Abortuszom volt 1hete. Terveztük a babát, fél évre mikor sikerült, a párom úgy döntött h vetessük el. Átvágva érzem magam, és bánom, h a kisbabámat elvették, pedig nagyon vártam, nem is értem h hagyhattam. Mindennap visszasírom, Ti elhagynátok érte?

Ha sírok, nem érdekli, egyszer megkérdeztem, hogy te nem sajnáltad a babánkat? és erre: h nem benne volt, ő igy nem érzett iránta semmit! a pofám majd leszakadt egyszerűen nem tudtam megszólalni, se semmit..csak így kiábrándultam belőle..szerelmes vagyok, ez tény, de tudnám miért nem vagyok elég erős?? bánom, hogy nem tartottam meg a babámat, nélküle is boldogultam volna, sajnos, érzem , hogy el kell hagynom, de h képes vagyok- e rá??fogalmam sincs,..ráadásul, most született kis tesóm, aki most 1 hónapos, őt imádja, borzasztó és szívszorító látni mikor öleli, és puszilja, a sajátját meg megölte:@ ! Nem érdemlek meg még egy lehetőséget az anyaságra, annyira elítélem magam,hogy még elköttetni és képes volnék, csak valaki bocsásson már meg!! :(:(:'(

Ha megkérdezem, hogy változtak-e az érzései lehurrog, hogy most azért meg azért miért változna,ha mondom neki , hogy had beszéljek már neki egy picit arról, hogy mi a ,,jövőképünk" leszarja., megkérdezem tőle te mit akarsz tőlem, azt is, feljön azzal h nincs munkám, mikor miatta számoltam le, mert nem akarta h dolgozzam, higgyétek el, mosok főzök takarítok, mindent, 20évesen, ő rendmániás mindent megcsinálok, valamibe mindig beleköt, viszont, érzem h szeret, de inkább ural..és ha mondom h nincs önbizalmam nekem áll,, vajon ez kihibája, h nincs? jo hogy az övé!nem,?:S

Ő mondta, hogy majd lesz 1-2 év múlva babánk! mondtam neki, hogy hogy gondolja, h majd akkor szülök neki amikor ő szeretné? hiszen ő is ezt tette, megtagadta tőlem, amikor ez volt az álmom, úgy , hogy 12 % os esélyem volt a babára..2 év alatt se fogom feldolgozni, egy élet is kevés lesz..nem h két év..egy ok volt, ami tényleg arra hajtott hogy ab. mellett döntsek, az, hogy 20 éves vagyok, talán lesz olyan ember az életemben, akin majd látom, hogy szeret, és a pici babát is . Sajnáltam volna a babámat, hogy egy ilyen apja lett volna..viszont annál semmit nem bánok jobban, hogy nem adtam neki esélyt az életre, mert már ember 1-2.3.4-10 babástul is elfogadna..:(

együtt élünk, így nehéz lépni, most dolgozik, összeszedem a cuccaim, és elmegyek.Sajnos még ilyenkor is azon agyalok, hogy mit fog gondolni? h mással lesz rögtön? v megkeres? lényegtelen, írok neki egy levelet, abban mindent, és elfelejtem.