Ha a párotok bevallaná, hogy nem mindig tud 100%-osan megbízni bennetek, elhagynátok ezért?

Először elgondolkodnék az okán! Mert lehet, hogy úgy viselkedtem, olyat tettem, ami miatt így érez.

Ha nem, akkor benne keresendő a magyarázat: kisebbségi érzés? ("nem vagyok annyira értékes, hogy elég legyek neki")

De, ha őszintén szereted, szeretitek egymást a legjobb megoldás kibeszélni ezt a problémát.

Minden egyéb esetben a kérdésedben felmerült ötlet megvalósítása:)

Szerintem egy párkapcsolat alapja az EGÉSZSÉGES féltékenység. Azonban nem szabad hagyni, hogy ez a kapcsolatotokat elmérgesítse. Ilyenért semmiképp sem szakítanék, feltéve ha van rá valami oka.

Fel a fejjel és nyugodj meg, minden elválik.

Egyszer ezért majdnem szakítottunk. Ő depressziós volt (vagy majdnem) mikor megismerkedtünk...eléggé csalódott volt az életben és minden barátjában....Összejöttünk, rá kb. egy évre mindenféle ok, indok stb nélkül, azt mondta ne haragudjak de nem tud megbízni bennem. Tudja, hogy nincs oka rá, ez van. Ekkor kiakadtam, persze neki nem mondtam...nem akartam ezzel is terhelni...De azért elmondtam a nem tetszésemet...és mondtam, hogy ha ez nem változik akkor én nem tudom elképzelni, hogy együtt maradunk...

Szerencsére azóta minden helyre állt, és mindkettőnk részéről 100% os a bizalom...:)

Az én férjem sem hagyott el, pedig tudja, hogy abszolút nem bízom meg benne. De mondjuk itt megvan az oka, hogy miért.

Teper is úgy mint régen udvarlós időszakban és ez így van jól. De sajnos nem hiszem, hogy valaha is képes leszek benne újra bízni.

Mielőtt valaki beszólna miért vagyunk együtt: 2 éves a gyerkőc