Egy utcán felpofozta az anya a 3 év körüli gyerekét, és majdnem elsírtam magam. Hogy tehet ilyet egy anya?

27-es válaszadónak van igaza.

Szülei vagyunk a gyereknek, nem a játszópajtásai!

Szerintem kezdenek az emberek átesni a ló túloldalára. Igenis van olyan helyzet, hogy jogos a pofon. Kövezzetek meg, én a 22 hónaposom kezére csaptam rá a napokban, mert ő is rámütött. Én meg visszaadtam. Érdekes, hogy úgy tűnik, megértette, mert azóta eszébe se jut ilyet csinálni.

Egyébként pedig ne ítélj egyetlen jelenet alapján, mert jöhet még idő, amikor téged ítélnek meg valamiért, kérdező! Nem tudod az előzményeket!!!

Nekem is van háromévesem, ő is kapott már, ettől nem imádom kevésbé, ő sem engem, sőt! Teljesen szuper, harmonikus a kapcsolatunk, de vannak helyzetek, ha nem is gyakran, amikor bizony kijár a fenékre csapás, vagy akár a pofon. Nem hatalmas ütést kap a gyerek nyilván, de van, amikor igenis van létjogosultsága a dolognak és ha már pici korban hagyjuk őket elkanászodni, akkor az lesz, mint itt a gyakorin is sokszor, hogy az anyukák panaszkodnak, hogy lesz...rja őket a saját kamasz gyerekük.

Én is kaptam annak idején a szüleimtől, ha megérdemeltem, nem lettem tőle lelki sérült, szeretem, tisztelem őket.

Ítélni könnyű, aztán majd nézel nagyokat, ha egyszer te is hasonló szituban találod magad...

Na igen, annak idején mi is kaptunk egy-egy pofont, ha végképp elszaladt velünk a ló, és nem használt semmi más, se szép szó, semmi. Nem lettem lelkibeteg.

A suliban is kaptunk pár pofont, ha hülyék voltunk, senki nem szaladt se a szüleihez, se a sajtóhoz, jogosnak éreztük. Ugyanezt az iskolát meg lehet most nézni, őrültek a kölkök, egymást verik, köpködik a tanárokat, ha kapnak jogosan egy beírást, megfenyegetik a tanárt. Vagy kiröhögik.

A múltkor aludt a fiam, itt vasgyűjtés volt, és kiskölkök szórakoztak, nyomták a csengőnket. Szóltam nekik szépen, h nem kellene, kiröhögtek... Én ilyet azért sosem mertem volna megtenni, ha egy felnőtt ránk szólt, bizony meghúztuk magunkat. És nem azért, mert agyonvertek volna, de azt gondolom, h néhány pofon a javunkra vált.

46-os vagyok, én sem vagyok "jaj de öreg", alig harminc :)

Féltem a fiam, mert ha pár év alatt ekkorát változott pl a mi iskolánk, mi lesz, ha majd ő jár oda?

És attól is félek, h hiába próbálok én neki emberi értékeket közvetíteni, tiszteletet tanítani, ha ilyen gyerekek veszik majd körül.

Egyébként, h mekkorát változott a világ, ha bemegyünk a boltba, és köszönünk, megköszönjük, ha a pultus kiszolgál, csodálkozva néznek ránk. A múltkor megdicsérték a fiam, h köszönt, én meg néztem nagyokat, h ez valami nagy dolog? Mondták, h igen, manapság nem igen köszön senki... Pedig ez egy kisváros, falusias légkörrel, ahol azt gondolnád, h mivel nagyrészt ismerik egymást az emberek, az udvariasság nem halt ki.

Eltértem a témától, bocsi.

Kérdező: "Ajánlom figyelmedbe a Google Chrome böngésző használatát!

Jól látható piros vonallal húzza alá a hibásan leírt szavakat."

Mi a gond a szemléletemmel? Miért nem indoklod meg? Én kifejtettem hogy mi a véleményem a véleményedről, ettől függetlenül hogy nem értek egyet a "nem ütjük meg a gyereket, mert sérül a lelke" nevelési módszerrel, a többiek válaszát sem ítélem el, akik máshogy gondolják, csak úgy látom hogy nem vezet jóra a cukormázas nevelés,

és ennek adtam hangot.

De te még mindig nem adtál választ arra, hogy mi a problémád a véleményemmel. Helyette kritizálod a helyesírásomat, holott én se ajánlom neked hogy olvass pár korábbi könyvet az értelmes gyereknevelésről, vagy kérdezd meg nagyanyádat...kellene?

Nem értelek, azt hittem meg akarod vitatni a témát. Helyette írsz egy kétsoros témához nem kapcsolódó válasznak nem nevezhető mondatot. Vagy kettőt (off: nem kell google chromot használni, a sima fire foxban is javítja a helyesírst, plusz plug-inek, vagy böngészők letöltése nélkül, mellesleg a chrom-mal még letölthetsz egy halom szemetet, amire azt hiszem nincs szüksége a rendszerednek...)

Neked csak az a jó válaszoló aki teljes mértékben a te nézőpontoddal ért egyet? Milyen hozzáállás az ilyen?

Írtad, hogy "eszembe jutott én is párszor türelmetlenebb vagyok a gyermekeimmel, (ürügy:) 9 hónapos terhes vagyok.

Tehát a te esetleges türelmetlenségedre lehet ürügyet találni. Pedig a gyerek neveléshez türelem kell. Vagyis, nem nem verem meg mindig ha valami problémája van, de egyéb esetben is megértőnek és türelmesnek kell lenni.

És lehet további kommenteket olvasni a témában, valamint a kisgyerekek, problémás gyerekek rovatot is olvasgatni. Tömve van az olyan kérdésekkel... rám üt , mit tegyek? Hisztizik, nem csinálja amit akarok, mit tegyek. Mit tegyek mit tegyek. Szerencsés vagy, ha nem fogsz te is postolni ezekre a helyekre.

Továbbra is azt mondom hogy nem kell ütlegelni egy gyereket, és lehet hogy nagyon megkente az anyuka ott siófokon, amit nem kellett volna. De, a gyerek igenis tudja azt, hogy mit tehet meg és mit nem. Az ő életét is jobbá, egyszerűbbé teszi, ha szabályok közé van ékelve a kis élete... Szabály ugyanúgy az, hogy lefekvés előtt fogat mosunk, mint az, hogy nem ütjük meg anyut.

Végül, ha ennyire szíven ütött: akkor miért nem mentél oda hozzá beszélni vele? Nem mentél oda. Csak nézted. Látod, ez a baj az emberekkel. Pl.: Valaki összeesik Budapesten a metrón és átlépnek rajta... mert azt hiszik hogy majd a másik. Vagy azt hogy hajléktalan/piás/drogos stb. De mindenki panaszkodik mégis hogy "milyenek az emberek, ha baj van akkor ott halhatunk meg az utcán senki sem segít" Dumálunk viszont, hogy milyen szívszorító dolgokat lehet látni.

És úgy gondolom hogy ezeknek a dolgoknak a gyökerét, hogy segítsünk egymáson, hogy ne üsse a gyerek a nyugdíjas anyját, hogy merjünk odamenni ha valami gond van, mindet gyerekkorban lehet lefektetni.

Már akkor is nevelsz amikor mégcsak pár hetes a babád és pelenkázod, veled van. Mindent figyelnek, és épp ezért pár évesen se mindegy hogy milyen információkat ültetsz el benne. Mi az amit megengedsz neki, miben vagy türelmetlen vele, ugye? Vagy épp dicsérjük e eleget őket ha épp ott van a helye és az ideje.