Ez terhességi depresszió kezdete, gonoszság, vagy normális amit érzek?
30 hetes vagyok, az utóbbi pár hétben megint sírósabb vagyok, sokszor rámtör az erőteljes, keserves zokogás, ráadásul néha elég durva indulatkitöréseim vannak, szinte semmihez nincs türelmem, egy pici hang is fel tud húzni.
Hiába vágytam az anyaságra, több, mint 1 évig próbálkoztunk a babával mire összejött, mostanában olyan érzéseim vannak, hogy én ezt az egészet nem akarom.
Sosem szerettem igazán a gyerekeket, nem is értek hozzájuk. Nagyon makacs, független személyiség vagyok és ráadásul lételemem, hogy sokszor mehessek a természetbe túrázni, vagy csak sétálgatni a kutyánkkal.
Most mindez egy csapásra megszűnik, az eddigi életemnek búcsút kell mondanom és be leszek zárva a 4 fal közé ahol ráadásul még pisilni sem mehetek el úgy, hogy ne visítana valaki utánam.
Ráadásul a fájdalomküszöböm nagyon alacsony és eddig vágytam rá, hogy természetes úton szüljek, egy csodának tartottam, most viszont rettegek tőle, hiszen nagyon fog fájni és utána is sokáig, a szülés utáni szex őrületes hiányáról nem is beszélve.
Magam sem értem az érzéseim, 30 éves vagyok, eddigi életemben utazgattam, tapasztaltam sok dolgot, tehát azt se mondhatnám, hogy attól félnék, valami kimarad az életemből.
Más kismamára is rátörnek ilyen érzések a vége felé?
Ez csupán félelem az ismeretlentől és elmúlik, ha megszülök?
Vagy mégsem leszek olyan jó anya amilyenné szerettem volna válni?
Rossz érzés, hogy ilyeneket gondolok, sajnálom szegény babát, hogy még meg sem született, máris egy "gondot jelentő húscsomóként" tekintek rá.
Ráadásul az is őrjítő, hogy csak a férjemnek merek erről beszélni, mert bárki másnak elkezdeném a témát máris elszörnyed, hogy " Hú, neked tényleg nem való gyerek!"
Nekem nem rózsaszín vattacukorfelhő a várandósság, hanem tele vagyok kétellyel, félelemmel.
Más is átélt hasonlót, vagy valami baj van velem??
válasza:Szia! Szerintem természetes, hogy félsz az ismeretlentől, attól, hogy megváltozik az életed. Mindenki aggódik és tart a változástól.
Nem kell bezárkózni a 4 fal közé, ha megerősödik a pici nyugodtan lehet vele mászkálni, programokat csinálni. És nem minden baba "visít" ám non-stop :-)
Nyugodj meg, pihenj, élvezd ki a hátralévő időt kettesben a férjeddel, hidd el nem lesz semmi gond, biztos jó anya leszel.
A szülés meg valóban fáj, de azért ki lehet bírni, ha meg úgy érzed nem bírod, kérj epidurált.
Könnyű szülést és boldog babázást kívánok!
válasza:Szia.
Semmi baj nincsen veled!
Valahol,ilyenkor minden kismama "gyászol".Búcsút vesz a régi életétől,elköszön a magánytól(reméljük örökre).Nem mindenki számára zajlik ez olyan egyszerűen könnyen,de aki azt mondja,hogy pikk-pakk elfogadta és nem élt át hasonló érzéseket mindegy milyen intenzitással,terhesen,vagy akár jóval a baba megszületése után,az nem mond igazat.
A terhesség 9 hónapja átlagban elég idő ahhoz,hogy elfogadjuk a tényt mostantól életünk végéig felelősek leszünk egy másik ember életéért.De hidd el,amint megszületik a kicsi,megszületel TE is,mint ANYA!Nem fogod észrevenni mikor és hogyan történt egyszerűen csak megtörténik.
A régi élet után való vágyódás idővel elhalványul,majd amikor a gyermeked nagyobb lesz ismét teret kap a nagyobb szabadság.Hogy ezt a teret egyedül,vagy a családoddal töltöd ki,eldöntöd.
Ne félj,mert nincs mitől,feltétlenül fogadd el a szeretteid segítségét,MINDENBEN!mert az első időszak nehéz lesz.Éjszakázni a picivel,a hormonok,nem egyszerű,de csodálatos dolog.Ha pedig azt érzed,hogy elfásultál nem bírod,ülj le ide,itt mindig kapni fogsz egy két jó szót és bíztatást:)
válasza:Köszönöm, jól esik olvasni amiket írtok!
Erőt ad.
Azt hittem, majd itt is megkapom a magamét a szörnyű gondolatok miatt...
válasza:Szia!
Ugyan ezek az érzések vannak bennem is pedig még csak 12 hetes vagyok. 1 évet nálunk is váratott magára a baba és most hogy itt van szinte tehernek-gondnak érzem. Nem akarom elveszíteni miatta a férjemet, akit nagyon szeretek, imádok és nagyon vonzó férfinak tartok. Szeretem a testem így ahogy van, jó így az életünk, nem hiányzik, hogy valami vagy valaki felborítsa... Végre kimertem mondani... Pedig imádom a gyerekeket és már sírtam fél éve h nekünk miért nem sikerül és tessék itt van és tehernek érzem... Nagyon szar anya leszek! :(
válasza: válasza: válasza:Kicsit azért eltúlzod a dolgokat.
Ha van a környékeden, járjál el jógára, kismama jógára, segít visszanyerned a lelki egyensúlyodat és sok jó dolgot tanulhaszt a könnyű szülésről. Légzések, pozíciók, nekem nagyon hasznos volt.
A baba nem fog utánad visítani, ha pisilni mész, max a 7 és a 10 hónap között amikor a szeparációs szorongás korszakát éli, de ha tudod hogy ez miért van, könnyebb megérteni, átvészelni.
Túrázni, sétálni, kirándulni babával is lehet, csak több szervezést igényel és egy strapabíró babakocsit.
És nem más gyerekét kell szeretned, a sajátodat szerintem megszereted kényszer nélkül is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!