Nem akarok senkit zavarni a problémáimmal de szeretném leirni. és egy anonim oldara könnyebb. Mit tanácsoltok? Hogyan tegyem túl magam ezzen a szőrnyűségen?
A legjobb barátnőmet àltalános iskoláskoromba ismertem meg, 5.osztályban lettünk osztálytársak.
Nagyon rendes,kedves,élet vidám lánynak ismertem meg.
8. év elején sokat hiányzott a suliból, folyton beteg volt, kb. 2hónapja már nem jött suliba mikor elmondta, hogy rossz indulatú daganata van... napokig sírtam. egyszerüen nem tudtam elhinni,felfogni. szörnyű volt a legrosszabb ellenségemnek se kívánom. megigértette velem, hogy a suliba senkinek se mondom el... nem is mondtam. elfogadta a betegségét és mindig azt mondta boldog lesz amíg csak tud. az orvosok is azt mondták, hogy megfelelő kezeléssel túl is élheti. de ez nem volt igaz. 16évesek vagyunk...2év telt el azóta, hogy kiderült ez az egész és az én legjobb barátnőm már féléve nincs köztünk. azon a rettenetes napon bent voltam nála a kórházba. tudtam és ő is tudta, hogy baj van.. de már nem tudott semmit mondani. csak nézett rám de nem szólalt meg. eszembe jutott az a sok ébren töltött éjszakánk amikor egymásnál aludtunk és szórakoztunk... az amikor elterveztük, hogy nagy korunkba együtt fogunk ruhákat tervezni... amikor csak nevettünk órákig a semmin.. amikor meg kérdezte minden reggel, hogy nőtt-e haja.. vagy, hogy mennyit néztük a Jóbarátokat reggeltől-estig..
de azóta a szombat délután óta egyedül vagyok fent éjszaka.. és sírok. könnyörgöm az Istenek, hogy adja őt vissza nekem.. vagy, hogy keljek fel ebből a rémálomből.azóta szinte semmin nem tudok nevetni. nincsenek terveim,álmaim... mindent magával vitt ami boldoggá tudott tenni engem. azóta egy Jóbarátok részt se néztem meg.. nincs élet kedvem.
magántanuló lettem, mert mindenkitől csak a sajnálatott kaptam.. nem birtam. teljesen kikészültem..pszihológushoz járok..akit gyűlölök, mert azt hiszi beveszem a dumáját, hogy átérzi amit én.. de ezt senki se érzi. nincsenek barátaim de nem is kellenek, mert tudom nincs még egy olyan ember, mint Ő.
a szüleim folyton szemmel tartanak mint egy 5éves, mert az agytúrkász szerint előbb utóbb felülkerkedik rajtam a depresszió és kárt tehetek magaban. igazából nem akarok maghalni. csak vissza akarom kapni a barátnőmet és rendesen suliba járni, emberek közt lenni anélkül, hogy sajnálattal bámulnának egész nap a fejembe.
válthatnék iskolát.. a városba van még kettő de ott is tudják, hogy mi történt.
Nem bírom ezt így tovább.. mért kellett ennek megtörténie velem?! én nem ártottam szándékosan soha senkinek. mivel érdemeltem ezt ki?! :'(
válasza: válasza:Szia!
Én is veszítettem már el ismerőst ilyen betegség következtében. Nagyon nehéz túllépni az ilyeneken - vagy talán nem is lehet igazán, csak megtanulni együtt élni ezzel. Ha pedig ez a személy nagyon közel áll, akkor annál nehezebb elviselni, hordozni.
Ezt mindenki másként éli meg. Ezért sem mondom azt, hogy "tudom, mit érzel", mert ez nem igaz.
Melyik városban élsz?
Nem lehet az, hogy másik városban iratkozz be iskolába?
Bő egy hónap múlva itt a nyári szünet.
Nem kell tanulni, lesz időd azzal, hogy minél jobban letisztázd magadban a történéseket és a jövőt kezd tervezni.
Szerinted a barátnőd azt akarja, hogy vegetálva éld le az életedet? Mi volna, ha megpróbálnál más embereknek segíteni, így adnál azoknak, akik rászorulnak.
Ezzel állítva emléket a barátnődnek, illetve másoknak is segítenél. Ez rajtad is segíthet esetleg.
Ha gondolod, szívesen beszélgethetünk.
Írhatsz privátban is.
Vigyázz magadra!
