanulhat egy gyerek a beteg testvértől. Empátiát, toleranciát, kreativitást, pozitív életszemléletet és még hosszasan sorolhatnám. És lehet úgy csinálni a dolgokat, hogy az egészséges testvér sem szenvedjen hiányt semmiben. De mint mondtam, ehhez valóban intelligens szülők kellenek, ez meg ugye nem mindenhol adott.

"Persze, ha képesek gyerek gondozásra, hajrá: sok kisgyerek várja, hogy örökbe fogadják. Azzal jönni hogy az úgy nem az igazi, mert nem "saját vérem" meg "nem én hordtam ki" irracionális - a neveléstől, gondozástól, szeretettől lesz a te gyereked, nem a génjeidtől."

Aha oké. Akkor ezen az alapon az se vállaljon gyereket, aki egészséges, mindaddig, amíg vannak a világon örökbefogadásra váró gyerekek. Gondolom te se szándékozol saját gyereket szülni, kedves utolsó, mert nem a génjeidtől lesz a gyerek a tied, viszont van gyerek, aki örökbefogadásra vár. Így felesleges lenne saját gyereket vállalnod. Igaz?