Szülés utáni depresszió vagy egyszerűen nem vagyok normális?
válasza:Kedves Kérdező!
Annyira sajnálom, hogy ebből a szempontból nincsen segítséged :(
Teát annyit iszol, amennyi jólesik :) Én este szoktam két bögrével meginni, de van itthon például valeriana is. De ezt is lehet teában kapni, olyan a hatása, mint a citromfűnek, de erről nem tudom, hogy a baba is ihatja-e, ezért nem merek írni semmit róla.
Levendulát igen illóolajban gondoltam párologtatni, mert nyugtató hatású az illata és egy próbát megér, hogy alszik-e tőle jobban a csemete :)
Teában is lehet inni, van is egy teakeverék azt hiszem naturland-os de mindjárt utánanézek, na az is nagyszerű tea, kiváló nyugtató!
Nekem segített a sedatif pc az olyan napokon mikor csak ilyen negatív gondolataim voltak, hogy minek kellett nekem gyerek, milyen pocsék szülő vagyok stb..
Olyankor napokon át szedtem és lehet, hogy placebo volt, de én úgy gondolom, hogy segített.
Mindjárt rákeresek a teakeverékre :)
válasza:Kedves Wishmay!
Nagyon hálás vagyok a segítségedért!
Ki fogom próbálni szépen sorban mindet!
Lehet, hogy nekem is több türelmem lesz, ha többet vagy nyugodtabban alszunk.
válasza:Kedves Kérdező!
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerintem nagyon nem jól csináltok pár dolgot és mint látod, ez egyikőtöknek sem jó, tehát mindenképpen változtatásra szorul.
Egy 1,5 éves gyerek már nem baba, hogy állandóan szopizzon és illene tudnia egyedül elaludni persze, ha tudja hogyan kell. Ő nem tudja, hiszen lehetősége sem volt megtanulni.
Ennyi idősen a mindennapos együttalvást sem értem, főleg így, hogy értelme sincs, hiszen többször ébred éjjel.
Szerintem az is fura, hogy soha még 1 órára sem távolodhatsz el tőle, de persze a ti dolgotok.
Ebből a pár mondatodból nekem az jön le, hogy teljesen rá vagy nőve a gyerekedre, ami egy bizonyos korig teljesen normális, de ennyi idősen már túlzás.
Ne érts félre, én is igény szerint szoptattam és együtt is aludtam a gyerekekkel, tehát nem vagyok egyiknek sem ellene, csak szerintem ti mindkét dologban átléptétek már a határt. Persze, ha nektek így megfelel, akkor nincsen semmi gond, de mivel kiírtad ezt a kérdést, így csak van vele némi probléma :)
Anno én úgy csináltam mindkét gyerekemnél, hogy már csecsemő korukban hagytam őket egyedül elaludni. Amikor minden igényük ki volt elégítve (evés, peluscsere, megfelelő ruházat, ölelés, játék, mese stb) és láttam, hogy álmosak, akkor beraktam őket az ágyukba és ők pár perc alatt egy hang nélkül elaltatták magukat. A nagynál még azt hittem, hogy szerencsém van, de a kicsinél is megismétlődött ez, tehát valószínűleg van benne valami ráció.
A nagy kb. 1 éves koráig többször ébredt éjjel, de akkor még egy szobában aludtunk, így könnyű volt megnyugtatni. A kicsi viszont kb. 2 hónapos korától átalussza az éjszakát, pedig ő is ugyanúgy csak anyatejes volt fél éves koráig, mint a nagy, viszont simán kibírta este 9-től hajnali 5-ig szopi nélkül. Addig velünk aludt a hálószobában, utána ment ő is a gyerekszobába.
Szóval szerintem először a cicizést kéne lekorlátozni, ebből kifolyólag talán az éjszakák is könnyebbek lennének, majd meg kéne tanítani egyedül elaludni, így mindegyikőtök jobban ki tudná magát pihenni.
Bocsi, h ilyen hosszú lett! Remélem, azért a segítő szándékot látod, mert nem akarok ám okoskodni :)
válasza:Kedves kérdező, egyetértek az utolsóval, ha rosszul is esik, de igazat mond, biztos, hogy jót akar!
