Most tényleg akkora hibát követtem volna el?

Ma volt nálam a barátnőm először a kicsi fiunk megszületése óta és teljesen kiakadt rajtam, hogy a 2 hónapos kisfiunkat nyugodtan ott merem hagyni a nappaliban (ott is van egy kiságya, hogy ne kelljen felszaladgálnom az emeletre érte mindig) a kutyákkal, amíg kiszaladok a konyhába egy pohár üdítőért neki (egybe van nyitva minden az alsó szinten tehát kényelmesen rálátok). Argentin dogjaink van, akiket nem fogok kizárni a lakásból, pláne nem télen. Nyugodt mind a két kutya és 1000 %-ig bízok bennük. A kiságyat még a pici születése előtt beraktuk a helyére és meg lett nekik tanítva, hogy nem ugrálhatnak fel rá (nem mintha amúgy ugrálósok lennének), nem boríthatják fel, sőt még hozzá se érhetnek nagyon és a picit is "bemutattuk" nekik amikor hazaértünk. Mindennap együtt sétálunk már a kicsivel és a kutyákkal, egyáltalán nem bántják a gyereket, sőt ha valaki már csak közelít a kisfiunkhoz akkor morognak rögtön. De ismerősök, rokonaik gyerekeit is elfogadják és soha még csak meg sem kaptak senkit, pedig már 4 és 5 évesek a kutyusok, behívhatóak bármi is történik, tehát jól neveltek, csak nagyok :)

Szerintetek is ekkora probléma lenne, hogy a 2 pihenő/alvó kutya mellett otthagyom a kiságyában a kisfiamat, aki szintén alszik, összesen 3 percre, bár látom őket, szem előtt vannak?!