Szerintetek nem szomorú, hogy az emberek annyira elmagányosodnak, hogy egy anonim oldaltól várják égető kérdéseik megválaszolását?

Külsô szemlélôként másképp láthatják az emberek az adott problémát mint az(ok), aki(k) nyakig benne van(nak). Én ezért tarton hasznosnak az ilyen oldalakat. Más kérdés, hogy sokan itt is érzelembôl válaszolnak, és olyanok is vannak szép számmal, akik feszültséglevezetésként járnak ide, direkt veszekedni. :/

De olyan is elôfordul szerencsére, hogy az ember rátalál olyanokra, akik életük során küzdöttek már meg hasonló problémával, mint amivel mi küzdünk. Az ô tapasztalataik segíthetnek nekünk is.

"mindent meg tudunk beszélni egymással?"

Kedves Feleségem: "Gyakran túrós marad a farkam. Már a drótkefe sem segít. Mit javasolsz mit tegyek?"

Én azt nem értem miért kell állandan mások életét ide leírni, hogy milyen mocskok, bunkók és gonoszok. Még ha így is van, szerintem mások ilyen szintű kibeszélése semmire sem jó és én állandóan kételkedem, hogy a kérdező jobb lenne ha gátlások nélkül képes szidni másokat.

Néha tényleg jó idegenek véleményét is elolvasni, illetve sokan tényleg nagyon reménytelen helyzetben vannak, szóval én megértem, hogy miért vannak ilyen jellegű kérdések.

Szerintem nincs baj ezzel, ez is egy kommunikációs csatorna, ahol éppúgy lehet információkat és ötleteket cserélni, mint telefonon vagy személyesen.

Attól mert ideír valaki valamit, vagy itt megkérdez valamit még lehet hogy szeretett környezetben él, emberek veszik körül és éli az életét, csak közben használja a netet is :)

Szerintem itt nem az elmagányosodással van a gond, hanem hogy sok kapcsolatnak pont az alapja (a kommunikáció) hiányzik. Egyszerűen sok ember inkább mondja a párkapcsolati gondját a barátnőjének, a családi zűrjeit a kollégájának, stb. Ennek két oka lehet: vagy tényleg nem lehet beszélni az "illetékessel", vagy egyszerűen már az elejétől kezdve gátlásokkal vannak tele egymás iránt a felek.

Én itt sose kérdeztem semmit gyakorlati tudnivalókon kívül (Pl.: sütés-főzés). Egyrészt mert a párkapcsolati dolgainkat pontosan a párommal vesézzük ki, több megértéssel vagyunk egymás felé, mint egy külső szemlélő lenne a mi ügyünk felé(igazából ez volna az ideális, de akkor nem lenne szükség erre az oldalra. Márpedig látható, hogy szükség van rá). Másrészt meg ha oldalakat írnék, akkor sem tudná senki átlátni úgy a helyzetet, ahogyan az valóban van. Ez nem gőg, egyszerűen nincsenek olyan kérdéseim, amihez külső segítség kellene (legalábbis ilyen téren). Sok embernek viszont nagyon is hasznos. De azt kétlem, hogy valóban sokan megfogadnák az itt kapott tanácsokat. Hiszen sok ember már akkor tudja a választ a kérdésére, mikor felteszi. Csak a kivitelezéssel vannak gondok.

Saját példám, hogy külföldön élek, de a magyar barátaimmal tartom a kapcsolatot, napi szinten beszélek. A párommal szeretnénk egybekelni, amit még nem mondtam a szüleimnek, mert nem kedvelik a párom. 2 barátnőmnek mondtam el, velük olyan viszonyban vagyok, hogy mindent megosztunk egymással. Olyan dolgot tudok az egyikről, hogy ha a barátja megtudná, rögtön kidobná, a másikról meg, hogy a családja kitagadná. Tehát úgy voltam vele, hogy én is megosztom velük ezt. Közben az egyiknek szülinapi partija volt és meghívta a másikat 6 másik lány társaságában. Mondanom sem kell, most már 8-an tudják otthon, hogy esküvőt tervezek, holott megesküdtek, hogy nem mondják el senkinek. 10 km-re laknak a szüleimtől... Ezek után még privátabb hogy beszélhetnék meg velük? Szülőkkel az ember megint nem olyan dolgokat beszél meg, mert a szülő az aki legjobban elítéli a gyereket (ostoba példa, de ha az ember részegen terhes lett egy vadidegentől, akkor nem az apjával beszéli meg)

Persze vannak olyan kérdések, mikor a feleség írja, hogy az anyósa megveri és pénzt követel, és most mit csináljon... ilyenkor én is furcsálom a dolgot, hogy csak le kellene ültetni a férfit és elmesélni. Meg sok esetben tényleg csak a kommunikáció hiánya okozza a problémát.

Összességében szerintem az oldalon való névtelenség miatt írnak ide sokan.