Tényleg akkora nagy gond lenne a bebiszitter/takarító nő?

Egy pár kedves jó indulatú beszólást hallottam mostanában, amiért a 7 hónapos ikreinkre napi 3 órában bébiszitter vigyáz és még ki is takarít a hölgy. Most ez tényleg akkora szívtelen dolog lenne?...

Az okok amiért ezt választottuk:

- Külföldön élünk, itt csak 6 hónapi "GYES-GYED" van összesen, de nagyon sok itteni anyuka inkább beáll háztartásbelinek....

- Én ha kiesek a munkából 2-3 évre, akkor újra kell tanulnom mindent...

Tényleg csak napi 2-3 óráról van szó, mert reggel én kelek a kicsikkel, ebéd után még én fektetem le őket, csak utána megyek dolgozni, 12:30-13:00 között munkától függ. A férjem itthon van 5-ig velük, utána váltja Őt a bébiszitter max 8-ig, akkor van vacsi, fürdetés akkora fixen hazaérek mindig.

Egy 50 körül hölgy vigyáz rájuk, látszólag szeretik is a picik, bár még csak 1 hete vannak egyedül vele, az első 2 hétben itthon voltam én is, hogy könnyebben összeszokjanak, segítsek a hölgynek még. A bébiszitter vagy hamarabb jön vagy később megy, mert még ki is takarít. Nekem esténként még elő kell készülnöm a másnapi munkára, főznöm kell és mire hazaér a férjem még feleségnek is kell maradnom és nem mellékesen a bébiszitter itteni anya nyelvű, igy a kicsik nem a mi akcentusos kiejtésünket tanulják meg.

Szerintetek ez tényleg akkora baj lenne? Azt az időt amit a gyerekeimmel/férjemmel töltök tényleg csak velük akarom eltölteni minőségileg, de tudom magamról és észre is vettem, amíg itthon voltam, hogy nekem csak az anya szerep nem elég. Sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb és boldogabb vagyok mióta egy kicsit kiszabadulhatok a 4 fal közül. Most emiatt rossz vagy szívtelen anya lennék szerintetek is?...