Itt a lényeg, hogy meg kell tanulni egy csecsemőnek MAGÁTÓL ELALUDNI!
Ezt én a saját káromon tanultam meg az első gyerekemnél. Ringatás, babakocsiban altatás, csak így ment. De rájöttem, én csináltam rosszul. A másodiknál már okosabb voltam, és úgy csináltam, ahogy az előző leírta.
Neked nehéz lesz, mert már nagy a gyermeked, ő már tényleg nem kisbaba, ne kezeld kisbabaként. Ne haragudj rá, ne kiabálj rá, csak tedd le szépen, mondj neki egy mesét, vagy énekelj egy altatót, és szépen nyugodtan hagyd ott, hogy egyedül aludjon el.
Esetleg segíthet ha kaphat egy új plüssállatot, és megmondod, hogy ezentúl ő fog vele aludni anya helyett.
Sok sikert!
Néha úgy tűnik, hogy félreérthető vagyok.
Köszönöm mindenkinek a segítő szándékot, tényleg!
De itt elsősorban nem az a baj számomra, hogy a gyerek nem jó alvó és velem alszik, sem az, hogy szoptatom éjszaka. Ő a 2 szopizást leszámítva végig alszik éjszaka (sőt még közben is szerintem). Az utóbbi 1-2 hét alatt kell sokáig altatnom, előtte már hamar elaludt - az most nem hiszem, hogy olyan nagy bűn lenne, hogy cicin pl.
Azzal van a bajom, hogy én nem tudom kezelni már sokszor a legkisebb problémát sem (erre írtam példának az alvást) Ideges vagyok, feszült és igen, fáradt és álmos is. De erről nem csak a gyerek rossz alvása tehet, mert amikor ő alszik én akkor is felébredek, mert nem tudom elengedni magam, állandóan aggódok, figyelek, idegeskedem valamin, stresszelek.
Azt miből gondolod, hogy nem volt lehetősége megtanulni egyedül elaludni? Vagy miért tűnik úgy, mintha én meg sem próbáltam volna megtanítani az egyedül alvásra? Próbáltam, de hiába volt minden igénye kielégítve és hiába tettem be az ágyába mikor elálmosodott, nem aludt el magától sem hang nélkül, sem sírva sem máshogy. Szerintem valóban szerencse valamint a gyerek adottsága, hogy meg tud-e tanulni hamar egyedül aludni vagy sem. Nem egy olyan ismerősöm van, akinél a 2 gyerek eltérő adottságokkal rendelkezik. Van, akinél az első borzalmasan rossz alvó, bármit csinálhatott vele, nem segített. Félve várta a másodikat, hogy kezdődik elölről az éjszakázás, altatás. Aztán megszületett a 2. betette a kiságyba és aludt. Unokatesómnán az első gyerek aludt magától 1 hetes kora óta. Büszke volt magára, hogy milyen ügyes. Meglett a 2. azzal akármit csinálhatott, csak a ringatás/cicin alvás hatott. A 3. gyerek meg csak babakocsiban az udvaron.
Próbálkoztam plüssállattal, plüss párnával (amit ölelgethet), puha takaróval - mindet ő választhatta ki. Amikor alvás előtt próbáltam megbeszélni vele, hogy mostantól ő is velünk alszik, onnantól kezdve rá sem akart nézni, nem hogy anya nélkül vele aludjon.
Próbáltam már a cicizést is elhagyni, de még rosszabb lett a helyzet - én pedig még idegesebb.
Jajj, mert itt még most is az a gond, hogy én nem tudom normálisan kezelni a problémákat.
De tényleg köszönöm mindenkinek a jó szándékot!
válasza:Biztos, hogy nem jó ez a helyzet így, attól vagy fáradt, ingerült, álmos. Persze hogy pár sorból nehéz kivenni a lényeget, mindenki mást lát a problémában. Én továbbra is azt mondom, nekem úgy tűnik, hogy a gyermeked 1,5 éves kora ellenére csecsemőkori szokásokhoz ragaszkodik, és ez azért 1,5 év alatt csak kifárasztott téged. Egy 1,5 évesnek már nincs szüksége éjszakai etetésre, szopizásra, minél tovább hagyod, annál nehezebb lesz erről is leszoknia. Meg arról is, hogy anya nélkül tudjon aludni, muszáj megtanulnia. Igen a gyerekek különbözőek, nekem is volt áldott jó babám, meg ordítozós-sírós, de mindegyiket meg lehet tanítani olyan alvási szokásokra, amit mi jónak látunk, csak van amelyikhez több idő meg türelem kell. Meg némi sírás. Sajnos.
