Kamaszlányaim szerint rossz anya vagyok! Mit csináljak?

9 és 14 éves lányaim vannak.Mindketten nagyon rendesek,gyönyörűek,imádom őket-bár azt hiszem,ez természetes.

Rengeteget szoktunk beszélgetni,jó a kapcsolatunk.Tegnap délelőtt viszont láttam,hogy nyomasztja őket valami,estére ki is bökték...

Én sokat hallgatok zenét fülhallgatóval.Ez annyit jelent,hogy délután,amikor futni megyek/megyünk,meg itthon,vacsorakészítés közben.

Na,tegnap együtt voltunk futni,én zenét hallgattam,ők kocogtak mögöttem.Hazamentünk ebédeltünk,társasoztunk,aztán én du neki álltam vacsit csinálni,fülhallgatóval a füleimben./Mivel mind a négyünknek más az ízlése,meg zavarná is őket,ha bömböltetem,a fülhallgató értelemszerű./Mindegy is,miközben készítettem a vacsit odasomfordált a kisebb lánykám,hogy ő ezt az mp3-at szeretné elvenni tőlem.Mikor megkérdeztem miért,nem mondott semmit,inkább felment a szobába.Aztán lehívtam a nagyot,aki közölte,hogy ő most nem akar lejönni.10 perc múlva lejött,benézett az ajtón és kiment,éreztem,hogy figyel,ezért megpördültem,kirántottam a fülemből a fülest,de már nem volt ott,azt hallottam,hogy sóhajt egy nagyot.

Meguntam a titkolózást,felmentem az emeletre,és megkérdeztem,hogy konkrétan mi a bajuk.És elmondták...Nem akarják,hogy zenét hallgassak futás közben,mert ők,akkor olyan rosszul érzik magukat,hogy nem tudnak hozzám szólni. (?) És itthon is olyan rossz,mert akkor nem tudnak hozzám jönni és beszélgetni,se semmi ilyesmi.Mondtam,hogy de hát tudjátok,hogy ez hülyeség,mert bármikor jöhettek,szívesen meghallgatlak benneteket.Azt a választ kaptam,hogy ők úgy érzik ilyenkor én nem szeretek foglalkozni velük.(?)

Mit csináljak?Ne hallgassak zenét a lányaim miatt?De hát,ez hülyeség...Vagy beszéljek még velük?Esetleg igazuk lenne?