Kisgyerekesek kontra kutyások?

Már nem egyszer fordult elő, hogy sétálok a gyermekeimmel, jön szemben egy nagy termetű kutya póráz nélkül (ahogy ma is), én kulturáltan szólok a gazdájának, hogy legyen szíves fogja meg, és ahelyett, hogy megfogná, gúnyos vigyorral a képén lelassít, közli, hogy már mért tenné, és a legnagyobb lelki nyugalommal ballag tovább. 10 kutyásból 9 tuti így viselkedik, és ha valamelyik oda is hívja magához a kutyát, az nem megy oda hozzá, mert fütyül a gazdájára. Ne értsetek félre, én imádom a kutyákat, nekem is volt, de miért nekem kell magyarázkodnom, hogy a kisfiam nagyon félős, és pont azért kéne megfogni, nehogy egy életre megutálja a kutyákat. Nagyon szoktam figyelni, hogy kikerüljem őket, de ma pl. a bokor mögül ugrott elő. Ti hogy kezelitek az ilyen helyzeteket?