Ti nem unjátok még?

Nagyon tévedsz két gyerekem van és 22 hetes pocakos vagyok. Mindegyik gyerek 3 hónapon belül sikerült. Az egyik elsőre.

Látom mennyire hihetetlen, ha az ember átérzi a másik baját-gondját és empatikus. Végülis magyar szokás. Nem tudom miért csodálkozok. Kevesen maradunk, aki tényleg odafigyel más fájdalmára.

Fogalmam nincs milyen hosszú hónapokat várni, de elképzelni eltudom, és azt is tudom , hogy a bajoknak vannak mélypontjuk. És ha ilyenkor fogsz ki egy embert, abból jó nem sülhet el.

Másrészt sajnos lelki szegénységre utal,ha az itteni válaszok ennyire mérvadóak és bosszantóak. Az életben már más, de az, hogy itt idegen emberek mit mondanak, így kiakadni. Nem kellene. Én nem is az itteni válaszokra reagáltam, úgy általánosságban, de főként az életre.

Nálam a 20-as válaszoló verte ki a biztosítékot.

"Most már jó lenne, ha kezdenél magaddal valamit, esetleg fogadjatok örökbe."

Hogy gondolhatja azt valaki, hogy Ő utasításokat osztogat ilyen formában másoknak? Mire fel?

[link]

Ezt a cikket mindenkinek ajánlom, nem csak a témába vágóan, csak úgy általánosságban is.

De ami a lényeg:

Ezzel kapcsolatban egy könyvcímet idéznék: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák. Ez nagyon fontos. Attól meg lehet őrülni. A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a csontunkat, de ez az elmúlt évszázadokban nem volt gond, hiszen nagycsaládok éltek együtt, ott volt a dédi, a nagymama, nagypapa, nagynénik, nagybácsik, senki nem gondolt arra, hogy az anya és az apa küzdjön egyedül a gyerekkel.

Meg kell szabadulni időnként a gyerekektől. Egyedül is, a házastárssal együtt is pihenni kell, emberi életet kell élni. A gyereknek való kiszolgáltatottság ugyanis ezt lehetetlenné teszi. Sőt, ha tehetik anyagilag, a családok szerezzenek bébiszittert, aki azt csinálja, amit kérnek tőle. Sok anya azt mondja, hogy úgyis otthon van, csak a gyerek a dolga, és miért fizetne ezért valakinek, de ez mentálhigiénés szempontból irtózatos tévedés. Az izolált nevelési körülmények között segítségre szükség van.

Ez istenien hangzik, de nem mindenki tudja megoldani.

De akkor is, a jó szülő elsősorban nem a lakásra figyel, nem a takarításra, vasalásra, sőt, egyáltalán nem is vasal, hanem igyekszik jól érezni magát. Legyen a szülő jól, legyen saját magával azonos.

Ha baja van, sírjon, ne tegye le feszülten a gyereket, és ne vonuljon el a fürdőszobába sírni, hanem sírjon, és egyszerűen magyarázza el, hogy miért. A gyerek úgyis mindent levesz a láthatatlan antennáival, és nem aszerint viselkedik, amit mondunk, vagy követelünk tőle, hanem észrevétlenül veszi át a valódi értékrendet. Nem azt, amelyiket prédikáljuk, hanem azt, amelyik a valódi.

Ezt a cikkből másoltam ki.

Az, hogy a több éve gyermekre várók támadnak-e, vagy sem, az meg személyiségfüggő. Akinek megoldatlan problémái vannak, az hajlamos azokra támadni, akinek "kisebb" a gondja az övéhez képest, legalábbis ő úgy képzeli.

Anyaként én is tettem fel már jópár kérdést a gyermeknevelés rovatban. Úgy gondolom, aki itt kérdez, segítséget, tanácsot vár, nem pedig ítélkezést.De én is kaptam már pl. ilyen humoros beszólást:

Egy kérdésemnél a történet ismertetése után megkérdeztem, hogy szerintük ezért megbüntessem-e gyermekemet, erre ilyen választ is kaptam:

Ne büntesd meg, elég büntetés az neki, hogy ilyen anyja van!

Na az illető biztos büszke volt magára ezért, én meg úgy gondolom, hogy ezeken lépjünk túl, és foglalkozzunk a számunkra hasznos válaszokkal, információkkal!!!

"Látom mennyire hihetetlen, ha az ember átérzi a másik baját-gondját és empatikus"

Áruld már el, hogy mennyire empatikus az, aki leszólja a fáradságodat, csak mert neki nincs/nem lehet gyereke, neked meg van. Az együttérzés így nagyon egyoldalú, nem?

Kérdező értelmezd már a szöveget légyszíves. A válaszoló itt arra célzott, h csak azért, mert ő megérti a gyermektelenek problémáját, már rögtön letámadtátok, h ő egy tipikus gyerektelen és menjen örökbefogadni (miközben 3 gyerekes EMPATIKUS nő).

Te honnan tudod, hogy nincs fogalmam semmiről?

Nekem is van két gyerekem és igen, nekem is könnyen összejött. Sose bántottam azt, akinek nehezen jön össze. De azt hiszem, az első oldalon linkeltek egy kérdést!

Ott bizony van egy nő, aki osztja az észt, annak, akinek van gyereke, mert neki évek alatt nem jön össze. Ha ő bántja a másikat, akkor azt hiszem ő is megérdemli. Igen, én a Kérdező mellett állok.

12:08

Igen egy nő. De itt már általánosságokban beszéltek a gyerektelen nőkről. Nem tudom neked hogy esne ha egykaptafára vennének az összes gyerekes anyukával?

Az meg hogy fogadjon valaki gyereket... így kijelenteni... ettől azért felforr az agyam!