Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Nem szeretem a gyerekeimet....

Nem szeretem a gyerekeimet. Miért vagyok ilyen? (Lent. )

Figyelt kérdés

Terveztünk gyerekeket, de későbbre. Védekezés mellett estem teherbe 6 évvel ezelőtt, akkor voltam 22 éves. Szerettem is volna, meg nem is, de inkább nem, mert a gyerek- és ifjúkorom olyan volt, hogy valójában csak vegetáltam, de nem éltem, és akkor szerettem volna. A férjem viszont megfenyegetett, hogy elhagy, ha elvetetem.

Így hát megszültem. Büszke vagyok rá, hogy okos és értelmes, talpraesett, de soha, soha nem érzem azt a szeretetet, amit az anyák oly sokszor mondanak. Nincs hozzá türelmem, nem játszom vele, csak nézem, és ha kérdez, magyarázok, de semmi anyai érzés...

Jött a tesó, mert "legyen már neki testvére", és reméltem, hogy végre boldog leszek, de nem. Ugyanaz van. Elnézegetem, ha játszik, mindent megadok fizikailag, de...

... de ha valaki azt mondaná, hogy nézd, én felnevelem őket szeretetben, odaadnám mindkettőt, csak hadd legyek végre egyedül. Így utólag soha nem akarnék gyereket.

Nem vagyok boldog, hiába van két szép, egészséges gyerekem, pedig más mindent megadna érte. Nem vagyok anyának való, és ez tönkretesz. :(


2011. márc. 2. 12:00
1 2 3 4
 11/33 anonim ***** válasza:
78%

Kedves Kérdező, nem szeretnék nyers lenni de nem tudom hogy mondjam el a véleményemet másképp. Tisztellek azért hogy minden érzésed ellenére ellátod a gyermekeidet. Ez amit viszont leírtál ahogy érzel nem normális. Mert egy normális egészséges ember szereti a gyermekeit és még ha el is fárad néha vagy türelmetlen vagy épp kicsit egyedül akar lenni akkor is méllyen szereti a gyermekeit akiknek a legjobbat akar. Mivel te nem így érzel ezért valami nincs rendben.

Nem igaz amit más válaszoló írt hogy a gyereknek mindegy csak lásd el. A gyermekeid valószínűleg már megsínylették azt hogy nem érzik a feltétel nélküli anyai szereteted. Bizonytalan, szorongó gyermekké majd felnőttekké válhatnak emiatt akik nehezn fognak boldogulni a későbbi emberi kapcsolataikban, családjukban, munkahelyükön stb.


Ezért kérlek mindenképpen keress segítséget, menj el pszichologushoz, vizsgáld meg az életedet, múltadat, saját szüleiddel való kapcsolatodat mert meg van valahol az ok amit ha megtalálsz akkor el lehet kezdeni rendbetenni a dolgokat. Emberek vagyunk, nem lehetünk tökéletesek, de ha annyiban hagyjuk a dolgokat akkor az már a saját hibánk és mulasztásunk.


Minden problémára van megoldás, regisztrálj és nézd meg: [link]

2011. márc. 2. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/33 anonim ***** válasza:
23%
szamomra ez erthetetlen es botranyos...minden bizonnyal baj van a fejedben es tenyleg szukseged van egy orvosra...nem is fogom ecsetelni a velemenyemet mert csak megbantanalak vele es ennek semmi ertelme mert attol a te helyzeted meg nem javul...hidd el hogy ezek az erzesek nem normalaisak es ne keress "hasonlo szitukat" csak azert hogy megnyugtasson a tudat hogy mas sem szereti a gyerekeit...kezelesre van szukseged hogy megtanuld elvezni az eletet!!!
2011. márc. 2. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/33 anonim ***** válasza:
61%
Na itt is vannak szuperanyuk:-(((((
2011. márc. 2. 13:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/33 anonim ***** válasza:
54%
Második válaszoló vagyok.Mennyi idős a kicsi??Nem lehet hogy te depressziós vagy?Én ugyanezeket éreztem...
2011. márc. 2. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/33 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat. A nagy 5, a kicsi 2. Nem érzem magam depressziósnak (voltam már az régen), mert ha nincsenek velem, mintha kicseréltek volna, felszabadult vagyok. Voltak már tőlem távol több napot (a nagy anno heteket is), és akkor éreztem azt, hogy tökéletesen elégedett és boldog vagyok - nélkülük.

