Megrángattam a gyerekem. Elítélendő? Ezért most olyannyira rossz anya vagyok, mint ahogyan érzem?

Engem az apám azóta ütött, mióta járni tudtam.. És nem egy-két pofont kaptam, hanem annál sokkal többet!

Biztos, hogy nem fogják a gyerekeid egy darabig(lehet,hogy soha) elfelejteni, hogy mi történt, de azt biztosan tudják, hogy ettől még szereted őket, csak túl feszítették a húrt. Ne görcsölj ezen, túl vagy hajszolva, és ahogy már előttem is írták, mindenkinek véges a türelme. Főleg két gyerek mellett..

Szerintem ez mindenkivel előfordul (nagy tisztelet a kivételnek). Nekem 5 gyerekem van (8 év alattiak), tudom, miről beszélsz. Nagyon-nagyon szeretem a gyerekeimet, irtóra élvezem, hogy nyüzsögnek körülöttem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem veszítem el a türelmem... Szerintem minden anya elveszíti időnként a türelmét, ezt kár letagadni, attól biztos nem leszünk jobb anyák. Hanem inkább attól, ha belátjuk, hogy hibáztunk, és éreztetjük a gyerekkel, hogy nagyon szeretjük, csak most rosszat csinált, ezért lett belőle "balhé".

Kitartás és türelem!

Én óvónőnek tanulok, folyton azt tanuljuk,hogy nem ütjük a gyerek,nem szabad testi fenyítést alkalmazni. Mekkora egy hülyeség! Igen is van az a pofon aminek el kell csattannia,hogy minden úgy menjen,ahogy mennie kell. Ne edd magad, szerintem sokszor a gyerek érdekében kell a pofon (gondolj bele, ha egy veszély helyzetben ejnye-bejnyéznél, honnan tanulná meg,hogy mit szabad és mit nem, mi a ténylegesen komoly felszólítás és mi az,ami inkább csak rászólás? tanulja meg a saját bőrén?vagy a testvéréén? áhhh,hülyeség)

Van,hogy kell a pofon és kész, ezen nincs mit taglalni. Meg is lehet nézni a "nagy és felvilágosult" szülőket manapság.... olyan kezeletlen és viselkedsi zavarokkal küdő gyerek van,hogy az csak na(az én csoportomban 22 gyerekből 4 jár emiatt pszichológushoz heti 2x,szerinted ez helyénvaló? Egyik szülőnek sincs otthon hangja, mind mindig ráhagyja a gyerekre a dolgokat)... és ez mind amiatt,hogy az egyik szülő engedékenyebb akar lenni a a másiknál, mert hagyják,hogy a gyerek legyen otthon az úr....

Rengeteg példát tudnék még felhozni,pedig még csak most fogok végezni, igazából csak gyakorlatom során láttam ezeket. Elrettentő....

1 szó mint 100: Nyugalom,nyugalom,nyugalom, semmi gond,megbeszéltétek,ez a lényeg!

Elég szomorú, ha egy pedagógus szerint testi fenyítéssel kell gyereket nevelni.

Ilyenkor mindig elfog a szorongás, hogy mi lesz majd, ha a gyerekem egy ilyen díszpéldány kezei közé kerül...

4-es vagyok

Tanár vagyok. soha nem ütnék meg gyereket. Se a másét, se a sajátomat. Kérdező anyuka és óvónéninek tanuló szégyellje magát! Nincs olyan, h nem bírom idegekkel és akkor odaverek egyet,jól megrángatom, majd megbánom és írok a GYK-ra, h de azért ugye én jó anya vagyooook? Ha ideges vagy, szakad a cérna, szedjél hangyát, jógázz, bokszolj, fuss, köss zoknit vagy tudomisén, de ne a gyereken vezesd le, mert ő az életkorának megfelelően viselkedik, határokat feszeget. Nem tehet róla, h te nem vagy ura a helyzetnek. A szülő dolga a határok kijelölése és betartatása a gyerek érdekében.

14-es vagyok, maximálisan egyetértek veled, 15-ös. A kérdezőt még valamennyire megértem, hogy hirtelen kiborult, bár nagyon nem helyeslem, amit tett.

De az óvónéni tanoncot mélységesen elítélem, ha rajtam múlna, ilyeneket nem engednék gyerekek közelébe.

Tévedés, nem azt mondtam,hogy testi fenyítéssel kell nevelni, de amikor a gyermek tiszteletlen a szülővel,vagy bajba sodorja magát igenis kell a szigorú fellépés. Gyermek és nevelés függő kinél mi a szigorú fellépés. Van akinél egy tekintet is elég, van akinél csak az,ha kap egy kisebb nyaklevest. Sosem mondtam,hogy halálra kell verni a gyereket. Elég, ha érzi,hogy rossz fát tett a tűzre. Nagyon nem ugyanaz a kettő.

