Normális, ha nem vagyok szomorú, pedig tudom, hogy meg fog halni egy eléggé közel álló ismerősöm 1-2 napon, max 1-2 héten belül?

A nagynéném egy nagyon különleges, pozitív, kitartó ember, rengeteg jó tanácsot kaptam tőle, teljesen más a felfogása, mint más embereknek, sokkal nyitottabb, erősebb volt, tett a saját és családja egészségére, érdeklődő volt. Nagyon szeretem őt, de sajnos 5 éve rákban szenved , ,ég is műtötték őt, állapota hullámzó volt, sokszor esett vissza, sokat szenvedett, volt már a poklok poklán is, de túlélte. Tavasszal egesz kól volt, de most myár végén megint nagyon visszaesett a rákba, múlt héten ment kemoterapiára, de nagyon le van gyengülve, amihez hozzátartozik, hogy férje (akivel közösen van egy 7 éves gyerekük) megcsalta őt, mert normális életet szeretett volna. Na, a lényeg, hogy most nagyon le van gyengülve, tegnap este be kellett vinni a kórházba, mert rosszul lett. Ma mondták az orvosok, hogy 1-2 napja, maximum 1-2 hete van már csak hátra. Igen, ledöbbentett a hír, és most is, ahogy írom, még mindig nem tudom felfogni, hogy már csak maximum 2 hét... De valahogy mégse támad kedvem sírni, nem érzem a szomorúságot, egyszerűen csak egy nyomást érzek, mintha a szívemben egy visszaszámláló óra ketyegne, és összeszorul a szívem, ha arra gondolok, lehet hogy holnap már meg is fog halni.. De nem érzem a szomorúságot, és ez ijesztő. Bár mar az elmúlt 5 évben annyiszor esett vissza a rákba, hogy annyiszor végiggondoltam, hogy mi lesz akkor, ha meghal.. És lehet, hogy az elmúlt 5 évben már lelkileg felkészültem rá? De mindenesetre felfogni még nem sikerült.. 1-2 nap... Max 1-2 hét.. Bizarr.. Nem értem, olyan furat érzek benn a szívemben... Inkabb csak hitetlenséget vagy nem is tudom, döbbenetet, ürességet.. Normalis ez? 15/l