30/N
válasza:" mért kellett ennek megtörténie velem?! én nem ártottam szándékosan soha senkinek. mivel érdemeltem ezt ki?! :'("
Kérdező! Olvasd már el, mit írtál! Te nem a barátnődet sajnálod, hanem saját magadat. Olyan vagy, mint az anyósok legtöbbje. Nem a lányát segíti, hanem magát siratja. Térj észhez, nem te haltál meg...
válasza:Amikor elveszítünk valakit, aki közel állt hozzánk, és akivel sok szép közös emlékünk volt, teljesen normális, hogy önmagunkat sajnáljuk. Ezt mondjuk nehéz bevallani, de tényleg így van. Hiszen a másik már jó helyen van, ő nem szomorkodik miattunk, hogy elveszített, mert a túloldalról minden más...
Én amikor szintén rákban veszítettem el az Édesapámat, azt hittem belehalok. Olyan gyorsan történt minden, hogy időm sem volt felfogni, hogy ez is bekövetkezhet. Persze utólag jött az önmarcangolás, hogy megtettem-e mindent, miért nem maradtam ott vele az utolsó napján tovább, miért siettem haza a gyerekeimhez, amikor őket még bármikor láthatom, de az Édesapámnak az volt az utolsó napja...
Szóval nem könnyű ezt megélni, főleg nem abban a korban, amiben te vagy. Azt mondják, hogy az idő majd begyógyítja a sebeket, és enyhíti a fájdalmat. Valamennyire igen, valóban így van, de még több, mint 10 év után is szinte naponta eszembe jut az apukám. Nekem 8 év után sikerült őt elengednem, pedig állandóan arra gondoltam, hogy ő nem akarja, hogy szomorú legyek miatta. Nem mondom, hogy 8 évig állandóan rosszkedvű lettem volna, mert nem. Tudtam, hogy az Élet megy tovább, de nagyon hiányzott.
Mivel ő daganatban halt meg, nem hagytam abba a keresést, és azóta is állandóan találok olyan megoldásokat, amikkel másoknak segíthetek túlélni. Tudom, hogy őt nem hozhatom vissza, de valahogy így tudom beteljesíteni önmagamat. Mindig, amikor egy beteg hálás, hogy hozzájuttattam olyan információkhoz, amivel kiegészítheti a terápiáját, kicsit tisztelgek Édesapám emlékének is.
Nekem így sikerült. Ma már hálával gondolok rá, mert rávezetett egy olyan útra a halálával, amit szívesen teszek. Megtaláltam az Életfeladatomat.
Jót tenne neked is, hogyha azt próbálnád megfigyelni, hogy mit mutatott a barátnőd meg a halálával. Mi az, amit tanulhattál belőle? Esetleg érdemes lenne változtatni az étkezési szokásokon? Megváltozott az Élethez való hozzáállásod, jobban tudod értékelni az Életet, ami olyan múlandó? A választ csak te fogod tudni megtalálni, hiszen a te életed.
Minden, ami körülöttünk történik, egy tanítás. Ebben a korban talán ezt még nehéz megérteni, de ne a szomorkodással, másoktól való elszigeteléssel töltsd az idődet, hanem a kutatással. Ha nem a problémára, hanem a megoldásra fókuszálsz, sokkal, de sokkal könnyebb lesz!!!
válasza:mivel érdemelted ki, hogy elvették tőled?
rossz a kérdés!
adj hálát, hogy eddig veled volt.
valósítsd meg a közös céljaitokat magadért, és érte.
Nagyon nem normális, hogy téged így hazavágott a halála !
Ehhez nincs jogod! A szüleiddel szemben sem!
de fél év még rövid idő... össz kell szedned magadat.
ez az önsajnálat nagyon káros. Agyonvágod az egész életedet.
Senki nem számít ezen a baráton kívül? család, szülők, többi gyerek ?????
NEM HISZEM!
válasza:Azért történt ez pont veled mert ezáltal meg kellett tanulnod valamit. Gyere rá a válaszra! Az életben minden okkal történik az is ami épp nem kellemes.
Kérlek szedj homeopátiás
Ignatia CH 30
Heti 1x 5 golyót.
Vegyél egy patikában, kérdezd meg, hogy kell stb. Ha nem tudják akkor írjál, megrendelni mindenki tudja.
Kb.2-3 hét alatt ez kicsit helyre tesz, addig ne is várj csodát, sőt lehet hogy kicsit még többet fogsz rágondolni... Sosem kell őt elfelejtened de te életben maradtál és ő is azt kívánja húzz a buliba majd figyel milyen pasival találkozol. Jól kinevet úgy mint rég ha valami béna tag jön...
Hahó ébresztő!!!!
Azért, hogy el hidd:
Valószínű száraz lehet a bőröd
Esetleg hullik a hajad
Herpeszed van vagy volt
Allergiás vagy
Kívánod a sós ízeket
Keveset iszol
Nem kell hogy mind igaz legyen csak akár néhány...
Szed össze magad!!!!
Addig is
http://www.youtube.com/watch?v=tTkuIGxCQnY&feature=youtube_g..
Írj ha segíteni kell, gyógyszerész vagyok!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!