Mondjak le az anyaságról, vagy hallgassak a szívemre és ne az emberekre?

Mi hasonló helyzetben vállaljuk a kisbabánkat,csak én fiatalabb vagyok,mint TE.Nekünk nem az volt a legfontosabb,hogy mennyi a kerestünk,meg hasonlók,hanem az,hogy MI mennyire akarjuk Őt!

Most vagyok 17 hetes kismama,és eddig nagyon sok rosszat kaptam azért,mert babát várok,de ennél csodálatosabb dolog nem történt Velem!

Mi ez a világvége hangulat 30 évesen? Mert ha 40 lennél, akkor talán megérteném.

Babát csak akkor, ha el is tudjátok biztonsággal tartani, és ez nem csak az első 3 évre vonatkozik. Nem maradsz le semmiről ha 4-5 év múlva szülsz!

Én azt hiszem a szívemre hallgatnék.

Ahogy te is írod, nem tudhatjuk mit hoz a jövő. Ha arra várnál,hogy jobb legyen az anyagi helyzetetek,lehet,hogy sosem lenne babátok. Ebben a mai világban sajnos....

Én megértem azt is aki azt tanácsolja, hogy várhatsz még 4-5 évet, hogy ne a bizonytalanra szülj babát, de ahogy olvasom a soraidat, később sem lenne jobb a helyzet, mint most.

Én 30 éves koromig szeretném a két babámat megszülni (1 éves a lányom, a kis tesót jövőre tervezzük), azért 35-40 évesen már nem olyan egyszerű a terhesség, és vannak kockázatok is.

Tehát kb. olyan 50-60 ezer forint maradna minden másra (kajára, és a baba dogaira), szerintem ki lehet jönni, igaz nem lesz könnyű, de ki lehet jönni.

A babának a dolgait is olcsón be lehet szerezni, például ha vannak babás ismerőseitek, rokonaitok, biztosan szívesen segítenek, de használtan is szép dolgokat lehet venni, szinte újakat! Az én lányomnak is van sok turis ruhája, amik szinte nem is voltak senkin, olyan jó állapotban vannak. Mi sem sok dolgot vettünk annak idején a lányunknak, mert a családban van gyerek és sok mindent örököltünk tőlük.

Nyilván a ti döntésetek, de én is a szívemre hallgatnék.

ne várj!

Ha szeretnétek gyereket, hajrá!

Hallgass a szívedre.

Az első babám úgy sikerült, hogy pont munkanélküli voltam, őt a 22.héten elvesztettük. Elköltöztünk a férjem városába, ahol hol volt, hol nem volt munkahelyem. Itt önkormányzati bérlakásban éltünk, 1 szoba, fürdő, wc, konyha,40nm összesen.Aztán sikerült egy biztos munka, de én amikor munkába álltam, nem tudtam, hogy már kismama vagyok. Nagy nehezen kihúztam 4 hónapot, amíg véglegesítettek, és akkor elmentem táppénzre. Előtte is el kellett volna mennem veszélyeztetettként, de nem mentem. Megszületett a baba, majd fél éves korában hazaköltöztünk a szüleimhez, akik addigra rendbetették nekünk a tetőteret. A férjem másfél évig nem talált itt munkát, így csak az én gyedemből és a cspből éltünk, ami összesen volt 62ezer. Húzós volt, de sikerült. Aztán jött a kistesó. Amikor ő 2 hónapos volt, akkor sikerült a férjemnek munkába állnia.

Én tudom milyen az,amikor arra nem tudsz alapozni, hogy lesz egy biztos munkahelyed. A mai világban nagyon nagy szerencse kell hozzá. Főleg felétek! Élt ott egy ismerősöm, tudom milyen a helyzet:(

Hidd el, szűkösen, de meg lehet élni.

Én amit ezen az oldalon megfogadtam, hogy nem fogok kérdést feltenni többé, mert csak lehurrogtak, meg elküldtek az anyukák, hogy hogy gondolom én, hogy szülök még egy 3.babát, miközben nem vagyunk milliomosok.

Ezt csak azért írtam, mert sokan csak lehurrognak, főleg azok, akik jól élnek, és nem tudják elképzelni milyen is az, amikor valaki szinte megőrül egy gyerekért, és közben nem dúskál az anyagiakban. Meg lehet adni úgyis a gyereknek mindent, max nem az elkényeztetett, mindent megkapok típus lesz belőle.

Sok sikert!++++++++

Most töltöttem a 30-at és 8 hónapja szültem. Mi is a semmire vállaltuk a terhességet. Lakáshitel, kocsihitel, személyi kölcsön. De szerencsére még megvagyunk.

A poén, hogy ikreket szültem. Na 2 gyerekre végképp ne voltunk felkészülve. De nem bánom, hogy igy alakult.