Miért van az hogy mindenhol azt hangoztatják hogy egy anya legyen külön is a gyerekétől, ápolja a kapcsolatát, figyeljen kicsit magára is stb. de ez mégse megy mert rossz érzést okoz?

egyáltalán nem túlzás,ne aggódj! teljesen természetes,hogy a kicsi gyerekeddel akarsz lenni,és rengetegen nevelik így a gyereküket.A nevelési "stílus" neve: kötődő nevelés.Ha beírod a google-ba,kiad róla sokmindent.

Az első óvoda 1825-ben nyílt meg,addig évezredeken át a kisgyerekek otthon voltak az anyjukkal,ez így természetes.Ez csak a modern kor "vívmánya",hogy az anyákat is elzavarják dolgozni.

Jajj első vagyok bocsi én azt hittem egy pár hónapos max éves babáról van szó.

3,5 éves gyereket persze, hogy ott kell tudd hagyni kicsit. Nem fog beilleszkedni az oviba se meg baromi féltékeny lehet a kicsi tesóra majd..

A saját példámat tudom neked elmesélni, engem is így neveltek, soha nem "passzoltak le", még nagyszülőkhöz sem. Hát sajnos meg is lett az eredménye, nehezen illeszkedtem be az oviba, sőt minden áldott nap az ablakban bőgtem 3 éven át és még az ált. iskola 1. osztályában is fél éven keresztül. Elég erősen introvertált vagyok, idegen társaságban például alig szólalok meg, így mindig mindenki "mufurcnak" néz, és később, mikor kialakulnak a baráti kapcsolataim mindenki elmondja, hogy teljesen félreismert, mert olyannak nézek ki, mint akit senki más nem érdekel.

Ma már tudatosan próbálok ez ellen tenni, de sokszor meg kell erőltetnem magam.

A kislányodra kell tekintettel lenned és igenis hagyni, hogy mással is legyen, ne csak veled. Tudom, hogy nem könnyű, de sajnos a mai világban az ilyen emberek mint én is, nehezen érvényesülnek. Próbáld ésszel megmagyarázni magadnak, hogy a kislányodnak ez a jó és ez nem egy végleges, állandó állapot, csak néhány szabad óra egymás nélkül. Attól a gondolataidban persze ott van, de kell neki más társaság is. Senki nem veszi el tőled, és ő sem veszti el az anyukáját, csak egy pici időre más ingereket is kaptok mindketten, hogy aztán feltöltődve ismét egymással foglalkozzatok.