Egyet értesz azzal, hogy "Anya vagyok, nem rabszolga"?

Tökéletesen!

Nekem nem a férjemet kell kiszolgálni,sőt Ő nem is szereti,mindig azt mondja,neki is a se..-ig ér a keze és egyébként is ő tudja mi és mennyi.Viszont a lassacskán 9 éves lányom...Még egy kenyeret sem hajlandó megkenni,elvárja,hogy én töltsek neki innivalót,szennyesét sem teszi a helyére,a játékokat sem teszi el.Néha kitör belőlem egy két ilyen mondat,és akkor ráuszulok,olyankor csinálja.De másrészt,meg hajlamos vagyok nagyon-nagyon gyerekként tekinteni rá és nem piszkálni,mert kellesz neki még eleget "dolgozni".:)

Én még csak most várom az első babánkat. Viszont anno mikor a párommal költöztem össze akkor felvilágosítottam,hogy nem az anyja vagy a bejárónője leszek hanem a párja és igen is segítenie kell. Volt 2-3 nehezebb hónapunk. Zokni,esti boxer a földön, ruhát ott dobom le ahol éri, nem figyelt arra,hogy a munkásruhája a szennyesbe legyen...stb.

De utána angyal lett, néha vannak ilyen balesetek ha fáradtan jön haza, akkor nincs is probléma ebből,mert nálam is megesik.

Magától elmosogat,összepakol,porszívózik. Van amit ő főz meg :) Nekünk nagyon jól bevált, segítjük egymást. A terhesség elején mikor egyfolytában álmos voltam és sokat aludtam akkor is sokat segített és azért se szólt ha úszik a lakás. Ez a baba mellett is működni fog és nem leszek nagyon leterhelve.

Próbálom majd a babát az ideális korban a rendre szoktatni.Kezdve attól amikor már játszik, akkor ha végzett össze kell szedni a játékokat. Bébiszitterkedtem és a keresztgyermekeimmel is működött ez :)

Attól függ, mit értünk ezalatt.

Én úgy gondolom, jelen pillanatban azért vagyok, hogy kiszolgáljam a kisbabát, hiszen ő még nem képes erre. Természetes, hogy etetem, pelenkázom, vigasztalom, akár erőn felül is, éjjel is, amikor aludni szeretnék, hiszen én vállaltam, és nem azért nyűgösködik, hogy engem idegesítsen. Hacsak lehet, pattanok, amikor hív, sajnos azonban erre nincs mindig lehetőségem, mert van egy 2 éves "nagyfiam" is, akit szintén el kell látni.

Ebből a szempontból, ha úgy tetszik, "rabszolga" vagyok, mert a saját igényeimet, kényelmemet háttérbe kell szorítanom a gyerekek miatt. Ugyanakkor fel kell ismerni, hogy mi a jogos igény, és mi az, amiről le kell szoktatni a gyereket (ez nyilván elsősorban a nagyobbikkal kapcsolatban tényező, a kicsit még nem szoktatom semmire és semmiről), ez nehéz dolog, nem mindig egyszerű.

A férjem kiszolgálása egy másik téma már, nálunk sajnos feszültségforrás is, de itt most nem biztos, hogy ez volt a kérdés.