Kisgyerekesek kontra kutyások?

Írtam, hogy a hőbörgő család esetében még a beszólás előtt, tudatosan hívtam lábhoz.

A pados sztorinál a kutya a pad mögött pár méterrel szaglászott, és a pad előtti sétányon ment az anyuka...mivel félt, szólt, megfogtam :)

Azzal nem értek egyet, hogy városban ne tartsunk kutyát...pont, hogy vidéken gázos a helyzet, mert rengeteg önsétáltató kutya van, a határban pedig a vadászok szeretnek hőbörögni...

Az is túlzás, hogy lakásban állatkínzás kutyát tartani, főleg nagytestűt. Az a lényeg, hogy a kutya fizikailag és szellemileg ki legyen fárasztva, és tudja a családban elfoglalt helyét...mindegy, hogy család vagy falka...a lényeg, hogy a kutya tudja, hogy meddig mehet el, és hogy nem ő a főnök.

Az a baj, hogy a társadalom egy potenciális gyilkosnak fogja fel a kutyát...ennélfogva az emberek is járjanak bilincsben, mert potenciális rabló, gyilkos...nonszensz...minden társadalmi réteget megillet az ártatlanság vélelme, akkor a kutyásokat miért nem?? A médiából mindig a negatívum jön le, de az, hogy pl a láncra kötött befogadott kutya miért szakította le a gyerek fülét...azt már nem mondják

Kedves utolsó, meg tudnád fogalmazni, hogy a te, mondjuk ki, kissé csökött szótáradban a "tónnnyóóó" mit is jelent? De persze, éljen a nyelvújítás.

Kutyám van, gyerekem nincs, csak hogy tisztázzuk. Persze, most lehet majd vagdalózni, hogy el se tudom képzelni, mit érezhet szegény anyuci a különösen félős -ideggyenge?- gyerekkel. Igazából nem érdekel ez. Számomra a kutyám előbbre való szinte mindenkinél, de főleg minden idegen jöttmentnél, legyen felnőtt vagy gyerek. Szóval részemről egy számomra senki kölyök nem érdemel több jogot, mint én vagy a kutyám. És a törvényeket sem azért tartom be, mert egy vadidegen poronty épp a közelünkben van. Úgyhogy ezt a "gyerek több jogot érdemel egy kutyánál vagy kutyásnál" halandzsát igazán be lehet fejezni. Nem kell sorrendet állítani, mert csak pofára esik mindenki. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok abban, hogy a saját, annyira szeretett kutya többet jelent, mint egy gyerek, akit előtte nem láttam, és akit utána (a gyerekek 80%-ának neveltetését, viselkedését és igen, értelmét látva) sem fogok remélhetőleg többet látni. Persze ez fordítva is él, tudom. Bocs, ha kissé nyers voltam, de a kutyáknak, általában az állatoknak a teljes kiszolgáltatottsága az emberek felé, már kissé kiakaszt. Én speciel sosem fogom más kölkét előbbre helyezni a kutyámnál.

32-es: Arra sem vagy méltó, hogy válaszoljak, tehát: no comment! :)

33-as: Az szerintem helyénvaló, hogy mindenkinek a saját családja, családtagként kezelt kutyája, egyéb állata az első, az ő érdekeiket nézik elsősorban.

De ettől függetlenül tekintettel kell lennünk másokra is...ha mindenki csak a saját érdekét nézné, akkor egy anarchiában élnénk...

Tudod: "élni és élni hagyni"

Korábbi írásom:

"32-es: Arra sem vagy méltó, hogy válaszoljak, tehát: no comment! :)

33-as: Az szerintem helyénvaló, hogy mindenkinek a saját családja, családtagként kezelt kutyája, egyéb állata az első, az ő érdekeiket nézik elsősorban.

De ettől függetlenül tekintettel kell lennünk másokra is...ha mindenki csak a saját érdekét nézné, akkor egy anarchiában élnénk...

Tudod: "élni és élni hagyni""

Módosítom:

32-es!!: Az szerintem helyénvaló, hogy mindenkinek a saját családja, családtagként kezelt kutyája, egyéb állata az első, az ő érdekeiket nézik elsősorban.

De ettől függetlenül tekintettel kell lennünk másokra is...ha mindenki csak a saját érdekét nézné, akkor egy anarchiában élnénk...

Tudod: "élni és élni hagyni""

32-es válaszoló, szeretnék neked feltenni egy kérdést: mit csinálnál, ha születne egy gyereked, akit valami okból kifolyólag a kutyád nem bírna, és ha csak tehetné nekitámadna?

(mielőtt okosan kijelentenéd, hogy ilyen nincsen, elmondom, hogy de igen, van, szegény gazdájáék már minden létező szakembert kihívtak, és senki nem talált magyarázatot -lényeg, hogy a kutya folyamatosan támadta a gyereket, minden szaktanács ellenére is - így el kellett küldeniük vidékre)

Szóval mit tennél? Ebben az esetben is fontosabb lenne a kutyád, mint egy ember?

Mert ha ebben az esetben az ember lenne fontosabb, akkor miért gondolod, hogy másnak a gyereke kevesebbet ér, csak mert nem a tiéd?

Ha létezik ember, akit a kutyád elé helyezel, akkor bukik az okos eszmefuttatásod.

Az én véleményem az, hogy mindkét oldalról KELL az együttműködés, hogy ne történjen baj. És a kutyatulajdonosok nagy hányada erre nem hajlandó, ugyanazon felfogás miatt, mint a tiéd - pedig ezt meg is lehetne fordítani - ki a te kutyád, hogy én fontosabbnak kell tartsam a gyerekemnél?

Nyilvánvaló, hogy ilyen hozzáállással nem lehet együttműködni, ahhoz több intelligencia és tolerancia szükségeltetik.

Kedves 38-as!

Nagyon jól kezelted a helyzetet, le a kalappal!!!

Bár ilyenkor a gazdát kellene felrúgni, mert ő tehet a neveletlen kutyája által okozott kellemetlenségekről, nem a kutya...de ugye valahogy le kell állítani az állatot.

Én is rugdostam már odébb kutyát az enyémtől, mert támadt, vagy már kialakult a verekedés, gazdi meg csak messziről nézett...

És sajnos annak is többször voltam tanúja, hogy amikor a fiatal kutya gyerekekre ugrál, a kaját akarja elvenni, akkor csak mosolyognak, tüntetőleg nem oda figyelnek, vagy "Bodri, hát nem szabad" kijelentéssel elintézettnek tekintik az ügyet...aztán meg csodálkoznak, ha keményen kiosztják őket, rosszabb esetben felrúgják a kutyát