Mi hiába írunk itt bármi praktikát, minden gyereknél más válik be. Én a te helyedben biztos, hogy szakembertől kérnék tanácsot, mert hidd el változtatni kell, ez a helyzet neked sem jó, meg a gyermekednek sem. Meg kipróbálnám a citromfűteát, meg az összes többit amit írtak, az mind nagyon jó, de emellett változtatni kell, és majd meglátod, te sem leszel olyan ideges, ha nem vagy fáradt, nyúzott, és a gyermeked is jobban érzi majd magát.
És az sem igaz, hogy nem minden gyerek képes egyedül aludni, van aki csak babakocsiban stb., ezt mi tesszük olyanná, amikor feladjuk az első pici sírásnál...
Most leírok valamit, de ne vessetek meg érte, hátha tanulságos.
A harmadik gyermekemmel a születése után a koraszülöttre kerültünk. Ott az anyukákat 3 óránként engedik be szoptatni, nem lehettünk mindig velük, minden ott töltött percet ki kellett használni. Ezért aztán én is amikor megszoptattam az ölemben tartva simogattam, úgy aludt el. Csak akkor tettem le, amikor már ki kellett menni.
Na itthon a baba nem volt hajlandó elaludni, csak az ölemben, és akármilyen mélyen aludt, ha letettem a kiságyba, azonnal fölébredt és ordított. Ez napról napra fokozódott, a végén már ott tartottunk, hogy egész nap ölben hurcolásztam, mert másképp csak sírt, nem aludt, én már teljesen zombivá váltam, kikészültem. Akkor a férjem azt mondta, hogy elég, ne hagyjam a fejemre nőni és kész. Ha megetettem, tegyem le a kiságyba és hagyjam ott. Persze sírás volt. A szívem szakadt meg. Bementem hozzá és beszéltem neki, egy pár hetes csecsemőnek, hogy nyugodjon meg, biztonságban van, de legyen jófiú, okos, és aludjon szépen. Végül is a monoton hangomra megnyugodott, kicsit még hüppögött, sírdogált, de elaludt, és nagyot aludt. Onnantól kezdve megváltozott minden, magától aludt el a kiságyában, kicsit még sírt előtte, de hamar abbahagyta, mint aki tudja, felesleges, és most már nem is sír, békésen alszik el. Most 3 hónapos, és egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós baba, magától alszik, mosolyogva ébred, rá sem ismerek, az első hetekben meg egy idegbeteg ordítógép volt, meg én is. Nem vagyok híve annak, hogy hagyjuk sírni a gyereket, de bevált. Sajnos meg kellett tanulnia, hogy nem lehet egész nap anyán lógnia. A rosszul kialakult szokásokon így tudtunk változtatni.
Ezt csak azért írtam le, hogy lásd kedves kérdező, lehet, hogy nektek is harcra lesz szükség.
Remélem, valamit azért tudtam nyújtani gondolatébresztőnek.
Nem szeretnék vitatkozni, mert jó szívvel olvasom mindenki tanácsát és hálás vagyok érte nektek!
De számomra tényleg nincs olyan lehetőség a megoldások között, hogy sírni hagyom szándékosan.Méghozzá azért, mert nem hiszek benne. Próbáltam még a kezdetén, hogy nem veszem fel minden "kis sírásra" de azt az 1 hónapot senkinek nem kívánom! Ha annyi idő alatt nem lett jobb (sőt, csak rosszabb lett) akkor nem hiszem el, hogy az én gyerekemnél ez működik. Ő olyan sírásba hajszolta magát, hogy előbb nem vett levegőt, majd fulladozni kezdett, végül hányás lett a vége - se amint levegőhöz jutott üvöltött tovább. Az öngyilkosság küszöbén elhatároztam, hogy változtatnom kell, mert ez így nem megy, hiába voltam kitartó. Hiába beszéltem hozzá, annál jobban sírt, mert nem öleltem magamhoz.
