Nektek is szomorú látnotok a fiatalon, gyereket a nagy semmire bevállaló szülők és a később de már jó anyagi háttérrel rendelkező szülők gyermekei közti életszínvonal és lehetőségek közti különbséget?

Ki mondta, hogy 30 fölött biztos a háttér?Az magyarországon sosem elég biztos!

"Gyereket semmire nevelő".Kérdés, hogy számodra mit jelent a"semmi".Attól, hogy nem milliomos a család még lehet jól nevelt és boldog a gyerek.Arról pedig nem a családok tehetnek legnagyobb részt, hogy egyre nagyobb a szegénység, hanem a"jó" kormányaink!

Én inkább azt látom, a mai világban másabb a szegénység, mint régen volt.Valaha létezett az a bizonyos tisztes szegénység.Szegény volt ugyan a család, de voltak egyéb értékeik, amikre büszkék voltak és a szegénység ellenére is gondosan ügyeltek a tisztaságra, rendre,a lehetőségekhez képest rendes életvitelre.Most a rátermettség, lelkierő hiányát látom és azt, hogy az anyagiak a legfontosabb, azok szerint ítélik meg a szegény vagy a gazdagot, nem pedig az erényeik szerint, ami a régi világban még többet számított.Pedig az egyfajta érték, ami tartós és sok mindennek az alapja.

ugye tudod, hogy 15 és 20 éves kor között a legbiztonságosabb gyereket szülni? így vagyunk beállítva biológiailag, minél idősebb egy nő, annál kockázatosabb gyereket vállalni

szóval nem, nem látok benne semmi szörnyűséget, ha megvan rá a háttér, az anyagi keret, szeretet, akkor miért ne vállalhatnának babát?

Ez az egy gyerek vagy egyse elég béna megállapítás.

Én azt látom, hogy a nagyobbiknál az oviban (magánovi, egyszerűen azért, mert az önkorisba nem vették fel) mennyire más a gyerektömeg, mint a sima oviban. Integrált ovi, én még külön örülök is neki, hogy mind a két csoportban van 1-1 gyerek, aki más mint a többi, szokják csak. De a többi gyerek normális, középosztálybeli (meg annál jobb) családokból származik, ennek megfelelően nincs problémás szülő sem. Nem állt korábban szándékomban magánintézménybe adni a gyerekeket, de az valószínű, hogy a nagy itt is fog maradni iskoláig, sőt a kicsit is ide íratnám szívesen.

És igen, 30 felett vállaltuk a gyerekeket, életünk egyik legjobb döntése volt, korban is, és az is, hogy ketten vannak.

Bár mi még csak gyerek vállalás előtt vagyunk, de pont nem gondolom, hogy a kor vagy a rengeteg félretett pénz számítana... Én elvált szülők gyerekeként nőttem fel egy 65nm-es bérházi lakásban, de a mai napig szeretem, tisztelem a szüleimet és nagyon kellemes emlékként gondolok vissza minden egyes pillanatára, ha már heti 2x nem beszélek a szüleimmel vagy a tesóimmal már meglesz minden bajom van (találkozni sajnos a távolság miatt Max évente 3x tudunk...)

Amíg a Férjem elég jó módú családból származik. Több családi ház, nyaraló és vállalkozás több különböző országba. Mindig mindenük megvolt, soha nem kellett gondolkodniuk, hogy jövő héten mit fognak enni ellentétben az én családommal... Mégis alig van kellemes emléke a gyerekkoráról, a szüleivel minimális a kapcsolata (Velük is kb évi 3-4 alkalommal találkozunk, pedig a mellettünk lévő városban élnek...).

köszönöm szépen inkább szegény de érzelmileg gazdag családban szeretném ha a mi gyerekeink felnőnének...

Ezt nem lehet "kiszámolni" sem anyagilag, sem más értelemben.Tökéletesen ideális és maradandó körülmény sajnos nem létezik.

Mindenki másban sikeres, másban találja meg a boldogságot.

Ott volt pl anyám.Őt szegénységben nevelte az anyja, de diplomás, szép karrier előtt álló nőt nevelt belőle, szegény asszony létére.Ő tehát csak megtalálta a gyermeknevelésben valahol a boldogságot.Aztán ott volt anyám, ő valamiért a munka világában volt sikeresebb(de nem anyagilag).30 éves elmúlt, biztos melóhelye volt, egy helyen dolgozott le 40 évet, mégsem éltünk nagy lábon.

Na és itt vagyok én.19 évesen lett gyermekem, nem vagyunk kifejezetten jómódúak.A magas életszínvonalra várhattam volna aggastyán koromig,akkor most nemhogy pénzem, gyermekem sem lenne, de így van egy lányom, akire nagyon büszke lehetek,Előbb utóbb biztosan a nagyobb jólét is összejön majd .És neki épp ez ad inspirációt a tanuláshoz, munkához, meg önállóságot is ad neki!És ez nem hátrány.Mert vannak gyermekek, akik nagy jólétben nőnek fel, és azt gondolják, ez mindig így lesz, nekik nem kell semmit tenniük.És élhetetlen, önállótlan tunya ember lesz belőlük.Akkor majd aggódhat a milliomos szülő, hogy mi lesz az utódjával, ha már ő nem tudja támogatni!És a bankból is egyszer elfogy a tartalék...Akkor majd mit csinál a kiszolgált csemete, aki csak a körömreszeléshez ért??

Hát így van ez...

Mondjuk, én már 30 felett elgondolkoztam mi lenne, ha lenne másik gyermekem, de már akkor öregnek éreztem magam hozzá .30 akárhány évesen!