Megrángattam a gyerekem. Elítélendő? Ezért most olyannyira rossz anya vagyok, mint ahogyan érzem?

Őszinte véleményeket írjatok! Nem menteném magam, csak leírom a tényeket: 2 kicsivel vagyok itthon, mert a nagyot nem vették fel oviba. A nagy 4 éves, a kicsi másfél. Ha láttatok még eleven gyerekeket, na, hát ők olyanok. Tisztelettudó a nagy, tehát nem neveletlen, de vérmérsékletéből adódóan rendkívül mozgékony, fáradhatatlan. A kicsi ugyanez, csak a korának megfelelően. Együtt ön és közveszélyesek. A nap minden percében meg vagyok feszülve, mikor kell ugranom szó szerint megelőzni egy-egy balesetet. Teljesen ki vagyok készülve. Mikor kiöntöttem ma a kávémat, irdatlan visítás tört ki. Odarohanok, a kicsi keze a télikert ajtajába zárva, a nagy meg ott áll, és még nyomja is. (Nem látta, hogy a tesó ujja az ajtónál van). Én odarohantam, kiszabadítottam a kicsit, és a nagyot jól megrángattam. Elkezdtem üvölteni, de, mint egy sakál, és újból és újból megrángattam. Egy legyintés is kapott az arcára. Nem pofont, hanem (hangsúlyoznám)pici legyintést, csak, hogy megijedjen. Bár elég rémült volt már szegénykém. Ezerszer elmondtam már, hogy nem nyitogathatják az ajtót. A 4 év alatt egyszer sem vertem meg, talán kétszer csaptam gyengén a pelenkájára. Azóta megbeszéltük a dolgot, "kibékültünk", de elég rosszul érzem magam. :(

Már nem bírtam cérnával ezt a mindennapos pörgést. Segítségem nincs, a férjem este 10 után jön haza. Ti bírnátok?