Tisztában vagyok vele, hogy anyaként nem normális érzés. Csak úgy megszoktam őket, de nincs rájuk szükségem érzelmileg. Egyébként egyikük sem szorongó, mindkettő talpraesett és vagány, jól szocializálódtak. Túlságosan jól színészkedem ezek szerint. :(

2011. márc. 2. 13:11
 16/33 anonim ***** válasza:
90%

Ezt írtad a kérdésben: Nem szeretem a gyerekeimet...

Ezt a mondatot anno az anyósom kijelentette, amikor a férjem és a sógornőm picik voltak, a férjem azóta sem tudja megbocsátani az anyjának, hogy örökké éreztette velük, hogy élni akar, nem akarta a gyerekeket, főleg a másodikat. Borzasztó lelkibeteg volt a férjem kamaszként, szerintem az apósnak, nekem és a nagyijának köszönheti, hogy ember lett belőle. Hiába kapták meg a legmenőbb ruhákat, legót, számítógépet, játékokat, az IGAZI ANYAI TÖRŐDÉS elmaradt. Még felnőttként is kísérti ez a férjemet. Ez nem múlik el nyomtalanul, mert a gyerekeknek nagyon jó érzékük van ahhoz, hogy kiszűrjék a jó és rossz gondolatainkat, tetteinket.

Szerintem keress fel egy orvost, és járj társaságba, barátok közé, néha a férjeddel ide-oda, mert ez nem jó így.

2011. márc. 2. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/33 anonim ***** válasza:
85%
A depresszió pont azért veszélyes, mert sokféle tünetet produkál, és nem érzed, hogy az vagy. Vegyél ki egy kis "szabit" és keress egy szakembert.
2011. márc. 2. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/33 anonim ***** válasza:
46%
ha en attol vagyok szuperanyu hogy szeretem a gyerekemet akkor hat legyek az...szerencsere a nok nagy szazaleka ugyan igy erez es meggyozodesem hogy ez a normalis...a kerdezot nagyon sajnalom mert igy soha nem lesz szep es nyugodt elete...ez a depresszio egyik megnyilvanulasa es jo minnel hamarabb felkeresni egy orvost
2011. márc. 2. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/33 anonim ***** válasza:
81%

nekem az jutott eszembe, hogy teszteld le magad:

képzeld el, hogy meghalnak mindketten. mondjuk autóbalesetet szenvedtek és mindkettő meghal és te ezt végignézed. akkor mit éreznél? ha őrjöngenél, sírnál, kiborulnál, akkor szereted őket.

vagy: képzeld el, hogy soha többé nem láthatnád őket, de tényleg soha, tehát 5-10-20 év múlva se. akkor mit éreznél?

szerintem szereted őket, csak nem vagy boldog, elégedett ezzel az élettel.

2011. márc. 2. 15:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/33 anonim ***** válasza:
49%
Szerintem csak egyszeruen nem tudja elfogadni, hogy az elete mar nem lesz olyan amilyen volt mert anya felelosegekkel. Lehet nyers leszek de nem azt kene siratni ami mar nincs vagy nem lehet, hanem annak kene orulni ami van. Senki sem tokeletes es vannak mindenkiben hullamvolgyek de probald meg abban keresni a boldogsagot ami korulotted van es ne sirankozz olyan miatt ami nincs es egyelore nem is lesz hacsak meg nem futamodsz. Mindennek eljon a maga ideje es lesz meg szabad idod. Addig probalj meg olyan kozel kerulni a boldogsaghoz amilyen kozel csak lehet. Annak semmi ertelme, hogy ugy teljenek az evek, hogy sirankozol, hogy barcsak egyedul lehetnel. Evek mulva eljutsz majd oda, hogy ismet szabad leszel de az nem mindegy, hogy hogyan. Nemcsak az allomas szamit ahova megerkezunk hanem az ut minosege is amit megteszunk. Tessek osszeszedni magad mert az a 2 gyerek csak rad szamithat es mielott rengeted szabad idod lesz ismet addig neveld oket szeretetben. Probalj kikapcsolodni neha. Nincs segitseged? Nagyon sajnallom, hogy igy erzel de tenleg probald meg osszeszedni magad mert erezhetik a gyerekek is, es ez nem vezet semmi jora. Visszatekintve nagyon meg fogod banni.
2011. márc. 2. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!