Normális dolog hogy egy cseppet sem élvezem az anyaságot?

Nézd ha Te nem vagy boldog és nem vagy "szerelmes " a gyerekedbe akkor szegény kisbaba mit érezhet?

csak törödnek vele de nem babusgatják.

a Te érzéseid kihatnak rá baromi érzékeny antennái vannak minden rezdülésedet ismeri.

A pároddal el kellene beszélgetni mert a babát nem magadnak szülted.

Másodiknak igaza van!

Elfog múlni.

A kisfiam most 10 hónapos és mostanában érzem hogy kezdek örülni annak hogy "babázok"!

Természetesen előtte is nagyon szerettem őt de nem tudtam örülni a kisfiamnak mert mindig azon járt az agyam hogy aludjon,egyen,legyen elég tejem.

Egyedül voltam vele,gondolom ez is közrejátszott a dologban!

Kitartás!

Nehogy már a babát okold emiatt! Csakis TE tehetsz erről,hogy így éled át a dolgot! Szedd össze magad, tarts önvizsgálatot, relaxálj, gondold át a jelened és jövőd.

Depressziós leszel, ha nem teszel valamit sürgősen.

A baba nem csak azok miatt lehet nyűgös, amiket leírtál, hanem akkor is, ha érzi a belőled áradó negatívumot, az utálatot! Nem alakul jól a kapcsolatotok, de még van idő ezen változtatni! Sok sikert! És szeresd a babád, mert ő is szeret téged, és csak te vagy neki!!!

Ezt hívják depressziónak.

Amiket átélsz, az teljesen normális, minden újdonsült anyuka átmegy ezen, akinek nem eszik-alszik tündérbabája van.

Valószínűleg nem voltál felkészülve erre, és nem tudtad, mire számíts kezdetben.

És a hormonok is "tehetnek róla".

Próbálj keresni a környékeden baba-mama klubot, anyakört, vagy valami olyan helyet, ahol beszélgethetsz más kismamával.

A baba pedig hamarosan már Rád fog mosolyogni, és onnantól már könnyebb lesz!

Ne add fel a harcot, és ha úgy érzed, semmit sem javul a helyzet, keress fel pszichológust (TB-re is létezik). Ki lehet ebből mászni, és nem kell hozzá egy év!

Fel a fejjel!

Szia! Tudom nem sokat segít de teljesen megértelek!!! Nekem ugyanez volt és pont 2 hós korára értem el a mélypontot, közben meg brutális bűntudatom volt milyen xar anya vagyok hogy nem élvezem.

Esetleg nem hasfájós a babád? Az én fiamról kiderült később hogy refluxa volt, csak épp a doktornő nem vette észre mindig elhajtott hogy csak túlaggódód első szülő vagyok, holott nem ok nélkül ordított szegény egész nap.

Az könnyen beszél aki nyugis, egészséges babát kap (tudom mert nekem is jutott ilyen igaz másodjára).

Hidd el az idő mindent helyretesz addig kell kitartani!! Kereshetsz pszichológust amúgy ha az a baj hogy nincs aki meghallgat és van rá pénzed, nekem nem volt alkalmanként 6 ezer ft-om akkoriban , tb-s pszichológus meg nem volt vagy ha volt az több hónap előjegyzéssel. addigra meg meg is oldódott a problémám.

Nem normális, de az, hogy fáradt vagy az normális.

Lehet, hogy szülés utáni depressziód van, keresd légyszi fel az orvosodat, és mondd el ezt neki. És a gyermekednek, lehet, hogy kólikája van, hasfájós nem kicsit. Ez eltarthat még néhány hétig, de NE add fel ! Ne ment sehova. Kérj segítséget, hogy pihenhess, kikapcsolódhass, hogy erőt vehess magadon ! Ki fog alakulni a határtalan szeretet érzésed ne félj ! És akkor majd meglátod, hogy milyen jó, hogy kitartottál bár hű milyen nehéz volt, de rájössz majd, hogy milyen erős is vagy !

Beszélj az orvosoddal és a gyerekével, hogy megnyugtasson, lehet te kapsz is valamit, ami segít kicsit lehiggadni. A babádat elkezdheted táppal etetni, és kérd meg a férjedet, hogy bizony segítsen, mert most neked nagyon nagyon nehéz. Lesz ez jobb is, de most szükséged van rá nagyon, hátha megértő lesz.

Tarts ki, hidd el leszel még boldog, és imádni fogod a babátokat !

Az elején én is ezt éreztem. Azt mondtam hogyha valaki jönne és azt mondaná elviszi, én odaadnám. Akkor lesz könnyebb, ha kapsz már valami visszajelzést a gyerektől. Mikor elkezd visszamosolyogni, gőgicsélni, nevetni. Még kb 2 hónap ami ilyen szar. Utána lassan jobb lesz. Elmúlik a hasfájás is, és nem lesz ennyire nyűgös. amit tanácsolni tudok és, nekem bevált az az, hogy fogadd el hogy most ilyen az életed. Neked is könnyebb lesz, mert megnyugszol, így nyugodtabb lesz a babád is.

Tudom milyen nehéz, de muszáj megértened, hogy az anyaság lemondásokkal jár. Próbáld minnél többet babusgatni a picit, és nem idegeskedni azon hogy nézel ki, nincs kaja, vagy szalad a ház. Ha nem akarsz szoptatni, akkor hagyd abba és próbáld meg a tápszert. Vagy próbáld lefejni és úgy adni a picinek. Semmi baja nem lesz tőle, és jobb ha a cicizés helyett egy jobb kedvű anyukát kap. Ne akarj folyton harcolni, hogy olyan legyen minden mint azelőtt. Már soha nem lesz olyan. Hetente legalább 1x 2-3 órára próbáld másra bízni a babát, és kikapcsolódni. Mindegy mit, csak ne babázz.

Beszélj a férjeddel, és mondd el neki mit érzel, és kérd hogysegítsen, mert így nem jó neked sem, neki sem és a babának sem.

Ha nem változik a helyzet akkor keresni kell egy pszihológust, hogy nehogy depresszióba forduljon a dolog, mert úgy sokkal rosszabb lesz.

És ha nem jön magától, akkor próbáld kötelességként felfogni, hogy igenis szeretgetni kell a babát, és szüksége van a testkontaktusra stb. Nálam kb 3 hónap kellett az első lányomnál, mire kialakult a kötődés.

És ne halgass az olyanokra min az első. Nekem is nagyon kevesen voltak akik megértették, hogy nem tehetek róla hogy nem érzem azt a rózsaszín ködöt, amit a frissen szült anyukáktól elvárnak. Nem mindenkinél jön ez azonnal. Igenis rettentően megváltozik az életed, és oda az önállóságod, a személyiséged, minden. Nehéz ezt feldolgozni. Beszélj olyanokkal akik megértenek, és bíztatni tudnak, a többiekkel meg ne foglalkozz. Nyilván te is akkor lennél a legboldogabb, ha minden simán menne, és imádnád a babád, de ez nem olyan egyszerű. Viszont 99%-ban az idő megoldja. Még 1-2hónapot kell kitartanod.