Hany gyereket szeretnetek?

Tavaly júliusban válaszoltam erre a kérdésre, akkor három gyermekünk volt. A napokban fog megszületni a negyedik babánk. Ebből is nyilvánvaló, hogy nem tudok egyetérteni az előttem szólókkal.

Magyarországon élünk, hol jobb, hol rosszabb körülmények között, de amióta felnőttnek mondhatom magam, én és a családom csak gyarapodtunk. Érettségi után mindketten dolgozni kezdtünk, mellette diplomáztunk, hitelre vettünk lakást. A hitelt azóta visszafizettük. Családi házat vettünk Budapest melletti városban, amihez szintén szükség volt némi hitelre, de kevesebbre, mint a lakáshoz. 7 személyes autónk van, nyáron nyaralunk, a 8 éves lányunk néptáncra jár, lovagol, úszik, a 4 éves tornára jár, a kicsi babúszásra járt, amíg tudtam vinni. Ezek persze pénzbe kerülnek. A két kicsinek havonta utalunk pénzt a Start számlára, a nagy születésekor még nem volt ilyen, ezért neki lakástakarék számlát nyitottunk. Emellett is teszünk félre minden hónapban, hiszen vannak hosszú távú terveink. Nem érzem, hogy nyomorognánk, pedig én gyeden vagyok és nem a maximumot kapom, a párom egyszerű alkalmazott. A havi bevételünk mindennel együtt átlag 250.000 Ft, és nekünk ebbe minden belefér, amit szeretnénk. Tisztában vagyok vele, hogy vannak olyanok, akik ennyi pénzből egyedül sem jönnek ki, de ez az Ő bajuk.

Én nem a gyermekvállalást tartom furcsának, hanem azt, ha valaki nem vállal gyermeket, mert bonyolult és nehéz és különben is meggondolatlanság. Az ember életének természetes része, hogy gyermeket neveljen, függetlenül attól, hogy hol és hogyan él. Hiszen én sem lennék itt, ha nagymamám nyavalyog a háború után, hogy milyen rossz most a helyzet, és nem vállalja anyukámat és az öt testvérét. Persze semmi bajom a gyermektelenekkel, csak a kifogásaikkal. Hiszen sohasem láthatod előre a jövőt, lehet, hogy úgy alakul a sorsod, hogy mindent meg tudnál adni a gyerekeidnek a szereteten felül is, de nem vállaltál, mert féltél a jövőtől, és lehet, hogy úgy vállalsz gyereket, hogy mindened megvan és tutira veszed, hogy mindene meglesz, de egyik napról a másikra mindenedet elveszted és ott állsz az 5 éves gyerekeddel semmi nélkül. Hiába próbálsz belegondolni, milyen lenne gyerekkel, nem fogod tudni kitalálni. Bele kell vágni és a lehető legjobban csinálni. Ehhez persze bátorság kell és találékonyság. De nem felelőtlenség. Sajnálom az önbizalomhiányban szenvedő pesszimistákat, mert sokat vesztenek életükben.

Bátorság, merjetek gyereket vállalni, én nem bántam meg!