Egy utcán felpofozta az anya a 3 év körüli gyerekét, és majdnem elsírtam magam. Hogy tehet ilyet egy anya?

Ez ítélkezés. Gondolom nem ismered személyesen az anyukát, nem tudod milyen az élete, milyen gondja, baja van, hogy viselkedik a gyereke. Tudod a dobókockának is 6 oldala van, de te sosem látod az összeset egyszerre.

Nekem a gyerekem, amikor kicsi volt, olyan előadást hozott össze egyszer az élelmiszerbolt előtt, hogy szerintem azóta is emlegetik. Sírt, zokogott, hogy ő nagyon éhes, anya nem ad enni. Ott álltak körben az emberek és szidtak, hogy micsoda anya vagyok, hogy éheztetem a gyereket. Aztán egy nénike adott neki egy kiflit. A gyerekem földhöz vágta és ordította, hogy neki Kindertojás kell. Na, onnantól már nem voltam gonosz anyuka...

A 3 éves, az már nem csecsemő. Akkora gyereknek már bizony ismernie kell a szabályokat, vagy legalábbis a fő szabályokat, mint pl anyámat nem ütöm meg. A nyílt utcán való felpofozásról meg annyit, hogy attól, hogy idegenek látják, még nem lesz valaki más ember, ha úgy érzi, hogy ütnie kell, akkor ütni fog. Mellesleg ez jobb, mint amikor valaki kifelé a tündér, hibátlan anya, otthon meg a kibírhatatlan fúria.

Elvenni pedig egy pofonért nem fognak senkitől egy gyereket. A gyermekbántalmazás és a pofon köszönő viszonyban sincs egymással.