Aztán magam mellé vettem aludni, ha kellett ringattam, énekeltem, dúdoltam...mindent, amit a szívem súgott. Egyre könnyebbek lettek a napok és az éjszakák. Beállt egy nyugodt időszak (leszámítva, hogy az éjszakai 2-3 cicizéses "ellenőrzést" nem hagyja el)
Az utóbbi 1-2 hétben van valami ami miatt nem jól alszik (el) és ez okozza most a feszültséget. Azért tettem fel a kérdést, mert már tanácstalan vagyok (az utóbbi 1-2 hét miatt)
Szóval tényleg köszönök minden tanácsot, de szerintem nem a "meg kell tanítani egyedül aludni" a megoldás kulcsa, hanem a "megtalálni, hogy miért lett nyűgös az utóbbi hetekben"... Sőt...miért vagyok ettől ennyire ingerült? Nagyon félek, hogy a sok külső támadás miatt (ezt kérlek ne vegyétek magatokra!) még inkább befordulok és nem akarok depressziós vagy idegbeteg lenni. Sajnos sokan támadnak a "miért alszik veled a gyerek" és a "miért nem passzolod le néhány napra" miatt. Senki nem hiszi el, hogy nekem is jó lenne néha kigőzölni, de tőle nem lehet csak úgy 'lelépni'
válasza:Nincs igazad kedves kérdező... te magad írtad, hogy "születése óta még nem aludtam 1,5 óránál többet egyszerre" - tehát nem az elmúlt 1-2 hétben jött elő ez a probléma...
Sajnos egyet kell, hogy értsek az előzőekkel...és értem én, hogy imádod és ő a mindened, mert ez teljesen normális. DE! azt nem érted és nem akarod elfogadni, hogy azzal, amit csinálsz, a gyereknek ártasz leginkább. Neki nincs más alternatíva, csak amit te közvetítesz, amit te mutatsz meg. Ha arra neveled, hogy anya és cici nélkül nem lehet meglenni, napi 24 órában, akkor a gyerekben ez rögzül. Az egy dolog, hogy te ezt így jónak látod, de gondolom a gyerekednek a legjobbat akarod, ugye? Így viszont ő csak annyit érzékel a világból, h anyára kell csatlakozni, és a saját kis lelkivilága is zaklatott és idegbeteg lesz - mivel szegénybe az ivódott bele, hogy anya nélkül vége mindennek. Azt kellene megértened, hogy a SAJÁT érdekében lenne szüksége arra, hogy egyedül tudjon létezni - aludni, megmaradni, másokkal lenni, BÁRMIT. De ha te ezt nem tanítod meg neki, akkor a helyzet még rosszabb lesz az idő előrehaladtával...NEKI... mert szegénykém ebbe nőtt bele, tehát teljes joggal fog még jobban pánikolni ha eltávolodsz vagy megpróbálod elválasztani... és az alvási probléma csak egy a sok későbbi közül, ami nem is elsősorban neked, hanem NEKI lesz majd rossz... :(
:)
Gondolhattam volna, hogy nekem biztosan nincs igazam... :D
Az, hogy ÉN nem aludtam 1,5 óránál többet, az nem azt jelenti, hogy a gyerek sem. Miért kell ennyire a gyerek rossz alvására kihegyezni azt a kérdést, amiben nem ő, hanem ÉN vagyok a "problémás"??? Ha 5 órán át alszik egyfolytában a gyerek, én akkor is gyakran felébredek, mert egyszerűen nem tudom elengedni magam.
"arra neveled, hogy anya és cici nélkül nem lehet meglenni, napi 24 órában" jajj igen, én nevelem arra, csak eddig azt hittem, hogy leszoktatni próbálom a ciciről meg magamról...és természetesen ha mindezt sírás vagy drasztikus módszerek nélkül szeretném elérni, akkor azzal magamra nevelem őt.
Arról nem is beszélve, hogy nem én vagyok az, aki végig élte a 'honnan hová' lépéseit - vagyis azt, hogy régen mennyire volt pl. anyás, és most mennyire az, vagy régebben mennyire aludt el nehezen és mennyire most...és természetesen más jobban tudja, hogy nem az utóbbi 1-2 héten vannak gondok...
...ezt is megtudtam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!