Mondjak le az anyaságról, vagy hallgassak a szívemre és ne az emberekre?

30éves vagyok, így nincs sok időm várni.

Nincs munkám és a közeljövőben nem is várható (Nógrád megye..), örülhetek, ha minimálbérrel valahová fölvesznek.

Szeretnék tanulni még egy szakmát, de ezt baba mellett is megtehetem.

Ha gyereket vállalnék és GYES-t kapnék, férjemmel az összes bevételünk 110ezer Ft lenne havonta, ebből albérlet+rezsi havi 50-55 ezer.

Mostanában azon vagyok, lesz ami lesz, abbahagyom a gyógyszert, hisz mire várjak és azt elképzelni sem tudom, hogy ne legyen gyermekem, hisz ez a női lét legnagyobb értelme!

Másrészről viszont félek, hogy megkapnám a rokonoktól ( mondjuk jogosan ), hogy a semmire vállaltunk babát.

De szétszaggat a fájdalom ha csak meglátok egy babakocsit, annyira vágyom már saját gyerekre.

Volt valaki hasonló anyagi helyzetben mikor kisbabát vállalt?

Azt ne írjátok, hogy várjak, míg találok munkát és meglesz az 1 évem GYED-re, hisz itt minden bizonytalan, legutóbb is 3 hónap próbaidő után elküldtek minket egy helyi cégtől. Azóta fél éve csak várok az újabb lehetőségre, vagy ingyenes tanfolyamra amit támogat a munkaügyi.