Normális dolog hogy egy cseppet sem élvezem az anyaságot?

Hát igen, a régi kiegyensúlyozott életünk már nem jön vissza, ez elég ijesztő az elején és időbe kerül elfogadni. De az idő tényleg megoldja és később már csak nosztalgiával mosolygunk rajta, ill. jó visszaemlékezni rá :). Egy kis iróniával mi azt szoktuk mondani, hogy "az előző életünkben". Az előző életünkben volt munkám, volt hobbim, rám jött a szűk farmer és jártunk nyaralni. De szép is volt! :)

Eleinte mindezért nem kárpótol egy folyton üvöltöző kakamatyi és a "kárpótlás" később is elég relatív, a gyereknevelés tényleg nem sétagalopp. De pár hónap után, amikor a szervezet és a hormonok hozzászoktak a strapához, jön az elfogadás, a megnyugvás. A szép pillanatok is sűrűsödnek majd.

A szeretet sem mindenkinél alakul ki pöccre, van akinek több idő kell, de jönni fog. Kialvatlanul, testileg meggyötörve, fejre állt hormonokkal elég nehéz mély érzelmeket átélni. De szerintem a kötődés minden normális embernél kialakul idővel.

Praktikusan, amit én másképp csinálnék az elején mint anno (egy szintén 24 órában üvöltöző babával), a háztartást csökkenteném, elsősorban kaja rendeléssel és a takarítás megszervezésével (vagy vkit felvenni pár hónapra, vagy párodat keményen befogni). Ha nem lebeg a fejed fölött, hogy úristen halomban áll a szennyes, a mosatlan edény, főzni kell, vasalni kell, rohangálnak a porcicák a lakásban és közben még a gyereket is meg kellene szoptatni, dajkálni, megintbekakilt, ááááá, akkor klasszisokkal könnyebb lesz az élet. Őszintén szólva a másodikat csak akkor vállalom majd, ha ez így belefér anyagilag, mert amin az elsővel keresztülmentem azt nem csinálom végig még egyszer.

A párod meg, sok pasi nagyon nem tud mit kezdeni az elején (és még jó sokáig) a picivel, nyűg neki a kis brekusz meg a "hisztis" házisárkány. Nem rossz emberek ők, csak férfiból vannak. Az ő hormonjaik nem állnak tótágast, ők nem vajúdtak órákon át, nem feszítette szét a testüket egy három kilós csecsemő, nem volt gátmetszésük, császármetszésük, nem az ő testükből táplálkozik a gyermekük. Valahol megértem, hogy csak töredékét érzékelik annak, ami történik. Tapasztalatom szerint erőltetni nem igazán érdemes semmit, mert csak konfliktus és még több feszültség származik belőle. Másrészt még emlékszem, hogy nekem sem volt kin levezetni a sok feszültséget, erre ott volt szegény párom. Hááát, utólag csodálom őt, amiért egyszer sem pakolt össze és hagyott ott a bánatba.

Szóval csak azt tudom mondani, hogy próbáld az egyéb terheket levenni a válladról. Így talán nem érzed majd annyira nyomás alatt magad és ha más nem is változik, legalább te nyugodtabb leszel. Ha alszik a manó te is lepihenhetsz, olvashatsz, netezhetsz, bármi, ami kikapcsol egy kicsit az anyaságból.

A 08.43-as válaszoló annyira jól leírt mindent, hogy még én is kicsit jobban lettem tőle! :))

Megkérdezhetem, hogy mi a szakmája, mit dolgozik? Olyan jó lenne, ha én is ilyen összeszedetten tudnék válaszolni :)

Bocsi az off-ért! :)

De aranyos vagy, ez most nagyon jól esett :')

Elemző voltam egy banknál. Azt hiszem ez nálam már szakmai ártalom :)