Oké, figyelj, felvázolok egy helyzetet,ami megtörtént. 20 éve óvónőként dolgozó remek pedagógus, a mentorom csinálta,láttam az egészet,tehát nem kitaláció:

1; van egy kisfiú,nevezzük Petinek. Rettentően nehezen kezelhető, több szempontból hátrányos helyzetű,minden nap az oviban kész rémálom. Gátolja a tanítási és gondozási feladatokat, csak a rosszaság jár a fejében.

2;az óvónő karácsonyi előadásra viszi a gyerekeket, mielőtt elindulnak elmondja,hogy mi fog történni: átmennek az úton kézenfogva párosával,majd a járdán közlekednek. Egy ovonéni elöl, egy középen, egy hátul.

3; Minden gyerek rendesen lépked, senki sincs lemaradva. Peti kitalálja,hogy beleugrál a hókupacokba a járda mellett

4; az óvónő többször rászól kedvesen, indulatosabban

5;Peti csak ugrál ezért az ovónő megfogja a kezét és ő lesz a párja

6;Peti az óvónő kezét fogva is ugrándozik

7; az óvónő ekkor erősebben megszorítja a kezét és megkéri még mindig kedvesen,hogy legyen kedves ne ugráljon,mert tiszta víz lesz a csizmája és az előadás alatt fázni fog a lába és nem tud rá másik cipőt adni

8;peti azt mondja neki,hogy "nekem te csak ne dirigálj" és az óvónő kezéből kitépi a kezét és belegázol egy hatalmas hókupacba az út szélén. Szemből autó jön, csúszik az út.

9;az óvónő éppen csak Peti után tudott kapni,hogy ne essen az autó elé

Na kedves kommentelő te mi a fészkes fenét csinálnál egy ilyen helyzetben,hogy a gyereknek baja ne legyen, a többi gyerek ne kövesse petit, az óvónőnek megmaradjon a tekintélye és időben odaérjetek.... hogy rendeznéd ezt a helyzetet le,hogy mindent kielégíts? Hogy oldod meg,ha tudod,hogy ha ezt nem rendezed el,holnap mégjobban a fejedrenő és akár milyen bolondságot és veszélyes dolgot megcsinál,mert te nem tudsz neki nemet parancsolni?

Hát én elmondom:

Az óvónő felkapta a gyereket a földről,kezénél fogva taplraállította, ráhúzott egy kisebbet a gyerek overálos fenekére (tehát még véletlen sem fájhatott neki), majd hozzátette,hogy remélem tudsz olyan kedvesen jönni tovább,ahogy Julika jön? Mindezt nyugodt hangnemben,a gyermeket maga mellett szorosan tartva,hogy ne tudjon elmenni.

Képzeld, ezután nem volt gond az úton és nem volt több veszélyes ugrándozás....

Na most mondja azt valaki,hogy ezt máshogy is meg lehetett volna oldani....Én az összes konfliktuskezelési stratégiát ismerem,de ilyenkor felesleges a szócséplés, egyszerűen cselekedni kell. A gyermek testi épsége az elsődleges és ha a helyzet úgy kívánja, hát oda kell legyinteni.

Kedves óvónéni-jelölt. Megfordítanám a kérdést. Szerinted a többi gyerek mit gondolt, miután tanúi voltak ennek a jelenetnek? Hogy nem szabad ugrálni, mert különben az óvónéni bántani fogja... És ez szerinted jó dolog, mert tekintélye lesz az óvónéninek...

A példádban leírt gyerek viselkedése a tipikus példája annak, hogy mit érünk el azzal, ha a gyereket erőszakkal neveljük. Hogy nem ért a szép szóból, mert nem azt tanulta meg, hogy megértse, hogy mit miért nem szabad. Csak az erőszakból ért, mert ehhez szokott. Ilyen egyszerű.

Az előzőhöz hozzáteszem,hogy soha nem láttam azt a pedagógust így kibukni egy gyereken sem...neki minden nap megkell küzdenie azért,hogy helytálljon. Ez a kisfiu otthon azt csinál amit akar, sírással zsarolja aszüleit, minden megvan neki engedve, mert szegény nagyon törékeny és picit még..... tudod legtöbbször a szülő következetlensége rontja el a gyerek természetét,mert nem tudja kordában tartani és nem tud határokat állítani neki... persze, egyszerűbb megadni mindent a gyereknek,de kérdés,hogy ez valóban az ő testi,szellemi és lelki fejlődését szolgálja????

Nagyokos szülők vagytok,szakirodalmat alig olvastok... ha mégis, akkor szerencsére aszerint nevelitek a gyereketeket és bevált. De ha nem? na akkor mivan? rábízod egy tök idegen pszichológusra,hogy kúrálja ki a gyerekedből a te hülyeségedet és engedékenységedet?

Preventív szemléletre van szükség,arra,hogy megakadályozd az ilyet.... nem utólag okosnak lenni....