Nem szeretem a gyerekeimet. Miért vagyok ilyen? (Lent. )
Terveztünk gyerekeket, de későbbre. Védekezés mellett estem teherbe 6 évvel ezelőtt, akkor voltam 22 éves. Szerettem is volna, meg nem is, de inkább nem, mert a gyerek- és ifjúkorom olyan volt, hogy valójában csak vegetáltam, de nem éltem, és akkor szerettem volna. A férjem viszont megfenyegetett, hogy elhagy, ha elvetetem.
Így hát megszültem. Büszke vagyok rá, hogy okos és értelmes, talpraesett, de soha, soha nem érzem azt a szeretetet, amit az anyák oly sokszor mondanak. Nincs hozzá türelmem, nem játszom vele, csak nézem, és ha kérdez, magyarázok, de semmi anyai érzés...
Jött a tesó, mert "legyen már neki testvére", és reméltem, hogy végre boldog leszek, de nem. Ugyanaz van. Elnézegetem, ha játszik, mindent megadok fizikailag, de...
... de ha valaki azt mondaná, hogy nézd, én felnevelem őket szeretetben, odaadnám mindkettőt, csak hadd legyek végre egyedül. Így utólag soha nem akarnék gyereket.
Nem vagyok boldog, hiába van két szép, egészséges gyerekem, pedig más mindent megadna érte. Nem vagyok anyának való, és ez tönkretesz. :(
válasza:
válasza:Szia
Én voltam szülés utáni depresszióval kórházban. Sajna nagyon nagy tévhitek vannak a depresszióval kapcsolatban.
Keress fel egy orvost, csinál veled teszteket, elbeszélgettek. Veszíteni nem veszítesz semmit. Nem vagy bolond, sem rossz anya. Hiszen mindent megteszel a gyermekeidért. NE hallgass itt a szuperanyákra (kirázz tőlük a hideg).
Nem tudom, hogy ők mit csinálnának hasonló helyzetben. Én 24 évesen szültem első lányomat, 26 voltam a másodiknál. Az elsőt nagyon vártam. Mégis kb 1 hét után visszacsináltam volna az egészet. Nem akartam, idegesített...úgy szoptattam, mint egy gép. Csak anyatejes volt 7 hónapos koráig, de igazán semmi örömöt nem láttam a szoptatásban. Volt, hogy csak néztem a tv-t, míg a lányom szopizott. Elláttam, sétáltam vele nagyokat, mindenki szerint tökéletes anya voltam, de én csak kötelességből csináltam, nem azért mert ezt akartam csinálni.
A második becsúszott, még meg sem jött a menstruációm, már terhes voltam.
Megszületett a második is. Ekkor már idegesített a nagyobb, de nem kiabáltam, csak belül őrlődtem. Ha panaszkodtam valakinek, akkor az volt a válasz, hogy dehát olyan gyönyörű lányaim vannak, nem lehet őket nem szeretni.
Ekkor kaptunk új védőnőt. Eljött hozzánk. Hosszasan beszélgettünk. Megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e pár kérdőívet is kitölteni. Ő javasolta azok alapján a pszichiátert. 1 hónapig voltam bent, utána még 1 évig szedtem gyógyszereket, eleinte heti 2x, ma már csak havi 1x járok beszélgetésre.
Ma már tudok örülni a gyerekeimnek. Olyan mikor visszaemlékszem, mintegy rémálom. Amikor arra gondoltam, ha kint hagyom a bolt előtt, akkor ellopják, de nem baj, legalább megszabadultam tőlük és hasonlók.
A gyerekeid érdekében merj szakemberhez fordulni!
válasza: válasza:"Ha nem lennének gyerekeim, több pénzem lenne, jelentősebb anyagi
javaim. Valószínűleg több helyre eljutottam volna. Többet aludnék,
jobban adnék magamra. Az életem sokkal unalmasabb és
kiszámíthatóbb lenne. De mint szülő, többet nevettem, gyakrabban
sírtam. Többet aggódtam, többször rohantam. Kevesebbet aludtam,
mégis vidámabb az életem. Többet tanultam, érettebb lettem. A szívem
jobban fájt, s jobban tudtam szeretni, mint valaha is hittem. Többet
adtam magamból, de cserébe értelmet nyert az életem."
/Neifert/
válasza:15:47-es vagyok
Majd légyszi írd meg mi volt.
Addig is kitartás! :-D
Kedves Kérdező!
Eltelt néhány év a feltett kérdésed óta.Végigolvastam a kommenteket...Mert én most érzek valami hasonlót,3 és 1 évesek a gyerekek,én 33 éves vagyok.Végül elmentél orvoshoz?Ha igen,kihez fordultál (phiszciáter/pszichológus)?Tudott segíteni?Boldog vagy,boldogok vagytok?Köszönöm,ha válaszolsz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!