Mit szólnátok ha a 17-18 éves lányotok azzal állna elő hogy terhes? Hogyan reagálnátok rá?

Mivel 15,5 éves, és kb 80% hogy ha nem történik semmi akkor együtt lesznek,így el tudom képzelni a helyzetet.

Én leülnék a fiúval és a lányommal,és megkérdezném hogy ők mit szeretnének.A fiú lassan dolgozni kezd, addigra már lesz biztos állása.(talán) Így azért picit másabb lenne.Nem kiabálnék vele, hisz felesleges.Ha meg szeretné tartani akkor arra biztosan kötelezném hogy az iskolát minél hamarabb.Mivel Ő az egyetlen gyermekem,és eléggé jómódúan élünk,így tudnánk segíteni Őt(Őket).Én azt hiszem jó megoldás lenne ha megtartaná.(Persze a mi esetünkben.)

42.N

Először biztos összetörnék.

De a gyermekem gyermekét megölni nem volna szívem, szóval elkezdnék azon agyalni hogyan legyen ezután, hogyan segíthetnék rajta. Együtt mindent meg lehet oldani, a sulit befejezné gyes alatt, az nálam nem lenne ok az abortuszra hogy suliba jár.

Megoldanánk valahogy, mindenképp.

Elgondolkodnék hogy mit rontottam el. Hogy miért nem értette meg a lányom a védekezés fontosságát, nem csak a baba miatt, hanem az egyéb nemi úton terjedő betegségek miatt is. Ha pedig állandó a partnere, akkor miért nem szed fogamzásgátlót.

De ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, a saját családjára levetítve. Nekem van egy munkatársam, aki 16 évesen szült. A gyerek apjával azóta is együtt van. Igaz a nagymama elég szépen kiveszi a részét a gyerekvállalásból, pedig már 14 éves a gyerek.

úgy nevelném, hogy ha szexre gondol, akkor gondoljon a gumira is.

érdekes, sok ismerősöm kezdte korán az "életet" de legalább annyi ész meg neveltetés szorult beléjük, h védekeztek.

jobb helyeken szégyen ilyen fiatalon szülni.

"de liberálisak itt egyesek.. egy 17-18 éves lánynak nagyjából fingja sincs még az életről, fogalma sem lehet róla, hogy mit jelent gyereket vállani.

Jah kérem, lehet falunk bevállaljuk a gyereket, de 100-as IQ felett ez már nem menő..."

Hát, tudod az anyám 18 volt, amikor én születtem és akkor már egy éve házasságban élt. A hivatalos IQ-ját nem tudom, de azt igen, hogy egész életében dolgozott -és dolgozik most is, lévén alig több, mint 50- , sosem szorult más segítségére, pedig 7 éves voltam, amikor elvált apámtól és egyedül nevelt fel engem, meg a húgomat.

Liberalizums ide vagy oda, nem csak a koron múlik az, hogy valaki vállalhat e gyereket, vagy sem. Egy harmincas is lehet annyira gyerekes és önállótlan -több diplomával is!- és egy 17 éves is lehet érett és felelősségteljesen gondolkodó. (Mi van, ha minden védekezés ellenére esett teherbe és morális okokból fel sem merül benne az abortusz?)

Én mindenesetre nem döntenék a lányom helyett, nem lennék képes rá, hogy én legyek a felelős azért, hogy az ő élete tönremenjen így vagy úgy. Mert a gyerek hozhat örömöt is, de gondot is, az abortusz pedig megoldja ugyan a pillantnyi gondot, de meddővé is tehet...

Ha az én lányom állt volna elém 17-18 éves korában, hogy terhes, először is alaposan magamba néztem volna : vajon miért nem figyeltem jobban a lányomra?!...

Miért engedtem el éjszakai bulikra?!...

Miért nem világosítottam fel a fogamzásgátlásról?!...

Miért hagytam, hogy együtt éljen a pasijával ilyen fiatalon?!...

Szóval, ebben az esetben tudnom kellene, hogy én voltam a figyelmetlen, gondatlan, rossz szülő!!!

Szerencsére a lányom már 20 éves és nagyon felelősségteljesen gondolkozik, nem is fiúzik, soha nem akart éjszakai bulikba elmenni.

Azt is hozzá teszem, hogy én a gyerekeimet kicsi koruk óta felelősségre neveltem, hogy tudjanak róla : egy pici baba élete nem játékszer és a fiúknak is felelősséget kell vállalniuk a terhességnél, tessék nekik is védekezni (ez a fiamnak szóló nevelés volt)...

Egy 16-17 éves lány még GYEREK, tessék a kedves szülőknek odafigyelni, hogy a kislányuk ne fiúk ágyában "játszadozzon" és akkor nem fog 17-18 évesen gyerekkel a hasában hazajönni.

Nekem is van példám, csak pont az ellenkezője.

Két osztálytársam is teherbe esett középiskolában. (Mindkettő fehérbőrű volt.) Az egyikük a barátnőm volt, 14 éves. A másikat nem nagyon ismertem, ő 15 volt.

A barátnőm elvetette. Leérettségizett, dolgozik, férjhez ment, van egy két éves kisfia.

A másik kiiratkozott a suliból. Megszülte a babát, aztán otthagyta a szülei nyakán.

Mindenre van példa.