Ti mit gondoltok? Ráhagyni a gyerekre mindent, vagy azért egy-két ütés popsira, késöbb pofon nem árt?

Továbbra is első vagyok, és innentől nem is akarok nagyon belefolyni, de ez tőlem rettentő idegen. Azt gondolom, hogy minden gyermeket, temperamentumtól függetlenül lehet nevelni szavakkal és nem erőszakos tettekkel. Az effektív büntetés-jutalmazás rendszerének ezer féle módja van, én ezt nem sorolnám ide. Mert igen, lehet, hogy te így érzed, viszont adott esetben a te gyermeked lehet más is, mint te, és igenis okozhat benne különböző sérüléseket egy-egy ilyen mozzanat.

És a tévhittel ellentétben még egy dolog: ilyenkor ők nem megtanulják, hogy nem szabad. Hanem félnek. Óriási különbség.

Igaz, nem vagyok pszichológus, de hiszem, hogy úgy fogjuk nevelni a gyermekünket, ahogy minket neveltek otthon.

Azt gondolom, hogy nem mindegy, hogy a gyerek azért működik-e együtt velem, mert fél a következő pofontól, vagy azért, mert tisztel és szeret. Az utóbbi jóval nehezebb út, ez biztos, de mindenkire nézve sokkal jobb és boldogabb.

Engem pl nem vertek, mégis tisztelem a szüleim, hiszen ezt láttam tőlük, egymást is tisztelték. Velem meg rengeteget beszélgettek, foglalkoztak. Én a nehezebb utat fogom választani. Veréssel elintézni a dolgokat biztos egyszerűbb, de szégyellném magam, ha ezt találnám egyetlen járható útnak....szerintem gyáva dolog.

12. válaszoló, az első mondatoddal nagyon nem értek egyet :)

én anyám mindenért ütött, még azért is ha túl sok húst szedtem!

én nem ütöm a gyerekemet, sőt imádom! :)

szóval a te elméleted csak a szerencsés eset ;)

Szerintem elég primitív dolog, ha valaki csak ebben a két végletben tud gondolkodni, hogy vagy ráhagyunk mindent a gyerekre, vagy verjük.

Nálunk otthon gyakran elcsattant egy-egy pofon, persze nem komoly bántalmazás volt, de az én szüleim is úgy gondolták, hogy néha verni kell a gyereket nevelési célzattal. A célt végülis elérték, amiért pofont kaptam azt általában többet nem tettem meg, de nem azért, mert megértettem volna, hogy miért nem szabad, hanem mert féltem az anyámtól. Én nem akarom, hogy a gyerekem féljen tőlem, hanem hogy megértse, hogy mit miért nem szabad. Remélem sikerül majd.

Én teljesen megértem a kérdezőt! Én is sokat gondolkoztam már ezen és a párommal egyetértünk abban, hogy bizony egy jól időzített fenékre csapás nem árthat. Én is és ő is kapott egyet-egyet és mai napig emlékszem, hogy miért kaptam. Sosem féltem ennek ellenére a szüleimtől, viszont nem volt abortuszom tinédzser koromban, mivel amikor gond volt az anyámtól kértem segítséget. És azért sosem kaptam, mert beismertem, hogy hibáztam. Nem engedték, hogy 18éves korom előtt hajnalig bulizzak, viszont sosem drogoztam, pedig végignéztem nagyon sok korombelit, ahogy lecsúsznak és nem egy

függő lett. Én elvégeztem az egyetemet és büszke vagyok arra, hogy ilyen szüleim vannak. Sose fogom őket hibáztatni azért mert néha kaptam egy-két fülest..

:) Édesek ezek a válaszok. A dohányzásba sem mindenki hal bele, ettől függetlenül jobb nem kockáztatni. A fizikai büntetések igen rizikósak, és ha lepontoznak ezren, az sem fog ezen változtatni. Érdemes megnézni egy-egy praxist, csupa értelmiségi, egyetemet végzett, a szüleivel remek kapcsolatot ápoló, de gyermekkorában ilyen módon fenyített gyermek vajon mennyire gyakori szerintetek? Dunát lehet vele rekeszteni.

És én is elvégeztem az egyetemet, pszichológus lettem, a párom is elvégezte, orvos lett, soha nem drogoztunk - és láss csodát, az életben nem kaptunk ki... Mindegy.

Szép estét mindenkinek! :)

17-es, ezt most úgy mondod, mintha azok, akiket nem vertek a szülei mind drogos, abortuszra járó lecsúszott selejtek lennének...

Én nagyon remélem, hogy nem ezen múlik, majd kiderül, ha felnő a babám.