Ti nem unjátok még?

én csak sajnálni tudom őket, mert teljesen megkeseredtek a sikertelenségtől.

valami olyasmi, hogy ha nekik nem jó, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is.

egyébként igazad van Kérdező, azért mert van gyerekünk, nem jelenti azt, hogy az élet más területén (is) nincs bajunk, csak ahhoz már le kellene venniük a szemellenzőt ezeknek a gyermektelen hölgyeknek.

természetesen tisztelet a kivételnek!!!!!!

1. válaszoló:

"hogy ők azok az anyák, akik évek óta próbálkoznak a babával."

Kisebb fogalmazási hiba van a mondatodban.

Nekem elég sok gyermektelen barátnőm van. És ők nem ilyenek.

Azt érezni, hogy szomorúak (lehet, hogy belül irigyek is, ezt nem tudom), de sosem tennének ilyesfajta megjegyzést.

Sőt, a múltkor panaszkodtam egyiküknek a nem alvó gyerekem miatt, akiknek tényleg nagyon nehéz a helyzetük, mert többszörösen kicsi az esélyük babára (most nem részletezem miért), és a végén mondtam neki, hogy "ez legyen a legkisebb bajom", mire ő mondta, hogy csak ne "kicsinyítsem le a problémámat", mert igenis mindenkinek megvan a maga baja, és nekem épp elég nehéz.

Szóval nem mindenki áll így hozzá, aki gyermektelen.

Egyszerűen ők el vannak keseredve, hogy nem teljesül az élete nagy vágya, és mivel nincs gyerekük, nem tudják, milyen kiakadni egy gyerekre. Valahol ez érthető. Ne bántsd őket, át kell siklani felettük ha ilyennel találkozol és kívánni sok sikert!

Az életben gondolom van benned annyi tapintat, hogy nem egy olyan nőnek panaszkodsz a gyerekeidre akinek évek óta nem jön össze és mondjuk már milliókat költött lombikra.

Ha itt beszólnak, azzal meg nem kell törődni. Nem a kérdésedre válaszol, ha beszól, de biztos épp nagyon rossz napja van. Gondolom nem trágár szavakkal illet, innenstől kezdve meg ne bántson ez téged.

Egyébként most nem azért, de amikor kivagy akadva egy dacos gyerekre és jön egy meddő nő, aki ráderőlteti élete kálváriáját, szerintem még ezzel segíthet is, hisz szebbnek láthatod még a dackorszakot is.

Át kell érezni néha egymás gondját, persze normál körülmények között. A való életben meg nyilván tapintatosnak kell lenni.

Én 3 éve tudom, hogy valószinűleg óriási szerencsére lesz szükségem a teherbeeséshez.

Soha egyszer meg nem fordult a fejemben hogy bármelyik anyuka problémáját lebecsüljem, aki panaszkodott a kimerültségre vagy stresszre vagy bármire. Mindig figyeltem őket és azon gondolkoztam, hogy ha egyszer összejön én is új fajta helyzetek elé leszek állítva.

A kérdezőt viszont nem értem. Hogy várja el, hogy tiszteljék és megértsék az Ő helyzetét, ha fordítva Ő ennek szikráját sem mutatja? Miért ítélkezik olyan nők felett, akiknek a problémáját egyáltalán nem ismeri?

Én nem rájuk vagyok kiakadva. Őket tudom a helyükön kezelni. Csalódottak, szomorúak. Csak a saját szemüvegükön át látnak. Kb. mint a kutya/macska fanatikusok, akik már azért nekemesnek, ha azt mondom, hogy nálunk a kutyának semmi keresnivalója a házban.

Akik engem zavarnak, azok az idősebb nők, akik felneveltek 4-5-6 gyereket, már nagyok a gyerekeik és úgy járnak ide tanácsot osztani. Ők azok, akik azt mondják, hogy soha de soha egyik gyerekük sem hisztizett, meg soha de soha hangosan nem szóltak rá egyik gyerekükre sem etc... Mert ezt így meg úgy kell csinálni, ahogy ők csinálták.

Na ezekkel próbálj meg szembeszállni...

Gondolom ez a kérdés (vagyis pár válasz) verte ki a biztosítékot:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

Mert ha ez, akkor utolsó válaszoló, itt láthatod, hogy a kérdező nem csak úgy kitalálta a kérdést, hanem tényleg van, aki fásultságában mások felett tör pálcát.