Miért van az hogy mindenhol azt hangoztatják hogy egy anya legyen külön is a gyerekétől, ápolja a kapcsolatát, figyeljen kicsit magára is stb. de ez mégse megy mert rossz érzést okoz?

Ha neked rossz érzés otthagyni tehát ez az erősebb érzés akkor neked nem kell.

Nem vagyunk egyformák.

Van akinek egyszerű stb van akinek meg nem.Úgy tűnik te ebbe a csoportba tartozol ebben sincs semmi rossz.

Nyilván attól is függ, hogy hány hónapos piciről van szó.:)

És szerintem a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. Meg persze sok család, aki ezt mondja annak remek a kapcsolata a nagyszülőkkel. Nálunk ha akarnám sincs kire hagyni. Az én anyukám meghalt, a férjemé meg nem az a nagyi típus, egy havonta találkozunk 2-3 órára.

Így nincs is meg az a kapcsolat köztük, hogy rá tudnám bízni őket, a gyerekeimnek idegen a nagyi.

AMúgy meg egy idő után, amikor a gyerek már 3-4 éves, és tényleg szívesen megy el másokkal sokkal könnyebben el fogod tudni engedni.:)

Azért ez már a másik véglet, hogy 3,5 éves koráig 0-24ben veled volt. Egy 3 hónapost nem kell ismeretlenre bízni napokra, de azért az is túlás amit ti csináltatok.

Anyaként már nem csak azt kell nézni hogy mi a jó neked, hanem azt is hogy mi a jó a gyereknek. Ez nem jó neki. Kell hogy legyen mással, szerencsés esetben nagyszülőkkel. Nem csak magad, magatok miatt hanem a gyerek miatt is.

Ezért hangoztatják, hogy kell a külön idő is. Nem feltétlenül a szülők kényelme miatt, hanem a gyerek miatt is.

OFF: érdekes, én mindenhol azt hallom hogy szaranya aki rá meri bízni a gyereket a nagyszülőre, meg hogy "minek szült az ilyen, ha csak arra képes hogy lepasszolja". 1 éves a lányom, sosem aludt még nélkülünk de pár órákra, most már fél napra is elvan a nagyszülőkkel. Ez mindenkinek jó szerintem.

A fiam 3 hónapos kora óta eljárok edzeni, ami azt jelenti,hogy heti kétszer másfél órát a nagyszülőkkel van!

Nem mondom,hogy nem jut eszembe edzés közben a fiam, de közben jól is érzem magam, mert az másfél óra csak rólam szól, a gyerek meg imádja a nagyszüleit!

Soha nem volt lelkiismeret-furdalásom ezért!

9-re: igen, én úgy gondolom hogy rá kell bízni másra.

Mi fokozatosan csináltuk: jöttek a nagyszülők vagy mi mentünk hozzájuk, és amíg aludtunk, ettünk addig velük volt a baba. Aztán lefutottam a boltba - volt egy listám, kb a 3/4-ét nem vettem meg mert úgy éreztem órák óta elindultam :-)

Amikor beállt a napirendünk (igény szerint szoptattam), akkor elmentem tornázni heti 3-4x, amikor a férjem volt/van vele. Aztán a hétvégén nagybevásárlás, mozi, ebéd kettesben a párommal. Az első pár alkalommal valóban nem volt akkora élmény, de később már igenis élveztem.