Ez normális, vagy depresszió? 5 hete volt missed. Ab-om, most jött meg, de teljesen megváltoztam.

Azt nem tudom,hogy normális-e,de az tény hogy legalább ketten vagyunk:)

Mi másfél éve vesztettük el a kis manónkat,kb. most kezdek csak helyre rázódni,most is szeretnénk babát,de nem jön!

Még a boltbamenés is kínlódás,mert mindig babába ütközöm,plusz ez idő alatt 2 barátnőm és a sógornőm is szült!

Kitartás,tudod:"akad amit nem gyógyít meg az idő sem,de kezeli mindn nap"

Én nem depressziónak nevezném, hiszen az egy betegség, hanem ez egy gyászreakció, és az nem betegség, hanem állapot. Nekem 3 hónapja volt missed ab-m, és én tudatosan két-három hetet arra fordítottam, hogy ne figyeljek másra, csak erre a gyászra. Nehéz volt elhinni, amikor megfogant, és nehéz volt elhinni, hogy már nincs. Sokat gondoltam arra is, el kell gyászolnom azt a jövőképet, ábrándokat, amit ehhez a babához kapcsoltam. Sokat beszélgettem barátnőkkel, munkatársakkal, akik már átestek ilyenen, kíváncsi voltam, hogy mi volt az ő történetük, és ők hogyan találtak újra vissza a reményhez. Minél jobban meggyászolod a babádat, annál jobban képes leszel rá, hogy szeretettel gondolj rá a szívedben, hiszen megmutatta, hogy teherbe tudsz esni. És Te már tulajdonképpen anyuka vagy, mert ennek a babának mindig az anyukája maradsz. És, ha kell sírj, ha kell gondolj rá, annál előbb elmúlik ez a shockos állapot, és újra magadra találsz. Ezt kívánom Neked, remélem mihamarabb visszatér a hited magadba és abba, hogy nem csak veszteség fog érni ezen a téren, hanem lesz nagy örömöd is hamarosan.

Bocsánat, hogy bő lére eresztettem!