Nektek is szomorú látnotok a fiatalon, gyereket a nagy semmire bevállaló szülők és a később de már jó anyagi háttérrel rendelkező szülők gyermekei közti életszínvonal és lehetőségek közti különbséget?

de továbbra se válaszoltál arra, hogy hány éves vagy, és mennyit keresel :)

illetve most már kíváncsi lennék arra is, kiskorodban milyen lehetőségeid voltak, hogy ennyire lenézed a minimálbéres, 20-on éves szülőket

Kicsit olyan, mintha nem akarnátok érteni a kérdezőt. Én csak a saját helyzetemet tudom, és azt pont az (szerintem) amit a kérdező gondol. 23 évesen végeztem, 3 hónap múlva már dolgoztam és 10 évvel később vállaltunk gyereket. Először nem nagyon lett volna mire (habár az átlagnál valamivel jobban kerestünk akkor is), a férjem heti 7 nap dolgozott, nem állt szándékomban egyedül gyereket nevelni. Aztán éltük az életünket, valamennyi pénzünk is lett, kertes lakásunk (nem ház és nem hatalmas), utána jöttek a gyerekek. Én hiszem, hogy sokkal többet tudunk nekik adni érzelmileg is (nem kell már éjjel-nappal robotolni, megtehetem, hogy itthon vagyok a kicsi 3 éves koráig, férjem meg 5re itthon van, onnan gyerekezik, szabad hétvégék) és anyagilag is (nem feltétlenül az új ruháról, cipőről van szó, hanem hogy nem jelent gondot játszóházba, gyerekprogramra, állatkertbe, együtt nyaralni menni, vagy annyi mesekönyvet megvenni a boltban, mint amennyit én gondolok).

Általánosítani meg nem kellene, hogy akik anyagilag jobban állnak érzelmileg nem nyújtanak annyit a gyereknek. Van ilyen is.

Visszatérve az 5e ft-os cipőre. Azt meg ne felejtsük el, hogy a gyerekek gonoszak tudnak lenni. Én tudok olyat a közelemből, aki 35 évvel később is emlékszik rá, hogy miért csúfolták ovisnak és ez borzasztó.