Mi van velem? Pofon ütöttem a lányomat.
Két lányom van, 8 és 2 évesek. Eddig soha nem emeltem rájuk kezet, elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is bántsam őket, akármilyen rosszak, hisztisek és kiállhatatlanok is néha... Ma viszont olyan mintha összeesküdtek volna ellenem, felváltva hisztériáztak semmiségeken. A nagylányomnak semmi sem tetszett, mindenért csak duzzogott, csapkodott, hisztizett. Egyszer csak elszakadt a cérna és adtam neki egy pofont. :-( Miután megtörtént persze megbántam, de már nem tudok mit tenni... Bocsánatot kértem tőle, de ez nem változtat semmin, nem tudtam magamon uralkodni. :-(
Gyerekként néha én is kaptam anyukámtól egy-egy pofont, és akkor megfogadtam, hogy én soha nem leszek olyan mint ő, én soha nem emelek kezet a saját gyerekemre. De mégis olyanná váltam. :-( Rossz anya lett belőlem.
Nem ezen múlik a jó vagy rossz anyaság.
Lehet, hogy ez a pofon jókor, jó időben csattant el. Ez van, ne rágódj rajta, a gyerek is tanult belőle.
Egy jó időben (ritkán!!!) adott pofon többet ér 100 prédikációnál. Hidd el.
Dehogy vagy rossz anya. Ember vagy. Kijött. Bumm. Nem lesz semmi baja a gyereknek.
Dehogy vagy rossz anya!
Néha nagyon nehéz türtőztetni magunkat, most az egyszer nem sikerült, nem lesz belőle tragédia, főleg mivel nm ezt tartod nevelési eszköznek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!